Dunántúli Protestáns Lap – 5. évfolyam – 1894.

IV. Tárcza - Szégedi Kis István Kálmáncsehiben s a Somogyság reformácziója. Földváry László

rületi leány nevelő intézetnek és ezzel szemben nem erŐl­tett-e annak Komáromban felállítási terve? Mikor a pápai érdekeltség azt tervezte, hogy az új iskolai építkezés a főiskolai összes tankötelesek szükség­leteire történjék és ezt azon jó czélból indítványozta, hogy akkor fölszabadul az eddigi főiskolai épület leány iskolai helyiségül, akkor erre az mondatott, a komáromi érdekelt­ség által — kik alatt tisztán csak a komáromiakat értem és sajnálnám, ha a komárom-vidékiek is magukra vennék— hogy ilyen „fogásokkal" nem lehet az egyházkerületet áldo­zatokba vinni a Pápán tervezett felső leány iskola kedveért. Most pedig, miként a fentebb vázolt történeti tények mutatják, „kerülő utakon" bele lehetett vinni az egy­házkerületet a Komárom által minden áron erőszakolt puszta internátus kedveért is 1000 frt évi és 5000 frt kölcsön adomány áldozatba. Ily eljárások nem a méltányosságot érdemlő Pápa városának és az itteni ev. reform, egyháznak, hanem a Pápán levő kerületi ev. ref. főiskola minél inkábbí erő­södésének és felvirágzásának és ez által az egész egy­házkerület egyetemes érdekeinek ártanak, és végre is -az egyházkerület többsége, az egyházmegyék bölcsesége majd itél és akkor nem a pápai főiskola minél inkábbi erősítéséért küzdőket, hanem a komáromi törekvéseket pártolókat itéli el. Mert valyon valaha valami tényleges áldozatot hoz­tak-e a komáromiak az egyházkerület egyetemes érdeke javára? Az 1840-47. éves első támadásuk azt a nagy és helyrehozhatlan kárt okozta a kerületi főiskolának, hogy noha a pápai főiskolát pártolók megvették a gyönyörű Csúzi­féle telket főiskolai fundus számára, azt rögtön eladták a Komárom pártiak olcsó áron, s igy kénytelen volt utóbb az egyházkerület a jelenlegi főiskola telkén szűkebb helyre s ma már nem elégséges fundusra építeni. Az 1892—3. éves második támadásuk pedig szaporí­totta ugyan Pápa és vidéke áldozatkészsége folytán a fő­iskola alapítványait közel 100,000 forinttal, de ennek nagy részét ismét az előző pont szerint Komárom okozta új fun­dus vétel szüksége viszi el, és a jelen új építkezés ís a komáromiak óhajára határoztatott el akkép, hogy nem a főis­kolai összes tanszakok szükségleteire történik az építkezés, holott ha igy történnék, az ó collegíum mellett a mostani új iskolai épület ís külön gyümölcsöző tőke értékké, vagy mint a pápaiak javasolták, egy oly szép felső leány is­kolai épületül volna felhasználható minden átalakítás nél­kül is, melynek párja nem volna az országban .... de hát ezt az 1000 frt évi tehernél kevesebb kiadást nem szavazták meg Pápának, ellenben most a sokkal többet, vagyis 1000 frt évi terhet és 5000 frt kölcsönt, mely ha a komáromi internátus nem sikerül, kidobott pénz lesz, megszavazták Komáromnak. Ismételjük ám legyen Komáromban kerületi leány nevelő internátus, de hát akkor álljon elő Komárom maga alapitványaival, ne hallgassa agyon a korábbi években tett évi 500 frt ajánlatát is, és ne terhelje az egyházke­rületi pénztárt és ne okozzon kárt a pápai főiskolának is, melynek soha sem adott sokat, sőt a Csajághy alapitványt is, mint a pápai főiskolára ruházott komárom vidéki ala­pitványt, mely több mint 10000 frt tőke volt, és melyért az egyházkerület számtalan határozatban, különösen az 1869. évi 183. jkpont szerint a komáromi egyház volna a felelős és melyért a komáromi egyház máig is perbe von­ható volna, mert bár a legutóbbi évekig csaknem minden évben szorgalmaztatott az iránt a per, de az alapítvány­ból eddig alig egypár ezer forint téritetett vissza csak, elhagyták pusztulni. Bizony mondjuk, jó volna ha a komáromi egyház vezérférfiai, kik az egyházkerületi leány iskola élő fáját mindenáron Komáromba, az arra nem alkalmas helyre akarják plántálni, békességgel hagynák azt a kerületi főiskola székhelyére, az ott alkalmas jó talajra Pápára elültetni, hol az bizton életben maradna és virulna is. Mindezeket pedig mondjuk nem Pápa, nem is Ko­márom, hanem az egész egyházkerület tanügyi érdekei jólfejlődése tekintetéből, és a főískoiai új építkezésnek is bölcs kivitele szempontjából! Szegedi Kis István Kálmáncsehiben s a Somogyság reformációja *) Szegedi Kis István 1558-ban megvált laskói hivei­től, s főképpen Horváth Márk szigeti és Perneszei Far­kas babócsai parancsnokok kívánságára és akaratából a somogymegyei Kálmáncsára vitetett. Utóda Laskón Sztáraí Mihály lett **) ki a püspök­ségen is megosztozkodott vele. A baranyai püspökségnek kettészakadását nem annyira személyi okok idézték elő, mint inkább a nehéz időknek volt az követelménye, s bíz­vást hihetjük, hogy ha a nagy reformátor nem szállt volna ís vissza az önmaga által rakott fészekbe és szerzett örök­ségbe, hanem helyette más foglalja vala el a laskói pa­rokhiát, még akkor is megtörtént volna a ketté szakadás. Szegedi K. István Laskóról iigygyel-bajjal kormányozhatta még az egész Baranyát s ellátogathatott Szigetváráig; de Kálmáncsára költözése után a kormányzás alig, az alsó Baranyába ellátogatás pedig egyátalában nem volt lehet­séges. Az 1556, 1557. évi nagy kudarczok után várait, kastélyait sürgős sietséggel építtető, és Szigetvárnak a magyarok kezéből kiragadásán minden képpen mesterkedő török egyfelől építkezési munkájának biztosabban végez­*) Részlet Szegedi K. István életrajzából. **) Hogy Sztárai Tolnáról vissza ment Laskóra, maga mondja: >Az Crammer Tamás érseknek az igaz hitben való állhatatosságárói szerzett liistoriájá«-nak végversében: Tanuságul az Laskón ezt beirták versekben, Ezerötszáz hatvanban a nyomorult esztendőben, Hogy minden hű keresztyén tekintsen a tükörben Bizzék csak az Istenben. ***)Szigetvárát nemcsak megszűnés nélkül nyugtalanitá apróbb támadásaival a török, hanem az 1557—8. évi békaelkudozások köz­ben folyvást sürgeté, hogy lerontassék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom