Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-26 / 9. szám

ua

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

144

ref. felekezeti gyakorló népiskolával való egybekötésének elvéhez az értekezlet örömmel hozzájárul.

IV. Felvétetett az a kérdés, hogy leány egy házban hirdethetők-e a házasulandók az anyaegyház kikerülésével és hogy hirdetési bizonyitványnak kiadására előkönyörgő tanító jogosult-e?

Az értekezlet mindkét kérdésre nemmel felel, mivel a házasságkötésnél felmerülhető szabálytalanságokért mindenkor a lelkész vonatik felelősségre.

V. Kúr Géza lelkésztestvér kéri az értekezletet, hogy Both László és társai, kulcsodi lakosoknak csicsői birtokuk után a csicsói egyház javára lett megadóztatása tárgyában a komáromi egyházmegyének 1892. júl. 5-én tartott gyűlési jegyzőkönyvének 59. pontjában kimondott sérelmes határozatát tegye magáévá és annak megváltoztatását tőle telhetőleg mozdítsa elő.

Az értekezlet méltányolja a felszólalást, mert a fent jelzett jegyzőkönyvi pontból csakugyan az tűnik ki, hogy Both László és társai perujitási kérvényükben hoztak fel oly uj bizonyítékokat hiteles okmányokkal igazolva, melyeket az előbbi eljárásban nem használtak és melyek annak lényegére tartoznak. (Egyh. trvk. 293. §.). Az egyházmegyei gyűlés a perújításnak ez alapon helyt is adott de nem hozott érdemleges ítéletet, csak egyszerűen felterjesztette az egyházkerületre. A legutóbb tartott egyházkerületi gyűlés pedig azon az alapon vetette vissza a perújítást, hogy az egyházmegye nem hozott érdemleges ítéletet. Értekezletünk kéri az egyházmegyei Közgyűlést, hogy ezt az ügyet tárgyalás alá venni és Ítéletet hozni kegyeskedjék.

VT. Kérdésbe jött, hogy az ultramontán agítátióval szemben minő álláspontra helyezkedjék értekezlet! körünk ?

E tekintetben Szőts Farkasnak a „Prot. egyh. és isk. Lap“ jelen évi első számában megjelent „Feladataink az újesztendőben“ czimü benső vallásosságot és lángoló hazaszeretetei tükröző ezikkét egész teljességében magáévá teszi értekezletünk és az ebben kimondott azon elvet, hogy „támadni nem támadunk senkit, de a ki minket bánt, az ellen a jogos önvédelem minden erkölcsi eszközével síkra szállunku kívánja követni.

VIÍ. Egy lelkésztestvér feltette azt a kérdést, hogy az egyházak, lelkészek és tanítók tartoznak-e útadót fizetni, mert emlékezete szerint múlt év október havában jelent meg egy ministeri rendelet, mely az egyházakat, lelkészeket és tanítókat az útadó fizetése alól felmenti?

Az értekezlet, mivel ily tartalmú körlevélnek közléséről nem tud, a kérdést felterjeszti az egyh. megyei gyűlésre.

VIII. A legközelebbi értekezlet! ülés helyéül Jóka tűzetett ki.

K. m. f. Jegyzetté:

Bokoss Kálmán. ért. felkért jegyző.

A Faust-monda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai.

(Folytatás.)

Ez a pseudonym szerzőtől irt Faust-historia tartalom tekintetében a Pfitzer könyvére támaszkodik. Mig azonban Widman és Pfitzer munkájuk megírásánál nem igen kritizálták a feldolgozott anyagot, — sőt ellenkezőleg jó lélekkel törekednek a legnaivabb történeteket is bebizonyítani s elhitetni az olvasókkal; addig Christich Megnender leveti magáról elődjeinek naivságát s teljes öntudatában van annak a kritikai feladatnak, a mely reá a Faust élettörténetében előforduló csodás történetek megírásánál várakozott. Az álnevű Írónak realitását s kritikus természetét eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy müvének egyes részleteiben igyekszik a csodás elbeszéléseket természetes alapon megmagyarázni. Már az I. Miksa császár udvarában történt varázslatokról is nagyon skeptikusan nyilatkozik, a midőn így szól: „Wo es wahr ist, was von Maximiliane I. erzehlet wird ... So muss man erstaunen, wie dieser sonst löbliche Käyser hierüber keinen Aschen gehabt.“ *)

E mellett a kritikai irány mellett bizonyít az a raczionalisztikus magyarázat, a melylyel Faust jövendöléseit kiséri.

Már maga az előadás is bizonyítja, hogy az álnevű iró levetkőzi elődei naivságát s e helyett — kora kritikai irányának s realismusának megfelelően a megelőző Faust-könyvekben hosszú lére eresztett történeteket a legrövidebb kivonatban adja elő művében.

Az előadás rövidsége mellett lényegesen eltérő magának Faustnak egyénisége is az álnevű iró művében az előző Faust-könyvek hősének egyéniségétől. A régebbi Faust-hístóriákban Faust úgy vau feltüntetve, mint egy titáni, kutató, magasbatörő jellem. Az álnevű szerzőnél Faust ezen jellemvonása meglehetősen háttérbe szorul, s inkább úgy tűnik itt fel Faust, mint a ki főként az anyagiakkal törődik, s mint a ki az anyagi élvezetek után való vágy hatása alatt köt szövetséget az ördöggel. Azt Írja ugyanis Faustról az álnevű szerző, hogy ő nagybátyja halála után az abból reá maradt vagyonból gondtalan, kicsapongó életmódot folytatott. Mikor pedig az öröklött vagyon eltékozlása miatt nem folytathatta többé előbbi czégéres életmódját, arra gondol, hogy az ördög segítségével igyekszik majd magának gondtalan életet biztosítani * 2).

*) Das Faustba eh des Christlich Meynenden Stuttgart 1881. Siegfried Szamatoloski. Deutsche Litteraturdenkmale des 18. und 19. Jahrhunderts. 39.

2) Nun ist es nicht zu leugnem, dacs er damals in Ansehung seiner Fleisses noch viel Gutes an sich hatte, welches die Augen der Leute blendete, indem er seine gottlose Absicht verbergen musté, wo er sich nicht den fetten Bissen vom Maule nehmen lassen wolte. So bald aber nun der Vetter die Augen geschlossen, und er Herr von diesem grossen Reichthume worden, so ergab er sich allen Wollüsten; und als er bey merchlicber Abnahme seines Vermögens sich der lüderlichen Gesellschaft! entschlagen musté, so lehrte ihm gar der schändliche Müssiggang auff Mittel sinnen, sich durch ein teuffelisches Bündnüss auff der Welt glücklich zu