Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-08 / 14. szám
213 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 21A midőn a buzgólkodó hittérítőnek igy válaszol: „A mi Josh unk a ti Josh-tok; a ti Josh-tok a ti javatokra, a mi Josh-unk a mi javunkra, mind a kettő igen jó Joshu. Úgy látszik, időnként maga Mohammed is némileg hasonló véleményben volt legalább a zsidó és keresztyén vallást illetőleg: „Mindegyikőtöknek adtunk törvényt és szabad útat, s ha Istennek tetszett volna, bizonyára egy néppé alkotott volna benneteket, de ő helyesnek gondolta különböző törvényt adni néktek, hogy a szerint próbálna meg titeket, a melyet külön néktek adoJ:. Törekedjetek hát fölülmúlni egymást jó cselekedetekben. Istenhez tértek meg majd mindannyian, s ő akkor kijelenti előttetek, hogy melyikőtök nincsen tetszésére *). Jóllehet könnyű ugyan az ilyes nyilatkozatokra a közönyösség jegyét rá sütni s egyoldalulag kárhoztatni, hogy az összes vallásokat egy színvonalra helyezik: mégis nem kételkedünk abban, hogy a rájuk alapított theoria érdemes a legtürelmesebb megfontolásra. Az a theoria, hogy a mely vallás absolute legjobb, azért még relative nem a legjobb, hanem bizonyos fajokhoz, fejlődésük valamely fokánál nem illőnek, sőt alkalmazhatlannak bizonyulhat, olyan theoria, mely a legalaposabb tört.-tanon alapul, s mely igazságának világositó példáit a különböző hitfelfogások tényleges sikereiből vagy kudarczaiból meriti. Solon, mikor kérdezték, hogy vájjon az athenaeíeknek a legjobb törvényeket adta-e? — ekkép válaszolt: „a legjobbat, a minek befogadására képesek“. Ép igy egy absolute nem legjobb vallás a legjobb lehet, ha az a nép, melynek adatott, képes annak befogadására. A nagy tanulság tehát, mit a judaismus és keresztyénség viszonyából az összehasonlító vallástudományban nyerünk, az, hogy az emberiség nem mindég érett a magasabb vallásra; hogy kell ahhoz az idő teljessége, melyet meglehet 4000 esztendő produkál. A mózesi vallás, mely a keresztyénséghez hasonlítva tökéletlen, a gyámság és előkészítés korszakában jobb volt Izrael számára, mint a krisztusi vallás lett volna. S az a kérdés: mennyiben alkalmazható ezen elv azon vallásokra, melyek nem történeti előfutárai a keresztyénségnek? Habár történeti tény, hogy a keresztyénségnek csupán & mosaismus volt előkészítője, végleges vallásul való elfogadását nem készithette-e elő valamely nagy vallás? Nem szolgáltak-e ezen vallások is a maguk módja szerint, nemcsak a mozaismus, nevelő gyanánt, hogy megőrizték a nemzeteket, hogy el ne forduljanak minden vallási oktatástól? Nem tartották-e ébren az emberekben az Isten utáni szomjuhozást és megközelíthetősége s a világról való gondoskodásának valami gyarló ismeretét ? Midőn ezen kérdésekre feleletet adandók vagyunk^ elsőben is nyilván észre kell vennünk, hogy a mozaismus, kijelentett vallas lévén, oly annyira különböző alapon áll a természeti vallásoktól, hogy abból nem érvelhetünk ezekre. Nyilvánvalóan az volt rendeltetése, hogy előkészítője legyen a keresztyénségnek; a többi vallások providentialis rendeltetését még eddig nem tudjuk bizonyosan és csak is korlátolt értelemben tekinthetők a keresztyénségre való előkészítőknek, mivel tártak az emberi elme valamelyes fogalmat Isten és a vallásos kötelességekről. Valójában a tapasztalat azt látszik mutatni, hogy sok esetben akadályai voltak ezek valamely jobb vallás befogadásának. Meg kell jegyeznünk másodszor, hogy Mr. Spencer fentebb idézett állítása merőben önkényes és igazolhatlan. Eltekintve a tapasztalattól, nem tudhatjuk bebizonyítani, hogy minő vallás befogadására képes valamely kor vagy nép. A keresztyénséget a legkevesebb reményt nyújtó fajok fogadták be; ezen felül Mr. Spencer tudja, ha megkísérlették volna, rég befogadták volna azon törzsek is, melyek századokig éltek s most is élnek „az igazsághoz való olyan közeledés“ alatt, minő az ördögimádás vagy sivaismustól telik. De az arábiai mohammedanismus őstörténelmét gyakran idézik példaként mint olyat, melyből kitetszik, hogy a hol a keresztyénség kevés, vagy semmi eredményt sem tudott elérni a nép miatt, egy alsóbb vallás nagy eredményhez jutott. Jóllehet ugyan a mohammedanismus nem megfelelő példánya a természeti vallásnak, mert sokat kölcsönzött a judaismusból, mégis érdemes vizsgálódni e tény körül s pontosan meghatározni, hogy mennyi igazság van ezen állításban. Tagadhatlan, hogy ez a vallás rögtön olyan változást eszközölt, mi a keresztyénségnek nem sikerült; Arabiára nézve többet tett nehány év alatt, mint a keresztyénség századokon keresztül. Egy csapásra kiirtotta a bálványimádást, mely ellen a keresztyénség hiába küzdött és olyan eszmét fogadtatott el Isten felől, mely ha tökéletlen is, de legalább hasonló a zsidó eszméhez, mert abból vétetett. És a mohammedanismus mind e mai napig nagyobb hatást gyakorol a tömegek külső viselkedésére, mint a keresztyénség. S e nagyobb befolyás határozottan azért van, mert a mohammedanismus alsóbb vallás, többet biz a törvényre, mint a lélekre. A bortól való tartózkodás parancsa nem nyomatékosabb, mint a keresztyén vallásban az iszákosság elkerülésének parancsa ; de az a parancs a szabály és külső tekintély vallásában foglaltatik, míg a keresztyének inkább egyéni érzelmök s lelkiismeretűkre vannak hagyva s rájuk van bízva, hogy mit tartsanak magukra nézve törvénynek. A moliammedánok úgy vannak tekintve mint gyermekek s úgy viselkednek, mint az iskolás gyermekek. A keresztyének úgy vannak tekintve mint emberek, s gyakran kitűnik, hogy nem érdemesek ilyen bánásra. (Folytatás.) Miklós Géza. Az igazgatótanács üléséről. Az igazgatótanácsnak legutóbbi ülése ápril. 2-án Székesfehérváron közvetlenül az egyházkerületi közgyűlés előtt tartatván, miután úgy jegyzőkönyve, mint összes ügyiratai azonnal a főt. egyh. kér. közgyűlés elé elé terjesztettek, nem áll módunkban még tanácskozásairól megfelelő s kimerítő értesítést nyújtanunk. Addig is azonban, mig a részletes ismertetésre nézve okvetlen szükséges 14* *) Sura V.
