Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 16. szám
247 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 248 rületi leány nevelő intézetnek és ezzel szemben nem eroltett-e annak Komáromban felállitási terve? Mikor a pápai érdekeltség- azt tervezte, hogy az új iskolai építkezés a főiskolai összes tankötelesek szükségleteire történjék és ezt azon jó czélból indítványozta, hogy akkor fölszabadul az eddigi főiskolai épület leány iskolai helyiségül, akkor erre az mondatott, a komáromi érdekeltség által — kik alatt tisztán csak a komáromiakat értem és sajnálnám, ha a komárom-vidékiek is magukra vennék— liogj^ ilyen „fogásokkal“ nem lehet az egyházkerületet áldozatokba vinni a Pápán tervezett felső leány iskola kedvéért. Most pedig, miként a fentebb vázolt történeti tények mutatják, „kerülő utakon“ bele lehetett vinni az egyházkerületet a Komárom által minden áron erőszakolt puszta internatus kedvéért is 1000 fit évi és 5000 frt kölcsön adomány áldozatba. Ily eljárások nem a méltányosságot érdemlő Pápa városának és az itteni ev. reform, egyháznak, hanem a Pápán levő kerületi ev. ref. főiskola minél inkábbí erősödésének és felvirágzásának és ez által az egész egyházkerület egyetemes érdekeinek ártanak, és végre is az egyházkerület többsége, az egyházmegyék bölcsesége majd itél és akkor nem a pápai főiskola minél inkábbi erősítéséért küzdőket, hanem a komáromi törekvéseket pártolókat Ítéli el. Mert valyou valaha valami tényleges áldozatot hoztak-e a komáromiak az egyházkerület egyetemes érdeke javára? Az 1840-47. éves első támadásuk azt a nagy és helyrehozhatlan kárt okozta a kerületi főiskolának, hogy noha a pápai főiskolát pártolók megvették a gyönyörű Csúziféle telket főiskolai fundus számára, azt rögtön eladták a Komárom pártiak olcsó áron, s igy kénytelen volt utóbb az egyházkerület a jelenlegi főiskola telkén sziikebb helyre s ma már nem elégséges fundusra építeni. Az 1892—3. éves második támadásuk pedig szaporította ugyan Pápa és vidéke áldozatkészsége folytán a főiskola alapítványait közel 100,000 forinttal, de ennek nagy részét ismét az előző pont szerint Komárom okozta új fundus vétel szüksége viszi el, és a jelen új építkezés is a komáromiak óhajára határoztatott el akkép, hogy nem a főiskolai összes tanszakok szükségleteire történik az építkezés, holott ha igy történnék, az ó collegium mellett a mostani új iskolai épület is külön gyümölcsöző tőke értékké, vagy mint a pápaiak javasolták, egy oly szép felső leány iskolai épületül volna felhasználható minden átalakítás nélkül is, melynek párja nem volna az országban .... de hát ezt az 1000 frt évi tekernél kevesebb kiadást nem szavazták meg Pápának, ellenben most a sokkal többet, vagyis 1000 frt évi terhet és 5000 frt kölcsönt, mely ha a, komáromi internatus nem sikerül, kidobott pénz lesz, megszavazták Komáromnak. Ismételjük ám legyen Komáromban kerületi leány nevelő iuternátus, de hát akkor álljon elő Komárom maga alapítványaival, ne hallgassa agyon a korábbi években tett évi 500 frt ajánlatát is, és ne terhelje az egyházkerületi pénztárt és ne okozzon kárt a pápai főiskolának is, melynek soha sem adott sokat, sőt a Csajághy alapítványt is, mint a pápai főiskolára ruházott komárom vidéki alapítványt, mely több mint 10000 frt tőke volt, és melyért az egyházkerület számtalan határozatban, különösen az 1869. évi 183. g. jkpont szerint a komáromi egyház volna a felelős és melyért a komáromi egyház máig is perbe vonható volna, mert bár a legutóbbi évekig csaknem minden évben szorgalmaztatok az iránt a per, de az alapítványból eddig alig egypár ezer forint térítetek vissza csak, elhagyták pusztulni. Bizony mondjuk, jó volna ha a komáromi egyház vezérférüai, kik az egyházkerületi leány iskola élő fáját mindenáron Komáromba, az arra nem alkalmas helyre akarják plántálni, békességgel hagynák azt a kerületi főiskola székhelyére, az ott alkalmas jó talajra Pápára elültetni, hol az bizton életben maradna és virulna is. Mindezeket pedig mondjuk nem Pápa, nem is Komárom, hanem az egész egyházkerület tauligyi érdekei jólfejlődése tekintetéből, és a főískoiai új építkezésnek is bölcs kivitele szempontjából! Szegedi Kis István Kálmáncsehiben s a Somogyság reformációja *) Szegedi Kis István 1558-ban megvált laskói híveitől, s főképpen Horváth Márk szigeti és Perneszei Farkas babócsai parancsnokok kívánságára és akaratából a somogymegyei Kálmáncsára vitetett. Utóda Laskón Sztáraí Mihály lett ** ***)) ki a püspökségen is megosztozkodott vele. A baranyai püspökségnek kettészakadását nem annyira személyi okok idézték elő, mint inkább a nehéz időknek volt az követelménye, s bízvást hihetjük, hogy ha a nagy reformátor nem szállt volna is vissza az önmaga által rakott fészekbe és szerzett örökségbe, hanem helyette más foglalja vala el a laskói parokhiát, még akkor is megtörtént volna a ketté szakadás. Szegedi K. István Laskóról ügygyel-bajjal kormányozhatta még az egész Baranyát s ellátogathatott Szigetváráig; de Kálmáncsára költözése után a kormányzás alig, az alsó Baranyába ellátogatás pedig egyátalában nem volt lehetséges. Az 1556, 1557. évi nagy kudarczok után várait, kastélyait sürgős sietséggel építtető, és Szigetvárnak a magyarok kezéből kiragadásán minden képpen mesterkedő török egyfelől építkezési munkájának biztosabban végez*) Részlet Szegedi K. István életrajzából. **) Hogy Sztárai Tolnáról vissza ment Laskóra, maga mondja: »Az Crammer Tamás érseknek az igaz bitben való állhatatosságáról szerzett históriájáénak végversében: Tanúságul az Laskón ezt beirták versekben, Ezerötszáz hatvanban a nyomorult esztendőben, Hogy minden hű keresztyén tekintsen a tükörben Bizzék csak az Istenben. ***)Szigetvárát nemcsak megszűnés nélkül nyugtalanitá apróbb támadásaival a török, hanem az 1557—8. évi békaelkudozások közben folyvást sürgeté, hogy lerontassék.
