Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 21. szám
331 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 332 mentegette magát, melyek ellen hasztalan volt minden okoskodás. Újabb tanácskozás tartatván, végeztetett, hogy minden haladék nélkül a jelenlevő egyháziak közül 4 egyén jelöltessék, és pedig kettő Komáromi Pál s más kettő Kenessey lsván által. És igy történt. Amaz jelölte: Szentgyörgyi János igmándi prédikátort és Keresztesi N-t, ez pedig Tokaji Pált és Torkos Jakab pápai második prédikátort. Ez megtörténvén, határoz!atott, hogy következő napon u. m. május 2-dikán minden jelenlevő egyháziak és világiak adják be szavazatukat. Annálfogva május 2-án istenitisztelet végeztével a papiakon összejövetel tartatott, s ott az egyházi renden levőknek, kik a jelölteken kiviil körülbelül 22-en voltak, tudomására jutott, hogy Kenessey István főgondnok szivvel-lélekkel Torkos Jakab mellett van, s arra törekszik, hogy a superíntendensi hivatal reá — mint különben is iiemes emberre, ruháztassék. Nem látszott tanácsosnak, hogy az egyháziak a r. katliolikus mágnások előtt is tiszteletben álló Kenessey Istvánnal ezen dologban ujjat húzzanak s azt maguk ellen ingereljék, az egyetlen világi úr lévén ama részeken, kihez a pápisták által üldözöttek pártfogásért folyamodhattak. így aztán maguk között, s Kenessei István és a vele tartó világiak tudta nélkül, abban állapodtak meg, hogy Torkos Jakab kapjon legtöbb szavazatot. Úgy is történt, mert midőn a szavazás kezdetét vette, a jelenlevő egyháziak 13 szavazatot adtak Torkos Jakabra, más Ötöt másra, s más négyet ismét másra. A nemesek Kenessei Istvánnal egyetértve mind Torkos Jakabra adták szavazatukat. Ezen férfiúban ifjúságán kívül meg volt mind azon tulajdonság, mely ezen hivatalra méltóvá tette. A legtöbb prédikátor azért idegenkedett tőle, hogy még fiatal lévén, más, tudományukról régóta ismeretes, azért becsült s a megtiszteltetésre érdemeseknek eleibe lép. Mindazáltal ezen nehézség mellőztetett, miután mindkét renden levők által elhatároztatott, hogy az újonnan választott Superiníendens az nálánál idősb s a tisztségben előbb állott prédikátorok, jelesen: T. T. Komáromi Pál, s a pápai egyházban szobatársa Komáromi József iránt — kik maguk is reá adták szavazatukat — figyelemmel legyen, s ezeknek tudta és akarata nélkül ne tegyen semmit. Ezek megtörténvén, Helmed István az egész Consessus nevében őt Superintendensnek kiáltotta és jelentette ki. Azután a harangok által adott jelre számos mindkét nemű sokaság jelenlétében a templomban folytattatott az ünnepély, és az ottani gyülekezet előtt Helmed István az uj Superintendens ünnepélyesen föleskette a superíntendensi hivatalba beállította, és szívből jövő áldást kérve Istentől reá. jobb kezét fején tartva megáldotta és felavatta. Végbemenvén a fölavatás, az uj Superintendens több — még felavatás nélküli Séniort avatott föl. Helmed pedig május 3-án — a többi egyházi ügyeket a Peremartonon levőkre bízva — Isten nevében haza utazott. (Helmeci István sajátkezű jegyzése a dunamelléki egyházkerület régi jegyzőkönyvében. 286—296 és 366 — 368 lap) II. A Veszprénimegyábeu fekvő lovagi ekklézsia, meghalván helv. liitv. prédikátora, helyébe másikat nem állíthatott, s a veszprémi püspök és káptalan által, mely egy rész földesúri joggal bir ott, minden képpen vexáltaték. Jelesen a szolgabíró által vizsgálatot eszközöltetett arra nézve, vájjon a r. katholíkusok vagy a helv. hitűek építették s birták-e kezdettől a templomot? Az inquisitio ideje alatt a szolgabiró segmii erőszakoskodást nem követett el, hanem végezvén munkáját, a papoknak és lakosságnak köszönve kiment a faluból. Midőn azonban a lakosok azt képzelték, hogy végkép távoztak mindenek a községből, s annál fogva mezei és egyéb munkáikra nyugodtan szétoszlottak: a kanonokok mint földes urak 30 megyei fegyveressel — kétségkívül saját vallásuakkal — lopva visszamentek a faluba, s a templomot körző kerítésbe hatolni iparkodtak. Nem mehettek azon- ban céljukra, mert a lakosok okulva a sok példán, gyaniták, hogy az inquisitio nem hiába történik, s miután a nevezettek is már egyszer megkis éri ették a templom elfoglalását: ennek ajtaját a szokottnál erősebben belakatolták; a dolgaikat otthon végző asszonyok pedig midőn a kanonokok visszatértét és szándékát észrevették, a kerítésbe rohantak, s bár azok és fegyvereseik sírni ütésekkel igyekeztek őket elűzni, mindazáltal addig nem tágítottak. míg a papok szégyenszemre s némelyek meg is ütlegelve tovább nem álltak, s a templomot az asszonyoknak át nem engedték. Mely excesstis a királyi udvarnál a lakosok küldöttei által följelentetvén, a megyei hatóságnak szigorúan meghagyatott, hogy fogja pártját az ekklézsiának, s az is adjon elégtételt, mert a káptalan nem törvényes utón, hanem erőszakosan járt el. S a lovasiak mind a mai napig templomuk használatában vannak (Dunám, egyházker. régi jkönyve 565 lap.) Földváry László. Kollégái Jer költészet, szép, virágos, Szívhez szóló szavaiddal! Hadd szeresse fülünk, mit hall. Nagy szükség van tereád most. Fonj koszorút ama névre, Diszesitsd fel nagyra, szépre, — A szív legyen szent hajléka S ott ragyogjon ez: kolléga! A bizalom s szeretetnek Hangzani kell ez egy szóban. Azok ügye nagyon jól van, A kik ily jó magot vetnek! Hivatalban a ki társunk: Annak szivet, lelket tárjunk, Úgy szeressük, mint magunkat, Kire a szív rá nem unhat!
