Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-03 / 22. szám
343 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 344 szabadulásra nincs kilátás soha és semmi módon? Vagy azt mondjátok, szoktassuk magunkat ahoz, hogy érzéketlenek tudjunk lenni? ... De a valódi fájdalmat kevésbé érezziik-e, ha nem érzését képzeljük ? S mikor már a lélek egészen elbádjadva a fájdalmak alatt, belőle minden tűz kialudt, lehet-e oly hatékony képzelődésünk is. hogy megnyugtathasson ? Bizony barátim ! minden tanácsadástokkal semmivel sem tanácsoltatok jobbat, mintha az orvos betegének fajdalmai ellen ezt ajánlaná legbiztosabb gyógyszerül: képzelje, hogy semmi fájdalmat sem érez. Legjobban eligazítanak bennünket e tárgyban a kijelentett szent irás üdvös tanításai. Ezek valamint örök érvényűek, úgy földi boldogságunkra nézve is legfőbb tényező befolyással birnak. Egyenesen Istenhez utasít bennünket a szentirás, mint szenvedéseink főorvosához, s midőn a rajtunk eső minden történetet ő tőle származtatja, hatályos vigaszt nyújt szorongó keblöuknek. Isten kezében van jó és balsorsunk — azt mondja a szent könyv —; az ő szemei előtt semmi sincs elrejtve; tudta nélkül legcsekélyebb esemény sem történik; akarata nélkül egy hajszál sem esik le fejünkről; s a legkisebb teremtményre épen annyi gondja van, mint a legnagyobbra és legnemesebbre ; országa legelső két alaptörvénye is bölcsesség és szeretet volt; végczélja teremtményei boldogítása, s bölcsesége szerint képes volt erre a legjobb eszközöket választani. Mi lehetne már alkalmasabb az élet keservei közt lelkünk megnyugtatására, mint az ilyetén elmélkedések ? Szenvedéseinket tudja a jó és bölcs Isten, az a jó Isten, a ki szeret, boldogságra teremtetett, s dicsőségének tartja teremtményei boldogitását. egyszersmind képes a legtökéletesebb eszközöket választani erre, czéljai kivitelében pedig tehetetlenség nem gátolja. — Nem leszünk hát boldogtalanokká jelen nyomasztó sorsunk által. Atyai látogatása ez az Istennek. S ha vétkeink következése is. még akkor is eszközlője lehet megjavulásunknak. Ha pedig valami véletlen eset — melynek nem mi voltunk okai — idézte elő balsorsunkat, még kevésbé teszen általa Isten önhibánk nélkül nyomorunkká. Szenvedünk ? Talán ez a szenvedés eszköz, mely által még nagyobb szenvedéstől akar megóvni belliinket jó Istenünk ! Sírunk ? Talán szemeinkből aláhulló könnyeink jövendő örmünk forrásai. Nem hallgattatunk meg? Talán olyat kérünk, a mi kárunkra lenne ; vagy talán még nem jött el az ideje könyörgésünk meghallgattatásának. Mennyire köunyithetnénk bajainkon, melyek most oly ónsulylyal nehezkednek ránk, mily nyugodtan éldelhetnénk rövid életnapjainkat, melyeket most nyomor s kétségeskedés közt kell töltenünk, ha ezeket voltakép meggondolnánk, szüntelen szemünk előtt tartanánk, s önfejüsködve más nyugalomforrást nem keresnénk ! De az elfásult szív nem fo„ gékouy, a hitetlen nem hallgat ezekre. Ha ez a világ igy szól a hitetlen isteni gondviselés műve, lionnét van hát az, hogy ennek javai oly aránytalanul vannak kiosztva ? Hát nem mindnyájunknak egyenlő jogunk van a földi javakhoz ? Miért fuladozuak a gazdagok bőségük özönében, s miért van a szegény szükségre kárhoztatva ? Honnan van az. hogy egyik embernek arczája verítékével kell enni kenyerét, másik henyélve, vigadozva tölti napjait ? Honnan van az, hogy emez egy óra alatt többet elveszteget buja vágyai kielégítésére, mint amennyi másoknak, száz embernek se jut éhségük csillapítására ? Honnan van. hogy sok ezereknek nyugalmukat, szabadságokat, életüket egy más önkényének kell feláldozniuk, kivel pedig a természettől egyenlő joggal ruháztattak fel, s az sem nemesebb teremtmény mint ők ? Ha egy bölcs Isten fő oka minden e világon létesülő történetnek, miérthogy oly kevéssé egyeznek ezek össze bölcs czéljaival ? A nagy kincshalom mért megy fösvény ember kezébe, és ha nagylelkű a szegény, mi haszna van abból a világnak ? A nagyratermett lélek miért lakik oly silány, erőtelen testben ? Mire valók a korhelynek az óriás termet és izmos tagok? Miért nincs mindig együtt a vitézség és erő? Az élesészt és erényt miért hogy oly kevéssé találjuk párosítva? Mért nincs annak adva a hatalom, a ki igazságosan használná fel ? S a kinek bokros érdemei vaunak, mégis mi az oka, hogy oly ritkán szerencsés ? Mit használ sok embernek a gazdag ismeret, roppant tudomány, ha ügyessége meg nincs alkalmazni ? Lehet lángesze a bölcsnek, de mit ér az, ha kincsével közjóra sohasem világol ? Ha végre az igazságos, szent Isten rendeli el a világ sorsát - honnan vau hát ebben az a bámulatos sok igazságtalanság? Az istentelen babérkoszorút nyer; az istenfélő pedig porba tiportatik; a gúnyolódó mindent megnyer, mit szive óhajt, s a kegyes imafohásza nem hallgattatik meg! Az igazságtalan a szegény elrabblott vagyonából szerez nyugalmat magának, s ez eltapodtatva, siralommal tölti és végzi be életét. Amaz az özvegyek könnyeivel hizlalja magát, mig a jámbornak könyhullatás kenyere éjjel és nappal. A tékozló fiú dicsőségben, nagy örömben, viglakomában vesz részt, és az engedelmes,'szófogadó gyermeknek nem jut annyi, hogy barátjai társaságában csak nehány pillanatot tölthetne is jó kedvre derülten ? A vakmerő bűnös hosszú ideig éi, megőszül bűnében, s még’ unokái jólétének felvirulását is megéri, ellenben az igaz magva elhagyatva, nyomorúságra kárhoztatva, koldulással kénytelen keresni kenyerét. . . . Ily tömérdek rendetlenség származhat-e oly lénytől, kinél bölcsesség, szeretet és igazság lakozik ? Lehető-e az, hogy ilyen fölény minden rend nélkül csak néha-néha tekintsen be a világba, melyet csak vaksors kormányoz ? Es ti az ily rendetlenség tömkelegébe burkolt világon vigasztalásul csak üres szavakkal akartok megnyugtatni benüuket ? Oh balga ábrándozók ! hát mit vártok még? meghallgattatást, szereteted igazságot remélhettek tovább ? . . . íme keresztyén hallgatók! ezek azon ellenvetések, melyeket a hitetlenség talált ki megnyugtatásunk alapokai megczáfolására. Mindezek pedig, melyeket most előszámláltam, röviden e két tételbe foglalhatók : 1. Nincs gondviselés, mert ha szorongattatásunk idején Istenhez segélyért kiáltunk, nem hallgattatunk meg. 2. Nincs gondviselés, mert a világi javak aránytalanul vannak kiosztva.
