Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-02 / 27. szám

461 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 462 Komáromba, majd meglakolsz.“ Mikor látták, hogy nem boldogulnak vele, a prímás intett, hogy vigyék az órás szobájába, hol majd bilincseket raknak rá. Az órás egy szakolczai ifjú, ezen szavakkal fogadá: „légy erős, tiszte­lendő féfiu. ne essél kétségbe, jó az Isten, én is hitsorso­­sod vagyok.“ A szidalmak és fenyegetések özöne után e szegény ifjúnak néhány résztvevő szava bizonyára uj erő­vel tölté el a derék hitbajnok lelkét. (Folyt, köv.) A néptanítók Eötvös-alapja. A mit törvény és egyes iskolai hatóságok megtagad­nak a néptanítóktól, pótolni igyekeznek azt maguk a nép­tanítók, az önsegélyezés gyakorlása által; segitségökre van a művelt társadalom is. Az „Eötvös-alap országos tanítói egyesület“, melyet Péterfy Sándor ezelőtt 18 évvel kezdeményezett s melyet a néptanítók java-sava lelkesen felkarolt s tőle telhetőleg támogat, fennállása óta 470 tanítói család gondjait eny­hítette, 33,875 frtot adván részint ösztöndíjak, részint se­gélyek alakjában a hozzá folyamodóknak. Ily módon 199 róm. kath. 102 ev. ref. 82 ág. ev., 10 gör. kath., 8 unit. és 69 izr. tanító, tanítónő és tanító gyermeke szeméből törölte le a nélkülözés okozta könyiiket. Ezen kívül a „Tanítók orsz. Árvaházának“ a költségeihez 1910 forint­tal járult, a „Tanítók Háza“ alapjára 1303 frtot gyűjtött, saját alapjára pedig 48.937 forintot tőkésített. Van az egyesületnek 30 tiszteletbeli, 750 pártoló, 1450 rendes, 32 alapitó és 88 örökös tagsági dijat fizetett tagja. A múlt évben befolyt adományokból 454 frt, tanitó­­egyletek évi járulékai — adományai — és gyűjtéseiből 226 frt, egyes iskoláknál elhelyezett perselyekből 35 frt, közigazgatási hatóságok gyűjtéseiből 80 frt, egyéb adako­zásokból és gyűjtésekből 1365 frt; összes bevétel 12.480 frt, kiadás 9195 frt. A múlt évi tiszta jövedelem 3285 frt;; ebből ösztöndíjakra és segélyekre fordit 1500 frtot, a Ta­nítók orsz. Árvaházának alapjához ad 294 frtot, betegség­ben sinlődő rendes tagoknak nyújt 250 frtot, a beteg ta­nítók menedék háza alapjára tőkésít 150 frtot, a magyar Tanítók Házának alapjához csatol 150 frtot, a Rökk Szi­lárd, Rökk Pál, G-yertyánffy, Lederer, Zirzen, Békey, Ör­­ley és Péterfy-féle alapítványok kamatai fejében kioszt 370 frtot; az egyesület tőkésített vagyonához pedig 551 frtot csatol. Bármily szépnek lássék is az eredmény, mit a nép­tanítók „Eötvös alapja“ felmutat, még ma sem felelhet meg az igényeknek, melyeket a szegény tanítók és jele­sen tanuló gyermekeik irányában támaszthatnak. A taní­tók tömegesebb támogatására és a művelt közönség párt­fogására vau szüksége. Az „Eötvös-alap orsz. tanítói egyesület“ feladatai közé tartozik az is, hogy létesitse a fő- és székvárosban a magyarországi tanítók házát, melyben az egyesület tag­jainak felsőbb iskolákban, egyetemeken tanuló fiai rész­ben ingyen, részben pedig mérsékelt díjért szállást kap­hassanak, hogy otthona legyen a magyarországi néptaní­tók fiainak, ha a szülei házból, a család köréből idegen emberek között kell élniök, hogy hajlékuk legyen Buda­pesten az országos jellegű tanítói egyesületeknek, a mely­ben tanácskozásaikat megtarthassák. Ennek a tanítói háznak a felépítésére a magyar nemzet ezredéves fennállásának az ünnepét akarjuk fel­használni. Ha nem állíthat a nemzet, az állam az ezred­éves ünnep alkalmára ezer népiskolát és kisdedóvodát, illő, hogy segítsék felépíteni a tanítók házát, mely áldást­­hozó, maradandó emlék lesz hazánk ezredéves történelmé­ben és azt bizonyítja, hogy a magyar nemzet méltán fog­lal helyet a kulturállamok sorában. Más országok fővárosaiban, pl. Bécsben, Zágrábban, Berlinben is vannak ily tanitóházak és szegénysorsu ta­nulókról gondoskodó intézetek: illő, hogy legyen Magyar­­ország fővárosában is. A tanítók azonban, általánosan ismert nyomorúságos anyagi helyzetöknél fogva, a maguk erejével nem képesek ezt a magasztos eszmét megvalósí­tani, kénytelenek az állam, a törvényhozás, a hatóságok és a nagyközönség jótékonyságára appellálni. Ha van egyesület vagy testület, mely a társadalom támogatását megérdemli, bizonyára a magyar tanítóság az, mely minden erejét, összes tehetségeit a nép nevelésének, oktatásának szenteli s arra munkál, hogy vallásos, erköl­csös, munkás és művelt legyen minden magyar és általuk virágzó, hatalmas és dicső az „imádott haza.“ Lakics Vendel. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — A pápai egyházmegye ez évi rendes közgyűlé­sét f. hó 6-án tartja a főiskola nagytermében. A közgyű­lést előző napon délután előleges értekezlet leend, utánna pedig egyházmegyei lelkészi értekezlet. E gyűlésen mu­tatja be magát az egyházmegye ujonan választott tisztvi­selői kara, s teszik le a különböző tisztségekre elválasztot­tak a hivatalos esküt. A gyűlés lefolyásáról részletes tu­dósítást közlünk. — A kerületi és főiskolai számvevőség nagy ér­demű tagjai juníus hó 22-én éi'keztek városunkba, mely idő óta egész július hó 2-ig vizsgálták a különböző pénz­tárokról vezetett számadásokat. A legnagyobb pontosság­gal és elismerésre méltó kitartással végzett fáradtságos munkának eredményéről a kerületi közgyűlés elé terjesz­tendő jelentés számol majd be részletesen. Mi csak elis­merésünket fejezhetjük ki azon önfeláldozó tevékenységért, melyet nehéz feladatuk megoldásában kifejtettek. — Az ev. ref. Kunkollégium tanári kara erdélyi hitrokonaink legnagyobb jóltevőjének gr. Kun Kocsárd­­nak 90-ik születés napja alkalmából fényes ünneyélyfc rendezett, melyen az erdélyi kerület vezérférfiai, élükön Szász Domokos püspökkel, továbbá a politikai és társa­dalmi élet legkimagaslóbb alakjai vettek részt, hogy leró­ják a hála és elismerés adóját azon nagy férfiú Kánt, ki­nek egész élete a haza és egyház boldogitására irányuló' szakadatlan tevékenység volt, s ki azt a nagy vagyont*, melyet dicső őseitől örökölt, a két legszentebb oltárra : a

Next

/
Oldalképek
Tartalom