Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-19 / 8. szám
129 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 130 alpesei;“ védbástyái az iskolák a kultúrának, a közművelődésnek, melyről meg a haza bölcse, Deák Ferencz jegyezte meg jól, hogy: „Csak azon nemzetnek van biztos politikai jövője, mely a műveltség szinvonalára tud emelkedni és azon tovább fejlődni.“ (Tetszés jobbfelől.) Valóságos nyereség s egy-egy újabb győzelme a magyar kultúrának egy felsőbb iskola felállítása s valóságos veszteség s szégyene a közművelődésnek egy ily iskola megszűnése. Feloszlatni egy magyar vidék felsőbb iskoláját, hol magyar nyelven, magyar tradiczióval képezték ki a magyar kultúrának közkatonáit és talán nem egy elösmert vezérét: nem egyébb, mint oktalan, erőszakos porba döntése egy becsülettel megállóit erős védbástyának. Pápán századok óta áll fenn az ev. ref. főiskola, mely egy Petőfit, Jókait adott a nemzetnek és a mely a tanügyet egy Tarczyval, egy Bocsorral ajándékozta meg. Ez iskolát a pápai ev. ref. egyház alapította, számos alapítványai egyenesen és kizárólag a pápai ev. ref. főiskolára tétettek, melyet elvenni attól senkinek sem szabad. 1791-ik évben, az addig tisztán saját erejéből fentartott iskola a dunántúli ev. ref. egyházkerület pártfogása alá került. E század elején azonban már elkezdett mozogni .Komárom, hogy a pápai főiskolát magának megszerezze. Több próba után az egyszer sem sikerült, mert mikor egy ízben már a trón elé került eldöntés alá e kérdés, a királyi leirat 1847-ben Pápa javára döntött. Most azonban újabban fel lett újítva e mozgalom. Nem olyan mozgalom, t. Ház, melyről beszédem elején megemlékeztem, nem olyan mozgalom, melynél egyes város, egyes megye egy uj védbástyát teremt a kultúrának, de olyan mozgalom, mely más vidéknek, megyének, városnak rovására, kárára akar magának könnyű szerrel egy iskolát biztosítani. Az ilyen mozgalom lehet önző érdeke egy városnak, de nem érdeke a magyar kultúrának! (Nagy mozgás.) Nem szólnék a legtávolabbról sem e kérdéshez, ha az megmarad tisztán a dunántúli ev. ref. egyházkerület belügyének. Ez az autonómia körébe tartozik, melyhez idegennek semmi köze nincs. De e mozgalom túl ment a felekezet körén, e mozgalom istápolására már Komárommegye és Komárom városa, mint testület külön adományt szavazott meg, a mozgalom élén egy 100-as bizottság áll, még pelig minden vallásfelekezetből ; ezzel szemben pedig Veszprém megye is és Pápa városa is, egyik 20 ezer, másik 30 ezer frtot szavazott meg a pápai főiskolára. E mozgalom tehát társadalmi, melyhez közöm van nekem is, mindenkinek, a ki előtt nem lehet közömbös egy százados főiskolának kérdése. (Helyeslés jobbfelől.) S a miért én interpellálok, az nem is felekezeti ügy, de az egyenesen a képviselőliázhoz tartozik. Arról van szó ugyanis, hogy a komáromiak, kik a pápai főiskolát meg akarják szüntetni és azt Komáromba tenni át, nyíltan hivatkoznak és utalnak azon 80,000 frt államsegélyre, melyet a kultuszminiszter ur a képviselőház tudtával, mert ezen összeg a költségvetésben bennfoglaltatik, a pápai ev. ref. főiskolának adott s pedig minden kétséget kizárólag a pápai főiskolának, nem pedig egy még képzeleti komáromi vagy bármi néven nevezett iskola részére. A képviselőháznak is joga van őrködni arra, hogy azon közel 100,000 frt államsegély, melyet a miniszter egy meghatározott czélra adott, arra fordittassék, a mire az adatott és nem más czélra. Én a magam részéről, mint a képviselőház tagja, előre tiltakozom, hogy a pápai iskolának adott államsegély felett a komáromiak már előre is paczkázliassanak és azt már előre számításba vehessék. Ez alapon vagyok bátor nem a magam megnyugtatására, mert előttem a tényállás világos, de minden netalán felmerülhető kétely kizárása czéljából a közoktatási miniszter úrhoz a következő interpellácziót benyújtani: „Tekintettel azon mozgalomra, mely Komárommegye és Komárom város által támogatva, oda irányul, hogy a pápai ev. ref. főiskola Pápáról elvitessék és Komáromba helyeztessék át s tekintettel különösen arra, hogy a mozgalomban nyíltan azon 80,000 frt állami segélyre tétetik utalás, melyet a kultuszminiszter ur a pápai ev. ref. főiskolának építési czélra határozott s mely a képviselőház költségvetésében is megszavazva van: Kérdem a t. miniszter urat, hogy e kérdéses 80,000 frt államsegély csakugyan a pápai ev. ref. főiskolának határoztatott-e adatni építési czélból?“ Csáhy Albin gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! A kérdés, melyet t. képviselő ur hozzám intézett, oly egyszerű, hog}7 a t. ház kegyes engedelmével azonnal megadhatom reá a választ. (Halljuk! Halljuk!) „Nem kívánok reflektálni arra az indokolásra, melylyel a t. képviselő ur élt, hanem ki kell emelnem azt, hogy arról a mozgalomról, mely megindult oly czélból, hogy a jelenleg Pápán lévő ev. ref. főiskola Komáromba helyeztessék át, nekem csak a hírlapokból van tudomásom, a mi másképpen nem lehet, lévén az olyan ügy, mely tisztán az illető hitfelekezet egyházi főhatósága intézkedésének tárgyát képezi és én ez ügyben állást csak akkor foglalhatok, a midőn az elintézésről hivatalos tudomásom lesz. (Helyeslés.) A kérdés tulajdonképi lényegére, t. i. ana, hogy 80,000 frtnyi segélyt mire adta a törvényhozás, úgy látom, megadta a választ a t. képviselő ur, mert a segély kétségen kívül a pápai ev. ref. főiskolának adatott. Tanúskodik e mellett az eredeti megállapodás, mely e tekintetben az iskola fentartók és a közoktatásügyi kormáyzat közt létrejött és tanúskodnak e mellett a költségvetések indokolásai, melyek évről-évre tudomására juttatják a t. háznak, hogy ezen összegből mennyi szolgáltatott ki, vagy mennyi szándékoltatik a legközelebbi évben kiszolgáltatni. Önként értetik, hogy a közoktatásügyi kormányzatnak, illetőleg a törvényhozásnak ilyen intézkedése csak uj törvényhozási intézkedéssel változtatható meg. (Elénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Fenyvessy Ferencz: T. ház! Minthogy a t. miniszter urnák interpellácziómra adott válasza tisztán megfelel a tényállásnak és megfelel a törvényhozás intézkedésének
