Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-24 / 25. szám
389 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 390 Meglehet, találkoznak, kik nem helyeslik ezen felszólalásomat, ép azért kérem igen tisztelt lelkész társaimat: szóljanak ez ügyhöz, hiszen a dunántúli protestáns lap igen tisztelt szerkesztősége nem fogja elzárni*) becses lapját az ez ügybenni közlemények elől. — Ha valaki jobbat, czélszerübbet talál vagy javasol, tisztelettel és szivesen meghajtok előtte. Mező-Eörs junius 7. 1894. Zsoldos Sándor. ev. ref. lelkész. Válasz Szabó János csurgói pénztárnok urnák. A kerületi és főiskolai pénztárak kezelése iránt mindig nagy volt az érdeklődés. De bárhonnan jöttek is a fölsző]lalások, ezeknek soha sem az volt az irányuk, hogy miként lehetne a jövödelmet szaporítani és mindent a maga czéljának megfelelően fölhasználni — vagy miként lehetne a kiadásokat a jog és méltányosság megsértése nélkül apasztani, vagy legalább folyvást nem nagyobbitani? hanem mindenki csak a kezelés mikéntjével foglalkozik, — mindegyikből csak az látszik ki, hogy a kezelés tisztaságában nem bíznak, — mindenkit csak az késztet fölszólalásra, hogyan lehetne elérni azt, hogy a vagyon egyesek által illetéktelenül megrövidethető ne legyen. — Tehát a bizalomhiány a kezelésben. Javaslatba hoznak czifrábbnál czifrább és minél költségesebb kezelési módokat. Összetévesztik a mi pénztárainkat a pénzintézetekkel és be akarják hozni az ezekben használt formákat, módokat különféle könyvekkel, melyek tömérdek munkát és sok költséget okoznának a nélkül, hogy a mi közönségünket mégis fölvilágosítanák, vagy megnyugtatni képesek lennének. A külön és sokféle könyvelések a mi jövödelmeinket nem szaporítják. Most is be kell Írni minden tételt négyszer, melyek közül három a pénztárban marad és egymást igazolja, kiegészíti, a negyediket elviszi a fizető. De ha negyvennégyszer beírjuk és rovatoljuk is, azért az egy forint mindig csak egy forint marad. — A tisztességes, becsületes embernek kevés ellenőrzés kell, ellenben a ki rósz akar lenni, az bármi rendszer mellett is lehető, mert a bűnt kiirtani, vagy megakadályozni még semmiféle rendszernek nem sikerült, azért azon módot keresni is fölösleges. Legyen a mi pénzkezelésünk egyszerű és világos, a minthogy nagyon egyszerűek a mi bevételeink és kiadásaink is, miután nekünk semmiféle üzletünk nincs, semmiféle pénzkereskedéssel nem foglalkozunk. Én tehát a kezelés mostani formáját érintetlenül hagynám, mert Szabó János csurgói pénztárnok úr panasza a homály ellen azonnal megszűnik, mihelyt a kerületi számvevők előterjesztései, melyek a kerületi jegyzőkönyvekben szoktak közölte tni, összébb vontak lesznek. Most nagyon terjedelmesek és igen világosak akarván lenni, éppen ezzel eszközük *) Annyira nemj hogy ellenkezőleg minden e tárgyra vonatkozó tárgyilagos közleménynek a legszívesebben adunk helyet. Szerk. a homályt. Az ily hosszú és részletes jelentésekbe aztán becsúszik a számos hiba, részint a leiró, részint a sajtó által és csinálják azon zavart, mely a bizalmatlanságot felkölti, melyek közül, hogy többet ne is említsek, nem lesz érdektelen közölni a köveztkezőt: az 1893-ban megjelent, s ma holnap a biblia nagyságával vetélkedő kerületi jegyzőkönyvünk 184-ik lapján a főiskolai közpénztár bevételeinek tizenhét tétele a mint összeadva van, a vég. összeg 31085 frt 66 krban van kitéve, a minthogy ennyinek is kell lennie, de ha az említett tizenhét tételt összeadjuk, a végösszeg 19085 frt 66 kr, tehát a különbség 12000 frt, mert a második tétel alatt fölvett 378 frt 18 kr elől még két számjegy t. i. a 12 elmaradt. Már most, ha ezt így laicus olvasó veszi észre, hogy t. i. az összeadásban 12 ezer forint biba van, már a legelső tételen olyan zavarba jő, hogy tovább nem is nézi, hanem az egész számvitelt elitéli, pedig ezen nagy hiba vagy a leiró, vagy a betűszedő által lett elkövetve. Sajtó hibákért nálunk, miután rendes fizetéses corrector nincs, senki sem felelős. A terjedelmes számvevői előterjesztésnek, valamint az elfogadott költségvetésnek is a levéltárban volna a helye. A nagy közönség tájékozására elég volna a jegyzőkönyvben a bevételek és kiadások összege, a fogyás vagy szaporulat fölemiitésével. A milliókkal dolgozó pénzintézetek képesek közönségüket egy lapon értesíteni ... a mieink íveket foglalnak magukban, s a mi a lényeg, fődolog volna, az mégis hiányzik belőlük, t. i. az elvi jelentőségű észrevételek, melyek aztán már igenis a kerületi jegyzőkönyvbe valók volnának p. o valamely alapítvány vagy pénztár nem vonatik-e el azon czéltól, melyet szolgálnia kell, — az egyik vagy másik pénztár képes-e fedezni szükségleteit? hol lehetne a kiadásokat összébb vonni, vagy hol kellene azt nagyobbitani ? s azon nagyobbítás honnan és mi módon volna fedezhető? Az előirányzott költségvetés be volt-e tartható, vagy túl kellett azon terjeszkedni? vagy talán az előirányzott összegre nem is volt egészen szükség, egyik pénztár nem költekezik-e a másik rovására? sat. A számvevői jelentések vannak tehát hivatva arra, hogy a közönség szemében a homályt és a kételyt eloszlassák és igy Szabó János urat is megnyugtassák. A többire nézve már is nyugodt lehet Szabó ur, mert minálunk is éppen azon két számviteli könyv van meg, melyekről mondja, hogy meg kell lenniük; az ezeken kívülieket csak mint segéd könyveket vezeti a pénztárnok a maga könynyebbségére-Ellenben azon javaslatát Szabó urnák, hogy a kerület pénztárai vidékekre osztassanak szét, hogy könnyebben hozzáférhetők és károsítás ellen biztosabbak legyenek, elfogadhatónak nem tartom. Mi nem vagyunk pénzintézet, mi a pénzzel nem üzérkedünk. A pénzintézetek igenis, de csak a nagyobbak, melyek sok milliókkal dolgoznak, melyek betéteket keresnek, ingó zálogokat fogadnak el, váltó leszámítolásokat teljesítenek, nagy vételeket közvetítenek, sok, nagyon sok ezerekre menő kölcsön szerződéseket kötnek sat., állítanak föl fiókokat, hogy versenytársaiktól a jövödelmet elkaparithassák. De a kerület 25*
