Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-22 / 16. szám

251

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

252

ható lakosai tekintélyes marhakereskedést űzve eljártak kelet felé Debrecenig, s nyugotra az ország határán túl Pettauig, s közülök egyesek mind a török, mind a magyar máknál bizalmi állást foglaltak el (Folyt, köv.)

Md r

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Tisztelettel kérjük mindazokat, kik e lap múlt évi folyamának árával egészben vagy részben még most is hátralékban vannak, hogy eme hátralékaikat a most folyó héten okvetlenül beküldeni szíveskedjenek, mert a jövő héttől kezdve a kintmaradó összeget postai megbízás utján leszünk kénytelenek behajtani.

— Országos ref. lelkészi gyámintézet. Az országos ref. lelkészi gyámintézet alapszabályainak tervezetét a múlt évi konventi ülés által e tárgyban kinevezett bizottság folyó hó 17. és 18, napján tartott ülésében vizsgálta át. A bizottsági tagok közül megjelentek: Dunamellékről Baksay Sándor, Szilassy Aladár; Dunántúlról Kis Gábor; Erdélyből Szász Domokos, Sárkány Lajos; Tiszán inneniül senki; Tiszántúlról Széli Kálmán, gr. Degenfeld József, majd Szász Károly püspök, Szőcs Farkas tanár és György Endre, mint az ügy iránt érdeklődéssel viseltető résztvevők. Két tervezet volt a zöld asztalon, az egyik Baksay Sándortól, a másik Szász Domokos nevéhez csatlakozott. A Baksay féle tervezetnek előnye az, miszerint a jelenlegi özvegyeket, árvákat mármost segélyezni kívánja, az egyházak megadóztatását kihagyja stb.; de mivel hátrányául vetetett az, hogy bevonná a létező egyh. megyei és kerületi gyámoldai tőkéket, a mi igen jelentékeny aránytalansággal járna, és nem figyel a nyugdíjintézet előkészítésére s a tőkésítéssel kevéssé foglalkozik stb , részleges tárgyalásra nem fogadtatott el. Folytatta azután a bizottság a másik tervezet egyes szakaszok szerinti felolvasását s tárgyalását. Mivel maga az eredeti szöveg a tisztelt olvasó közönség legnagyobb része előtt ismeretlen, az egyes §-kon tett változtatásról itt szólni nem lehet. Ennél fogva csak nehány elvi megállapodásokról fogunk emlékezni. Ilyen például az, hogy a segélyezendő özvegyekre és árvákra nézve kimondatott, hogy ev. ref. vallásuak legyenek. A lelkészi javadalmazás egyik alapját képezvén a gyámolitandók segélyösszege megállapításának, most a javadalmazás felszámításánál a stolaris jövedelem is tekintetbe vetetik. A belépéstől számítandó 10 éven belül elhalt lelkészek özvegyei, ha hétszáz forinton aluli fizetést élveztek, 200—300 frt egyszer mindenkori kielégítést nyertek az első tervezet szerint, az tehát felemeltetett 300 —4( 0 írtra, így a 700 forinton fölül levő javadalmazást élvezettek özvegyeinek hasonminöségü egyszer mindenkorra lett segélyezése 400—600 forintban lett megállapítva. A gyámintézet vagyonának megállapításánál kihagyatott: 1. a lelkész! állomásokat fentartó egyházak megadóztatása, ha azok maguk, önként nem járulnak a gyámolda évenkénti

terheihez, 2. az országos közalapnak a lelkész fizetések bizonyos százalékáig igénybe vétele, 3. az országos közalap időnkénti jövedelmének bizonyos részben ide csatolása. 4. A hol halál eset alkalmával özvegy vagy árva nem marad, az olyan egyházból a lelkészfizetés bizonyos hányadának ide befizetése. Ezek helyett igénybe vetetnék bizonyos mennyiségben az államsegély, melynek legközelebb magasabb összegre emeléséhez alapos reményünk lehet. A gyámintézet vagyona kezelésének elhelyezését egy bizottság fogja valamelyik országos pénzintézetnél megpróbálni;— nem sikerülés esetében a kebli kezelés módjáról a konvent fog határozni. A 60 éven fölüli lelkészek a belépés kötelezettsége alul felmentetnek. Az egyh. kerületi lelkész gyámoldákról, mivel ilyen talán csak két egyh. kerületben találtatik, a tervezet hallgat, ellenben az egyh. megyei gyámoldák minden tulajdonos egyh. megye autonom intézkedésében továbra is meghagyattak. K. G.

— A protestáns szemle ez évi 4-ik füzete a szokott gazdag tartalommal a múlt hét végén megjelent. A közlemény ek sorozatát Kenessey Béla társulati titkárnak, mint szerkesztőnek mély érzéssel írott czikke előzi meg Kossuth Lajos haláláról. — A társaság újra alakulásánál leghathatósabb buzdító szer a támogatásra egy-egy ilyen tartalmas füzet.

— A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványaként jelent meg „A 'protestáns egyház feladata tekintettel a jelen egyházpolitikai és társadalmi kérdésekre“ czimrael az a felolvasás, melyet az 1894. martius 16-iki estélyen tartott Fejes István a sátoralja-újhelyi egyház tudós lelkipásztora. A 24 lapra terjedő csinos kiállítású füzet minden esetre kiváló figyelmet érdemel.

— Egy időszerű kérdés. Ezen lapok folyó évi mártius hó 25-én megjelent számában Konkoly ThegeBéla ur, mint a r.-komáromi ev. reform, egyházközség gondnoka „Kérelemu czim alatt egy felhívást bocsátott közre, melyben az egyházközséget és az egyes egyháztagokat a R.-Komáromban felállítandó felsőbb leányiskola czéljaira leendő adakozásra azon kijelentéssel liivja fel, hogy a kegyes adományok hozzá R.-Komáromba küldessenek. Ugyancsak e lapok április 15-ikí számában meg azt olvasom, hogy a felsőbb leányiskolát R.-Komáromban a kerület állítja fel, az egyház csak helyiséget ad, mig a kerület felszerelésre 5000 frtot, évi segélyül pedig 1000 frtot. Erre vonatkozó határozatával összefüggőleg azt is kimondja a közgyűlés, hogy „a nőnövelde részére befolyt és befolyó alapokat a kitűzött czélra gyümölcsöző saját kezelése és rendelkezése alatt álló összegnek tekinti s azt mint ilyet könyveli, számolja el és tartja fen“. Mivel ezen ügy iránt a legnagyobb érdeklődéssel viseltetem; mivel továbbá, a mint tudom, itt a mi vidékünkön többen vannak, kik, ha az Isten megsegíti őket, pár fillért szándékoznak e szent ügy oltárára letenni: ennélfogva legyen szabad ez utón kérni felvilágosítást arra nézve, hogy a gyűjtendő kegyes adományok hová küldessenek most már, Pápára-e, a hol a kerület pénztára van s a hova küldöttük eddig is az e czimen bejött csekély összegeket, vagy pedig R.-Komáromba? Minthogy már tollat fogtam, hát ez alkalomból fölemlítek még egy