Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-05 / 45. szám
Negyedik évfolya m. 43. szám. Pá^a, 1803. november 5. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Szerény indítvány. Veter anus. — Dupla vagy semmi. Carolus. — Október 31-ike a pápai főiskolában. — Orgonaszentelési örömünnep Dadon. Széki Aladár. — T á r c z a. Papi és tanítói díjlevelek a komáromi ref. e.-megyében a XVII. és a XVIII. században. (Folytatás.) — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. — Pályázat. Szerény indítvány. Úgy gondolom, nem csak a magamon tapasztaltak után állítom, hogy az utóbbi években aligha volt közöttünk együgyü gregarius papok között olyan emelkedett hangulat; a reánk prob lelkészekre váró jövő nem épen kecsegtető képe miatt el-elboruló lelkünket tépelődó aggódásaiból oly hatalmas elemi erővel aligha ragadta ki mostanában valami, mint mikor e b. lapok gyűlési tudósításából olvastuk a praeparandia viszszaállitására vonatkozó kerületi határozatot. Magam sem tudom, hogy mi hatott oly kimondhatatlanul jól esőleg rám: Az a gondolat-e, hogy a mindig hálás kegyelettel emlegetett, teljes szivemből szeretett alma mater egykori felekezeti és közművelődési jelentőségének visszaszerzése felé, ezen határozat folytán, ismét egy hatalmas lépést tesz, hogy annak a szabadon tényószó fának kedvezőtlen viszonyok miatt öszszezsugorodott levelű, ©lsatnyult, tehát könyörtelenül — de ennek daczára is csaknem mindnyájunknak őszinte fájdalmára ■— előre nem is sejtetten levágott ága helyett egy életerős, üde, gazdag gyümölcsözés reményével kecsegtető szép hajtása nő; vagy talán a felsőbb hatóságaink részéről rólunk való gondoskodás kedvesen eső érzete, népiskolai tanügyünk szánandó helyzetének végre-valahára fölismerése, s az ennek folytán keletkezett felekezeti közóhaj méltánylásában nyilvánvaló jóakarat kerítette hatalmába lelkemet? Tény csak az, hogy egyszer azon vettem észre magamat, hogy képzeletben az ó-collegium második emeletén több évig lakott, kedves emlékű kis szobám ablakában állok, s onnét nézem a város legszebb részén emelkedő imposans nagyszerű épületet, előtte az orgona sipok módjára egymás mellé került pajzán ifjak nagy csoportjaival. Oh hogy a csapongó képzelet még az én megőszült fejemmel is ilyen gonosz játékot tud űzni! Mikor azután boldog merengésemből leszálltam, mint mondani szokás, a földre, elővettem újra a főiskola történetében korszakalkotásra hivatott nagy reményű végzést, kezdtem elemezni egyes részeit, s akkor vettem csak észre nem kis meglepétéssel és meglepetésemnél semmivel sem kisebb szomorúsággal, hogy nem egészen olyan nagyon bizonyos ez a mi praeparandiánk; hisz az arra vonatkozó határozat annyira alternativ, oly duplán is vagylagos, mintha csak az erdélyi szász atyafiak gyűlésén hozták volna a legalább is 3 esztendei várakozásra leszünk kárhoztatva, ha a praeparandia felállításában az ott megirt módon procedálunk. Már pedig mi a praeparandiával úgy vagyunk, hogy „adjad Uram Isten, de mindjárt!“ Mi sem áll tőlem távolabb annál a szándéknál, mintha gáncsoskodni akarnék a felsóbbség eljárásával szemben, sót ellenkezőleg érte a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel adózom; csak a halogatást magában rejtő kiviteli módozat ejt komolyan gondolkodóba. 45 adiähtoijif. MF. min, mim mii
