Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
335 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 336 csak emberileg- ki nem számítható akadály közbe nem jő, ott leszek, azért is, hogy közvetlenül tapasztalhassam a közoktatás terén ama jelentékeny haladást, a mi Debreezenből a hivatalos jelentések szerint tudomásomra jött, és hogy magam szerezzek tájékozást a további fejlesztésben állami teendőink felől. Ismételve nagyon köszönöm figyelmüket, az átvett érni ékiratot pedig a lehetőség határai között legkedvezőbben intézendem el. Még a küldöttség tagjaival néhány szót váltott, miközben Hieronymi és gr. Tisza ministerek is megfordultak a fogadóteremben, azután a küldöttség lelkes örömmel távozott, hogy fölkeresse Berzeviczy Albert államtitkárt, a ki szintén a Házban fogadta a rendező-bizottság küldötteit. Berzeviczy állam titkár ur legkedvezőbben nyilatkozott az orsz. tanszerkiállitásról, melynek sikere annál értékesebb, mert a közérdeklődést és a pénzt a milleniumi kiállítás kötötte előre le s e miatt a kormány sem támogathatja annyi állami segélylyel, mint óhajtaná s a vállalat megérdemelné. — Kedves kötelességének ösmeri a kiállítási nagy bizottság elnökségét elfogadni s lehetőleg betölteni is; és ha az állami teendők sokasága miatt előbb nem munkálkodhatik is: a kiállításon mindenesetre megjelenni törekszik. Még az emlékirat részleteire vonatkozólag tüzetes jelentést fogadván el, nyájasan bocsátotta el a küldöttséget, mely azután, valamint előzőleg is, az ismerős képviselők egész raja által volt, a nagy érdeklődés jeléül körülvéve. A küldöttség végre a minisztériumba ment, hog y az egyes osztályokban tisztelegjen és informáljon, Szatmári György miniszteri tan.-t igazgatósági elnökül fölkérje. — E lelkes szakférfiú a legapróbb részletekre menő tudakozódással tájékozván magát az eddigi fejleményekről, a kiállítás további támogatását készséggel fölajánlotta és az igazg. elnöki tisztet elfogadva megígérte, hogy a kiállitás idején, amikor szabadságon lesz, le fog jönni Debreczenbe. — Kálvin-társaság. A „Debreczeni Protestáns Lap“ egyik előző számában érdekes czikk jelent meg, melynek írója azon kétségtelen tényből indulván ki, hogy mig a század előző felében a protestáns lelkészek és tanárok vezérszerepet vittek hazánk irodalmi életében s nagy számmal voltak tagjai a tudományos és irodalmi társulatoknak, addig napjainkban kevés országoshirii tudós vagy iró akad közöttük s még kevesebben juthatnak be hazánk nagy irodalmi társulataiba, — ajánlja, hogy egy Kálvinról nevezett tudományos és szépirodalmi társulatot alakítsunk meghatározott tagszámmal, melybe irodalmi téren érdemeket szerzett lelkészeink és tanáraink választatnának be. Ily módon ez a társaság lelkesebb mánk álkodásra sarkalná a lelkész! és tanári kar ambicziozus tagjait, s más oldalról a kiválóknak megadná az elismerés koszorúját, melyet az Akadémia s a többi társulatok sokszor csak klikk szellemből tagadnak meg. Ajánlja tehát a czikkiró tervezetének bővebb megvitatását s esetleg megvalósítását. Tudtommal egyetlen czikk jelent meg azután ez ügyben, s az sem helyeselte az eszmét, a többek között azért, mert van már nekünk irodalmi társulatunk s igy egy új társulat alakítása csak az erők szétforgácsolására vezetne. Szerintünk is nagyon elhibázott dolog lenne ily társulat alakítása. Mert hiába választanok mi oda be szeszerintünk kiváló embereinket; e beválasztással ép oly kevéssé tudnánk nekik ovszágos hirt és elismerést szerezni, mint a mily kevés hatása volna, ha például világi tekintélyünk emelése czéljából egymást eminenciás és méltőságos uraknak czimezgetnők. Egész más irányban kellene munkálkodni arra, hogy lelkészeink és tanáraink ismét elfoglalhassák tudományos és irodalmi téren előbbi tekinlyes helyzetüket! — Állami n y u gdij tör véli yj avaslat. A felekezeti és községi középiskolák tanárainak állami nyugalmaztatásáról szóló törvényjavaslatot a képviselőház pénzügyi bizottsága is letárgyalta s minden változtatás nélkül elfogadta. A javaslat most már az országgyűlés elé kerül s ott is bizonjmra helyeslő elfogadásra talál. Csak az a nagy kérdés? hogy a mostani zavaros politikai viszonyok között mikor lesz alkalom ennek az oly szükséges és sürgős javaslatnak tárgyalására. A felekezeti és községi iskolák tanárai tehát bizonyára a legforróbban óhajtják, hogy a Wekerle minisztérium minél előbb fényes diadallal bontakozzék ki mostani nehéz helyzetéből. Csak igy lehet kílátás arra, hogy e javaslat nem sokára törvénynyé válik. Az Athenaeum Képes Irodalomtörténetéből (szerk. Beöthy Zsolt) megjelent a 21. füzet, mely két tartalmas czikket foglal magában: az elsőben Simomji Zsigmond értekezik „Révai Miklósról és a korabeli nyelvtudományról,“ azokat a törekvéseket ismertetvén, melyek a múlt század végén s a jelennek elején Sajnovicstól kezdve Révai korszakalkotó munkásságáig fölmerültek; különösen becsessé teszi a dolgozatot számos, eddig ismeretlen adat felhasználása. A második czikkben Váczy János, a Kazinczy levelezésének kiadója, Kazinczy Ferenczről ir. E füzetben ismerteti családját, gyermek- és ifjúkorát, a közpályán szereplését, fogsága történetét, házasságát s a nagy nyelvreformátornak a század első évtizedében meg’inditott agitátori munkásságát. A füzetet ezúttal is számos s eddig jobbára kiadatlan kép díszíti: igy Pápai Páris arczképe és szótárának czimképe, Görög Demeter és Révai arczképe, a híressé vált debreczeni grammatika czimlapja s u.-onnét a Nunkovits-emlék, Révai szobra, s magyar nyelvtanának czimlapja; továbbá Kazinczy gyermek- s ifjúkori arczképe, Kufstein vára s Kazinczy rajzai a várbörtönről, nejének arczképe, széphalmi lakóháza, összes munkái I. kötetének czimlapja s egy szonettjének kézirati mása. Külön mellékletekül: Gvadányi Peleskei nótáriusának czimlapja s négy más munkájának színes czimképe van közölve. A valóban tartalmas s gazdagon illusztrált nagy mű füzetenkint 40 krért szerezhető meg az Athenaeumtól vagy bármely könyvkereskedés utján. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1894 az ev. ref. főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar.
