Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-15 / 15. szám
235 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 236: Senyeházán a gyülekezet a múlt év szept. 10-én állította be templomába az önkéntes adományokból össze jött (melynél a legnagyobb adomány is csak 10 forint volt) 1400 frton vett orgonáját. Ugyancsak a múlt év november havában 2—3 frtos adakozásból 400 írtért toronyórát szerzett; az egyháznak egyik községe — K.-Kápolna — a múlt évben új iskolát épített és igy az eddigi egy tanítóságból két tanítóság lett, még pedig úgy, bogy a senyeházi 417 frt eddigi tanítói fizetés most tisztán készpénzben s földjövödelemben 636 írtra emeltetett; a K.Kápolnai tanítói fizetés készpénzben 400 frt lett. Mindez egy év leforgása alatt történt. S most. hogy a magyar nemzet Mózese — ki a népet a szolgaság házából kihozta, meghalt, nem elégedtek meg a gyülekezet tagjai egy gyászünnepély tartásával, hanem önkéntes adakozásból Kossuth Lajos alapot gyűjtöttek s egy hét alatt — az ápr. 1-én tartott gyászünnepélyre bejött 634 forint. — Ezen összeg mind addig tőkésitetni fog, mig a kamatok által meg nem kétszereződik, amikor aztán a kamatok az egyház közszükségeire fognak fordittatni. A steyer határszélen — nagyon is mostoha vidéken fekvő ezen kis gyülekezet tagjai magyar hazafias érzelmeiket igy értékesítették az egyház javára. Eszter gombán hazánk nagy fia holtteteménak Budapestre szállítása napját — pénteket — megelőző szerdán délben a megye, város és közönség részéről ö tagú küldöttség kérte fel Gartsík N. Sallai Istvánt, odavaló hitbuzgó és tevékeny lelkészünket, hogy — miután a plébánusok gyászmisét nem tartanak, melyen Esztergom részyétét a nemzeti gyászban méltán kifejezhetné — tartson ő pénteken gyászisteni tiszteletet, melyen a város és megye küldöttségileg fog részt venni. Kicsiny templomunk nem fogadhatta be a gyászoló tömeget, még környéke is emberáradattól volt ellepve. A gyászoló nagy közönség zokogva hallgatta nevezett lelkész megható imáját. A perselyben 31 frt 18 kr gyűlt össze, melynek fele része a Kossuth szobor alapé, fele pedig az egyházé lett. Vasárnap, a temetés napján, a már előbb meghirdetett gyászisteni tiszteleten ismét nagy, a templomot zsúfolásig megtöltő közönség vett részt. Perbetérői a következő érdekes tudósítást kaptuk : Kossuth gyászünnepe egyházunkban, Perbetén is, e hó 1-én megtartatott. A gyászhir vétele után a gyászlobogó egyházunk templomára kit űzetett, s egy egyszerű felhívás elég volt arra, hogy a falu református lakói fellobogózzák házaikat, s alig volt reformátusok által lakott ház, a melyről gyászlobogó ne lengett volna. A temetés napjáig minden nap kétszer meghuzattak a harangok, a temetés napján pedig minden órában. Ezzel ellentétben katholikus atyánkfiái — kik a falu %-át teszik — a gyásznak semmi jelét sem mutatták, egyetlen gyászlobogó, semmi külső jel sem mutatta náluk, hogy a hazának nagy halottja van; az ultramontanismus hozzánk is elvetette árnyékát! — A temetés napján és órájában gyászünnep volt; a templom belseje gyászszövetek és kendőkkel volt bevonva, a kathedrán Kossuth gyászfátyolos arcképe ; 7—800 lélek volt jelen a gyászünnepen, köztük egy két katholikus és zsidó is. Ez alkalomra készült gyászének és a „Te benned bíztunk“ bús melódiája után lépett a szószékbe főt. Vályí Lajos esperes és egyházkerületi főjegyző ur. Szívből jövő, megható előírna után megrázóan ecsetelte, hogy Kossuthban kit vesztett a magyar nemzet. Előadta rövid, tömör vonásokban Kossuth életét, küzdelmeit, szenvedéseit és nagy vívmányait; — előadta, kit vesztett Kossuthban a nép, s mit köszönhet neki kiválóan a jobbágyság (alkalomszerű volt e fejtegetés, mert falunk jobbágy község volt). Végül az ő művének megbecsülésére, a szerzett jogok nem túl vitt, hanem okos használatára, s hazaszeretetre buzdította a híveket Ez ima és beszéd alatt szív nem maradt megindulás, szem könnyezés nélkül! — Néhány alkalmi szép énekvers eléneklése után a mi megható ünnepélyünk véget ért. A diósjenői ev. ref. egyház folyó hó 8-án tartotta meg Kossuth Lajos emlékezetére a gyászünnepet. A gyászisteni tiszteletet nt. Nagy Gedeon helybeli ev. ref. esperes lelkész ur, 1848- 49-es honvéd végezte. Megható imát és Kossuth érdemeit méltató gyászbeszédet tartott A községi képviselő testület gyászlobogók alatt jelent meg az ünnepélyen. Oroszi Pál főtanitó ur, szintén 1848-49-es honvéd, vezetése alatt az ev. ref. dalárda gyászdalokat énekelt. Végül Páli Lajos segédlelkész olvasta fel Kossuth életrajzát. A templomi isteni tisztelet után következett a második a templom előtt, Isten szabad ege alatt. A helybeli jegyző, Szabó Károly ur, beszédet tartott, a tenger nép levett kalappal a Szózatot és Hymnust énekelte. A harmadik gyász ünnepély a temetőn folyt le, hova a templom elől vonult ki a gyászseieg. A múlandóság hazájából fentnevezett ev. ref. esperes ur küldé imáját az ország szivében nyugvó nagy halott menyei atyjához. Innét oszlott szét a tisztelettevő gyülekezet, kebelében a gyásznap ki nem törölhető emlékével! Pápán a múlt vasárnap (ápr. 8-ikán) volt gyászistentisztelet, melyen nt. nt. Kis Gábor lelkész ur magasan szárnyaló imájával s Kossuth érdemeit méltató gyönyörű egyházi beszédevei mély meghatottságot öntött a templomot megtöltő nagy közönség minden tagjának szívébe. A minden részében szépen kidolgozott, emelkedett költői nyelven Írott egyházi beszéd három részből állott. Az első rész bemutatta Kossuthot, mint a meggyőződés ihletett ajkú bajnokát, ki szónoklataival elért páratlan sikereit épen a meggyőződésben rejlő ellenállhatatlan erőnek köszönő ; a második rész beszélt Kossuthról, mint a jellemszilárdság ritka példájáról, ki a változott körulmények- és helyzethez való szolgai alkalmazkodás elvét soha nem ismerte, „si fractus illabatur orbis, inpavidum ferient ruinae“ tartotta a római költővel ; a harmadik rész Kossuthot» mint a honszerelem meghatóan nemes példányképet ismertette meg velünk, ki bár tán honfitársaitól többet szenvedett, mint bárkitől, imádott hazáján mégis rajongógyein.eki szeretettel csüngött. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Egyetemes konveiitíiiik gyűlését ápril hó 24. s következő napjain tartja Budapesten. E gyűlés fog intézkedni államsegélyügyünknek a nm. cultusministeriumhoz leendő fölterjesztésére nézve.
