Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-19 / 8. szám
119 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 120 nak, melyből ő minket kimentett, és a sorsnak, melyre minket fölemelt, mély érzéséből. Lehet megfelelő annak a benyomásnak, melyet az áldozatnak ára, mellyel Jézus üdvösségünket megszerezte, gyakorolt elménkre és szivünkre. Es itt bizonyosan kitetszik theologiánknak mélysége vagy sekélyessége. Ha nézeteink felületesek, akár a külömbségre vonatkozólag, mit az üdvösség vitt véghez számunkra, akár arra, mit Krisztus tett, hogy Tdvezitővé legyen — valószínűleg kevés a szeretet bennünk. Az az ember, ki tudja, hogy sokaknak bocsánatot szerzett és megmentette őket nagy áron az, ki sokakat szeretett. És a szeretet összesége mértéke az áldozatnak. Minden időben ez képezte a szent élet titkát. Ez teremtő a nagy prédikátorokat — Szent Ágostont és szent Bernátot, Luthert és Wesleyt, Sámuel Rutherford és Maccheyne-t. Ez teremté azokat is, kik nem valának nagyok az emberek szemeiben, de él elme ^tagadásukkal késziték Isten országának eljövetelét. Matthew Arnold beszéli egy sonettjében, hogy midőn egy perzselő augusztusi napon, London keleti végén, találkozott egy, „a túlfeszített munkálkodástól beteg“ lelkésszel és kérdé tőle, hogyan él a biin és szomorúság e helyén — „Bátorságban — feleié az — mert újabban nagyban megvigasztalódtam a Krisztusi gondolatokkal.“ Úgy mondják, hogy ez valósággal megtörtént. Minden esetre ez a megfejtése a hősi élet ezreinek, melyek hasonlóan kétségbeejtő helyzetben folytak le. Manapság a humanitárius philanthropismus hívei hangosan maguk számára követelik a világ jajait, mintha ők fedezték volna föl azokat és először készítettek volna tervet javításukra, de az ő eljárásukat megelőzték Jézus alázatos követői; és a világ philanthropikus munkálkodásának kilencz tizedét azon férfiak és nők végezték, kik nem csapnak lármát, de nem állhatják meg, hogy ne munkálkodjanak a Jézus-követte czélért, mert az ő szerelme lángol kebelökben, és mivel Krisztus élete kell. hogy megnyilatkozzék benuök, természete szerint. A keresztyén századok folyamán forgalomba jött egy ének, szavait Szent Patrikénak tartják; az érzelmet joggal nevezhetjük azon zenének, melylyel az egyház igaz harczosa mindenkor csatába vonult. „Krisztus velem, Krisztus előttem, Krisztus mögöttem, Krisztus bensőmben, Krisztus alattam, Krisztus fölöttem, Krisztus jobbomon, Krisztus balomon, Krisztus az erősségben, Krisztus a harczi szekérben, Krisztus a hajó alján, Krisztus minden ember szivében, ki gondol reám, Krisztus minden ember szájában, ki beszél velem, Krisztus minden szemben, mely lát engem, Krisztus minden fülben, mely hall engem“, Utóirat. — Szabad lesz bemutatnom nehány megjegyzést, melynek előttem megbecsülhetlen értéke van. A nagy boldogságot, melyet az Egyesült államok meglátogatása nyújt vala, utolja-felé beárnyékoló Rév. Robert W. Barbour, of Bonskied, a földön legjobb barátom halálának hire. Ki ismeré őt, nincs szüksége, hogy kifejtsem, miért gondolok ő rá e pontnál; mert, mig ittas vala erősen az idők szellemétől és ritka szeretettel viseltetett az emberek iránt, a szent pazarlásnak, mellyel életét, számos tehetségeit minden jó ügyre tékozolva szentelé, legmélyebb forrása nem más, hanem a Krisztus iránti szenvedély vala, melyet e felolvasásban igyekeztem illustrálni. 0 meleg érdeklődéssel viseltetett a felolvasási sorozat iránt és a következő Aphorismákat kiildé hozzám a prédikál ásról, hogy ha alkalmasnak vélem, használjam föl azokat. Közlöm a mint ő adja. Talán ez a legutolsó irodalmi munkálkodása : A könyv és könyvtár-. A prédikátor legyen sok könyvnek gazdája; de egynek szolgája. Tanuló szoba és imahely. Tanulmányozzon, mintha ötven esztendeig kellene prédikálnia; imádkozzék, mintha öt helyett kellene imádkoznia. Isteni és emberi-. Szóljon, mintha a száj Istené volna; de a hang emberé legyen. Első és második czél: Az összes képességek (jelenlét, hang, taglejtés, képzettség, irály és igy tovább) lehetnek szárnyak, ha valami mögé rejtvék; a pillanatban, midőn láthatók lesznek, holt súllyá válnak. Két húr, bárki íján, akármily agyon, azt végzi, mit a királyok nyilai. Levelezés, uyomda, lant, pitvarnak háttérbe kell szorulni az „egy dolog“ mögött. G-ondolj kevesebbet és kevesebbet minden mással; s gondolj többet és többet a rád bízott izenettel. Czél és nem czél: Czélozz kevésre, eltalálod azt; vond ki ijadat találomra is. Adj teljes bizonyságot szolgálatodról: Próbálj meg min - mindenféle módszert: Írást, olvasást, betanulást, kidolgozást, rögtönzést. Utánozz minden embert, de ne majmolj egyet sem. Semmit nem végez úgy a prédikátor, mint a prédikál ást. Szószéki szabály: Becsülje hallgatóit. Ne haragudjék rájuk; Egyszerre egyre irányozzon — először a szószékben levő emberre. A ki előbb eltalálta magát, nem téveszt el mást. A ki remeg az úr szavára, az emberek remegnek az övére. (Kölcsönzött) Vagy a prédikátornak kell rettegni hallgatóitól, vagy a hallgatóknak ő tőle. Janua Domini: A szószékbe mindenkor az ajtón a lépj. (János x. 7. v.) Tartalom és kihagyás: Tégy mindent, mit lehet, minden beszédbe; hagyj ki mindent, mit lehet, minden beszédből. „A hit hallsából vagyonu: Légy hát kezdettől fogva hallható. A hegyi beszéd ekkép kezdődik: „megnyitó száját.“ (Máté V. 2.) Idő és örökkévalóság: Beszélj az emberek tűnő reményeire, múló érdekeire; beszélj egyszersmind ősz hajaikra és éjféli óráikra. Végszó: Kívánj írást magyarázni (I. korinth. XIV. 1.) törekedjél Írást magyarázni (I. korinth. IX. 16.) Miklós Géza.
