Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-05 / 10. szám
171 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 172 nem más hitfelekezetü testvéreink közül is sokakat megjelenésre birt a főiskola iránt érzett vonzalom és becsülés. Ott láttuk a város főbb tisztviselőit majdnem teljes számban. A kitünően rendezett és kiállított lakomán elejétől végig emelkedett és lelkesült hangulat uralkodott. A biztos győzelem reménye emelte föl a sziveket s ennek hatása érzett ki az egymást sűrűén követő beszédekből, melyeknek lelkes és bátor hangja nem egyszer egész éljen- és tapsvihart idézett föl. Összesen 26 beszéd hangzót el; legjobban jellemzi úgy e beszédek tartalmasságát, mint a közönség hangulatát az a tény, hogy az unalomnak árnyéka sem volt észrevehető, sőt a feszült érdeklődés és ügyelem szinte fokozódott mind végig. Legelőször Baríth lerencz pápai egyhm. gondnok köszöntötte fel Pap Gábor püspök urat, mint a mi szeretett főpásztorunkat, ügyesen domborítva ki, hogy mily nehéz helyzete van neki ez ügyben az ellentétes pártok között, s kifejezve a reményt és bizalmat, hogy ismert bölcseségével segít elsimítani az ellentéteket s megszüntetni a viszály okát. Pap Gábor püspök ur válaszában erősen kiemelte, hogy ő már helyzeténél fogva sem tartozhatik egyik párthoz sem, mert őt egy magasabb szempont, a főiskola érdeke vezeti. S a mi annak emelkedését és virágzását előmozdítja, a mellett küzd ő is. Véghely Dezső veszprémi alispán hatalmas beszédében megemlékezik az iskola eddigi pártfogói- és alapitóiról, kik között büszkén szemléli saját őseit is. Ezek példája lelkesíti, hogy ő is küzdjön a pápai főiskoláért, különös most, mikor némelyek orvtámadást intéztek ellene s a rossz dajkák kezei közt veszedelem fenyegeti életét. Majd a főiskolai gondnokokhoz fordul, kik első sorban vaunak hivatva az iskola életére vigyázni; közülük az egyik, Czike Lajos egyházi gondnok, a mai értekezleten is határozottan és lelkesen lépett föl az iskola Pápán maradása mellett, de a másiknak Darányi Ignácz világi gondnoknak nézetét és szándékait most sem ismerjük. Mire dr. Darányi Ignácz világi gondnok ur tartalmas beszédében kijelenté, hogy határozott pártállást elfoglalni eddigelé épen az iskola érdekében nem tartotta magára nézve megengedhetőnek, m'vel nem akarhatta, hogy ezzel talán megakassza a főiskola iránt mindkét részről oly szépen nyilatkozó áldozatkészség nyilvánulását. De hogy szive és meggyőződése melyik rész felé vonzza, azt több Ízben kifejezte már pl. gondnok társához intézett leveleiben is. S hogy ez a fél csak Pápa lehet, beszédjéből nyilván kiérzett. Poharát különben Osváld Dánielre, Pápa város polgármesterére és Véghely Dezső alispánra üríti, kik az iskola ügyének oly lelkes bajnokai. Gyurátz lerencz ág. ev. lelkész gyönyörű, költőies beszédben magasztalta azt a nemes és áldásos munkát, melyet a pápai főiskola a felvilágosodás s a felekezetek közötti béke és szeretet érdekében úgy a múltban mint a jelenben kifejt. Élteti dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőt, a pápai főiskola lelkes védőjét. Majd Véghely Dezső felköszönti Sült József pápai közjegyzőt, a kötelességeinek hiv teljesítésében páratlan férfiút, kinek képzettségét és lelki nemességét csak szerénysége múlja felül; a ki katholikus létére maga tette meg az indítványt Pápa város közgyűlésén, hogy a város 30,000 frt segélyt, adjon az iskolának. Dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő tartott ezután egy hatalmas, tűzzel előadott beszédet, melyben kijelentette, hogy valamint eddig mindent elkövetett a főiskolának Pápán maradása érdekében, úgy ezután is megtesz mindent. Lampért Lajos főjegyző a városi közönség nevében üdvözli az értekezleten megjelenteket. Körmendy Sándor László Józsefet, Horváth Lajos pedig Gyurátz Ferenczet élteti. Seregély György Körmendy Sándorra emeli poharát. Vikár Vincze dr. Fenyvessy Ferenczet, a pápai iskola lelkes barátját és pártfogóját élteti. Horváth Lajos pedig Móricz János kenessei lelkészt, a kit magas életkora sem gátolt, hogy messze földről Pápára jöjjön, mikor az iskola érdeke és jövője forog koczkán. FHköszöntötték még Gyurátz Ferencz a tanári kart és az igazgatókat, Barthalos István Vikár István és Hoch János orsz. képviselőket, mint a pápai iskola növendékeit. Mire Vikár István felel, kijelentve, hogy hazájának és egyházának egyformán híven akar szolgálni. Pály Zsigmond háromszor szólalt fel, s rendkívüli szellemes és valódi humortól duzzadó beszédeivel mind a három ízben elragadta hallgatóit. Kis Ernő felköszönti Puzdor Gyulát, ki bár nem hitsorsosunk, de mint az iskola egykori növendéke minden évben meghozza áldozatát az iskola számára. Csak éjfél tájban kezdett oszlani a társaság; egyes tagjai azonban még tovább is együtt maradtak. B. I. Végválasz Galamb urnák. E lapok 7. sz.-ban Galamb úr, — úgy látszik természetévé vált szokása szerint, — megint másra tereli a dolgot, mint amiről szó van. Azzal vezeti be czikkjét, hogy „erősen bele kapaszkodom B. esp., palástjába, igy akarva megnyerni a már már elvesztett csatát.“ Ha ez alatt a Pápa és Komárom közötti csatát érti: nem hiszem, hogy Pápa ügyét, mely mellett igaz benső meggyőződéssel és kellő körültekintés alapján, határozott hittel a jó és helyes irány mellett, — nem amaz általa egzegetált B.-féle ibis redibis-féle tetszelgéssel, hanem határozott hittel, — küzdők, elveszett csatának kelljen tartanom, tudva, hogy igazi tekintélyes, befolyásos és döntő sulylyal biró férfíai is kerületünknek Pápa mellett rokonszenveznek, a mely rokonszenvet, a Pápa érdekében hozott újabb áldozatok csak erősbitik, Pápa jogai és előnyei pedig amaz áldozatok nélkül is biztosítottak. Ha pedig a b.-somogyi esperesség tárgyában B. és közöttem fennforgott választást érti, valóban nem foghatom meg G. ur föltevését, holott, ha valaki, éppen ő lehet bizonyságom is, hogy határozott enuntiatióit mily határozottan és tétova nélkül utasítottam vissza az esperesség tárgyában. Aki pedig csatát sem nem kezd, sem nem fogad el, sőt abba semmi irányban be nem foly, az nem is veszthet el csatát.