Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-06 / 18. szám

279 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 280 II. A második fő jellemvonás: a függetlenség. Ha a Jézus Krisztustól függünk: úgy nem kell sem­miféle embertől sem függenünk. Nagy fontosságú tétel ez, épen napjainkban, a midőn annyi különféle véleményt hallunk hangoztatni. Az igazság ismeretére benső fejlődés által juthatunk el igazán. Az általunk vallott tudományt életünkkel kell bizonyítanunk s úgy mutatnunk ki, hogy azt nem olyan ruhának tekintjük, melyet tetszés szerint felöltünk és levetünk. Azt jelenti-e ez, hogy mindenki önmagától tanul ? Távol legyen! A fa a földből nő ki, on­nét és a légkörből veszi a fejlődésére szükséges erőt és hogy gyümölcsöt hozhasson. így fejlődik a mi értelmi te­hetségünk is. Azok a legjelesebb emberek, a kik legjob­ban hasznát tudják venni mindennek. Az igazi bölcs együtt munkál másokkal, magát az egésznek egy részéül tekinti, felhasználja az idők hagyományait, nem hajol ugyan meg előttük, mintha Isten igéje volnának, hanem világosságot merit belőlök. Rálép mások ösvényére, hogy nálok tovább juthasson. De mindazt, a mit összegyűjt, megemészti, el­sajátítja: teljesen a magáévá teszi. Olyan formán, minta fa, mely mindent, a mit csak fölvesz nedvvé alakítja át, s abból állítja elő állományát, kérgét, vagy miként ami testünk a táplálékot vérré alakítja át s abból leszen a hús, a csont, a bőr. így kell nekünk is elbánnunk mind azzal, a mit tanulunk. Az egyes oktatásokat ne úgy te­kintsék, mint a darab kenyeret, a melyet nem törnek meg, hanem zsebre tesznek. Egyék meg, emésszék meg, tegyék saját részükké. Ne azért fogadjanak el valamit, mert ez vagy ama mester mondotta, hanem mivel az Uraknak Ura kívánja azt. Minden egyes igazságot úgy fogadjanak be, hogy annak hatása érzelmeiken, képzelőtehetségükön, értelmükön és akaratukon meglássék. Csak midőn igy át hatotta önöket valamely igazság, csak akkor lesz az önök­nek igazán tulajdonukká. Nem szabad megelégednünk mások munkájával, magunknak is fáradnunk kell. „Úgy szólok mint tudósoknak, Ítéljék meg, a mit mondok“. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. Konventi tudósítás. Evangeliom szerint reformált egyházunk conventi ülései folyó év ápril hó 24-én d. e. 10 órakor kezdődtek meg a Lónyay utczábau levő ref. gimnázium nagy termében, Tisza Kálmán főgondnok és Kun Bertalan püspök elnök­lete alatt. Nevezett püspök ur buzgó imájának elhangzása után a gyűlés azonnal megnyittatott. Jegyző felolvassa a névsort, hogy a távollevők és helyettesek nevei kitűnjenek. Jelenté hogy a legközelebbi zsinaton alkotott egy­házi törvényeink királyi szentesítéstn yérték, s az ezért hálás köszönetét nyilvánító feliratot felolvassa. Ezután megkezdődött a miniszteri leiratok felolva­sása, mely alkalommal a már több éven át nyert állam­segélyen fölül a jelen évre érkezett egyszázezer forint államsegély körül összpontosult a gyűlés figyelme. Kimon­datott, miszerint ezen egyszáz ezer forintnyi államsegély­nek hova, miként, s mi czélokra használata felett hol­nap fog határozni a convent. Egyébiránt a miniszteri leirat kijelenti, hogy az államsegély ezentúl a eonventhez fog küldetni s innen osztatik szét a kerületek között, természetesen az illeté­kes püspöki hivatal kezeihez, s azután fognak felette in­tézkedni a kerületek. Ezen eljárás maga után vonja, hogy a nyugták is a püspöki hivataltól nem a minisztériumhoz, hanem a eonventhez lesznek küldendők. A leirat különben affelől, hogy a jövő évre is ily nagylelkű lenne irányunkban a magas kormány, hallgat; a convent tudatában annak, hogy ez a százezer forint a most már nem valósulható sorsjátékból remélt jövedelem némi kárpótlásául szerepel, hálás köszönetét nyilvánít az adományért, s a magas kormány szives jó akaratát to­vábbra is kéri. Ezután következett Kenessey Béla közalapról szóló jelentése — melyből azon elszomorító végeredmény érde­mel különösen figyelmet, hogy a közalap évről-évre ezer­­meg ezer forint fogyatkozásra virrad; annyira, hogy már a folyó évben sem a missióra kijelelt évenkénti össze­get, sem a tőke kamatsegélyezésre fordítandó mennyisé­get fedezni nem képes, ha csak az a nehány ezer forint, mely itt hijányzik, más czélokra designált összegektől el nem vonatík. A közalap ily folytonos apadásának okát a konvent az egyházaknál mutatkozó eljárásban véli rejleni, ennél­fogva nem az egyházmegyei közalap vizsgáló bizottságo­kat csak, hanem a kiróvás és behajtás lelkiismeretes és pontos kezeléséért a presbyteriomokat óhajtja első sorban felelősekké tenni. Feltűnő az is, miszerint a reformáció emlék ünnepi perselypénz beküldése is felette sok egyli. megyéből és sok egyházból hijányzik. A konvent a közalap ezen jö­vedelmére jövőben is számit, s ezt az illetők becses fi­gyelmébe ajánlja. Az idő előkaladottsága miatt a mai tanácskozás vé­get ért, délután a bizottságok üléseztek. A tegnapi megállapodás szerint a gyűlés második napjának első teendője volt a százezer forint államsegély hova fordítása felett határozni. Nagy töbséggel elfogadva lett Tisza Kálmán azon indítványa, hogy 25 ezer frt csa­­toltassék feltétlenül a közalap tőkéjéhez, 70 ezer hason­lóan tőkésittessék, de kamata felhasználható leend, 5 ezer forint pedig imminens szükségekre fordittassék azonnal. Itt az indítványozó elnök urnák becses figyelme az Ínséges egyházak sorsa felett lebegett; de csalódott, mert a má­sodik szavazásnál a többség az 5 ezer forintot a missióra és tőkesegély deficitek kisegélésére szavazta meg. Az ügy bizottságnak lett kiadva, mely tervezzen a 70 ezernek kamata és az 5 ezernek felosztása felett Ígéret tetet­vén az iránt, hogy az Ínséges egyházak is figyelemben részesülnek. Nem lehet szemet hunyni azon felületesség felett, melylyel némely egyházi hatóságok a segély kérvényezés ügyében eljárnak. Ugyanis találkozott egy egyházmegye, mely nem kevesebb mint 14 egyházat említett kebelében

Next

/
Oldalképek
Tartalom