Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-12 / 11. szám

■ 189 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 190 sej én már Briccius Dániel a kískomáromi pap *), tehát Kanizsai már nem volt ott. De ugyancsak Tóth Ferencz a Rákosi jegyzései alapján azt következteti, hogy K. P. János 12. évi püspöksége után 1641-ben halt meg; a „Pápai ekklézsia históriájában“ pedig (a 61. lapon) azt állítja, hogy K. utóda Czeglédi már 1640-ben lett püs­pökké. Annyi mindenesetre kétségtelen hogy Czeglédi Pál püspök 1642. szeptember 4-én osztoztatja a Kanizsai árvákat2). Mindezek alapján magam is valászinűnek tartom, hogy Kanizsai 1641-ben halt meg. De arra nézve szeretnék fel­világosítást nyerni, hogy hol volt és mit csinált az 1637, illetőleg 1638-tól 1641-ig terjedő három vagy négy éven át? Talán épen valamelyik dunántúli levéltárban vagy anyakönyvi feljegyzésben lesznek erre vonatkozólag is adatok találhatók. Megvallom gyengeségemet, hogy volt idő, midőn pár perezre azt hittem, hogy megtaláltam az eltűnt Kanizsai Pálfi Jánost, és pedig Nagyszombatban 1644-ben. Lampe- Ember 393. lapján ugyanis, az 1644-ik évről, a többek közt ezt olvashatjuk: „Fervente adhuc bello Rakocziano, quando Urbs Tyrnaviensis Sigismúndo Principis filio, exereituum Generali, et Duglassio, Colouello Sueco victricia circum­­ferentibus arma, portás aperuit; Episcopi et Proceres Carholici, mitiores quam antea, Johanném, Kanisayum, Re­­formatum loci Concionatorem per Deum aggrediuntur, supplicantes: Clementiam Principis pro ipsis expugnare vellet, cuius precibus múltúm Rakotzius dedit“. Világosan itt van tehát Kanizsai János nagyszom­bati református pap 1644-ben. De az is világos, hogy ez a mi Kanizsai püspökünk nem lehet, mert ő már 1642-ben nem élt. Érdekes azonban, hogy Ember Pál az idézett helyre a Johannes keresztnevet alighanem csak önkénye­sen, a püspök Kanizsai Jánosra gondolva, tette, amennyi­ben a forrás, amelyre hivatkozik: Nadányi, Florus Hun­­garicus, (Lib. IV. Cap. XVIII. Pag. 378.) csak Canisay-t emlit, minden keresztnév nélkül. Különben ennek a nagy­­szombati pap Kanizsainak kéresztneve valószínűleg Mihály volt, legalább Lampe- Ember 568. lapján a samarjai es­peresek névsorában, az ötödik helyen ezt olvassuk: „Michael Kanisaeus, P. E. Tyrnaviensis et Senior“, Ugyancsak ezen mű 572. lapján pedig ez áll: „Pariter se habebat Schola Reformata Tyrnaviensis, quam p03t reditum ex pe­­regrinatione, regebant Johannes Tsuzi, Gregorius Bitskei Kanisaeus et alíi“. A nagyszombati református pap és ta­nár Kanizsai tehát egyátalában nem azonos a dunántúli püspök Kanizsaival; bár ha, mint feljebb láttuk, egyik helyen amannak is János a keresztneve. Ez adat legyen a sok közül intő példa arra nézve, hogy mily nagy óvatossággal kell használni a Lampe- Ember História Ecclesiasticájának adatait. Révész Kálmán. ') Dunántúli Prot. Lap. 1890. 333. lap. J) Tóth Ferencz i. m. 102. lap. Liszkay: A pápai egyház levél­tára 17. lapon 25. sz. alatt. Mivel itt K. P. J. pápai prédikátornak neveztetik, nem lehetséges-é, hogy ő másodszor, élte végén is csakugyan pápai pap volt? Kedves szerkesztő barátom lemásolhatná és közölhetné ez okmányt; hátha teljesen felvilágosítana bennünket. *) *) A kérdéses okirat szövege ez: Anno 1642. die. 4. Septembris. Czeglédi Pál Papay Praedikator és az Dunán innét való Helvetica Confession levő Ecclesiak superintendense, Sári István Pápay második praedikator, Széplaki Bottka Ferencz, Sándor György, Jóra Gergely, Hegyi István, Pesti János nemes személyek, Bözörödj András Pápay fő- Biró, Bosnyak Pál nótárius, Henes Imre, Riso János, Tha­­massa Szabó Balás Vasarbiró; Jelen lévén itt Pápán Vesz­­prim Varmegyében megh nevezett Czeglédi uram házá­nál, úgymint Convocatus Arbiterek, egy felöl Briccius Da­niel Kis-Komaromy praedikator uram feleségének Palffi Panna Aszszony, más felöl az nehaj Kanisaeus Pálffy Já­nos, nehaj Pápay praedikator és Superintendens Uram öz­­vedgyének Thaly Kata Aszszonnak, fiainak Pálffy Pál és Jancsinak naturális tutoranak részekről, kik jelenlétünkben kezeket beadván kett száz forint kötél alatt az ide alatt megíróttak szerint deliberaltunk. 1. Hogy megholt Kanisaeus János Uram első felese­­gevel Botoló Orsik aszszonynyal stante coniugio szerzett, mind ingo ingatlan marhak, akarrni nevel neveztessenek azok, mindennek fele kis-komaromi Praedikatorné aszszo­­nyomat illeti eppen azokbul az Aniaj rész. 2. Item. Az Attyai résznek is harmadrészé megh Ítél­tetett ezen Aszszonnak, úgy mint a kis-komary Praedi­­katornénak. Ennek penigh az Attyai résznek kett részé, utolsó felesegetni való fiainak Pálffy Pálnak és Jancsinak ítéltetett. 3. Item. Megh nevezett Kanisaeus János uram, vala­mit ez utolsó felesegevel Taly Katha Aszszonynyal acquiralt, Annak hason fele ez mostani feleseget ílletj. Az Attyai résznek penigh fele részé Kanisaeus János uramnak gyermekié és leányaié legyen. 4. Tartozik az Aszszony sub iuramento mind a kett fele acquisitiot elő adnj. L. S. Coram me Franc Botoka. m. p. Szerkesztő. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Csendes jubileum. Épen most szerdán, f. hó 8-áu telt be 25 éve, hogy P. Szabó Károly kedves tanártár­sunk az ifj. képzőtársulat elnökségét elfoglalta s azóta a tár­sulat működését valódi buzgalommal és nemes lelkesedés sei vezeti. A képzőtársulat ifjúsága elhatározta hogy szere­tett elnökét meglepi s az ő csendes, de hasznos munkálko­dásának emlékére és jmegtisztelésére folyó hó 12-én d. e- 11 órakor disztilést rendez, melyen a társulat legjobb erői lépnek fel részint felolvasással, részint szavalattal. Ez ünnepélyen a tanári kar is részt vesz s tiszta szívből járul hozzá az ifjúság jó kivánataihoz, hogy elnöki tisz­tét még sok éveken át jó egészségben viselhesse kedves kollégánk. — Nagyságos Iliász Lajos hathalmi nagy birtokos, a veszprémi ág. ev. egyh. megye nagyérdemű felügyelője főiskolánk részére 500 frtos alapítványt tett. Az alma ma­ter iránti hálás kegyeletnek midőn ezen követésre méltó

Next

/
Oldalképek
Tartalom