Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-12 / 7. szám
103 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 104 A prot. értesítőkből. Éviöl-évre megjelennek a középiskolai értesitők; közölnek is róluk lapjaink statisztikai összehasonlításokat, de okulásra még nem fordítottuk, nem iparkodtunk tanügyünk, tanáraink érdekében a jót elfogadni, alkalmazni; a mi couventiink minden további gondolkodás nélkül átvette az állami tantervet nehány lényegtelen változtatással az óraszámban; ág.ev. testvéreink nem stagnálnak, évről-évre javítgatják tantervűket, évi tapasztalataikat érvényesítik a tanügy javára; a bd. értesítő tanúsága szerint (27 lap) az egyetemes gyűlés felszólítása alapján a tanári testület az iránt nyilatkozott, mely tantárgy óraszámát kellene leszállítani, hogy az összes óraszám a törvényes maximumon felül ne emelkedjék.“ A p pai s több ev. ref. főgymnasiumban már évek óta a III. s IY. osztályokban több a heti óraszám az országos törvény 16. §-ban megállapított maximumnál (30 óra). Fölötte tanulságos s utánzandó példák állanak előttünk, melyek meggyőznek bennünket arról, hogy a gymu. cél úgyis elérhető, még pedig a kormány jóváhagyásával. Az ág. ev legtekintélyesebb gymu. —- a bdpesti s pozsonyi — értesítőire támaszkodom, ugyanazokat követik a soproni, nyíregyházi, szarvasi, csekélyebb helyi eltéréssel. Az I. s II. osztályban a latin nyelvre fordítanak 6—6 órát, számtanra 3—3, mértani rajzra 2—2, énekre 1—1, szépírásra 1—1 órát (megjegyzem, hogy bdp. gymnasiumukban az első osztályban német nyelv is van heti 2 órában s a heti óraszám mégis csak 27, Pozsonyban 25, mig nálunk 30 óra!!); a trajzra IV—VI. fordítanak 2—2 órát, a görögre V—VIII. 4—4 órát, trtanra VII. '3, mennyiségtanra VIII. két órát, történelemre III. 2 órát. Minta tehát vau előttünk, olyan példa, melyet a kormány is helyeslésével kisért: ,.ngs. Wiederman K. ur pozsonyi főigazgató ... a tanítás eredménye fölött megelégedését nyilvánította.“ (Pozsonyi ért. 129. lap). E minták után indulva, nem vészit semmit a tanügy érdeke az óraszám kevesbitésével, a kevés számból álló tanári testület óráinak ossz száma arányosan csökkenne s nem kellene a zsinattól meghatározott maximumot átlépni; a bdpesti ág. ev. főgymnasiumban (az énektanárt nem számítva) 13 tanár lát el 9 osztályt (az első osztály párhuzamos) s csak két tanárnak van 21 órája (ezek közül is egyik a párhuzamos osztályra esik), tehát csak egynek van 21 órája, egynek 19, hatnak 18; egynek 17; kettőnek 16, egynek 13; — a pozsonyi ág. ev. főgymnasiumban (hol görög-pótló tanfolyam is van) az ének tanáron kívül beleszámítva a vallás s rajztanárt is vau 13 tanár, tulajdonképen 12, (mert Trsztyénszky Ferenc csak VI—Vili. osztályokban tanította a vallást összesen 6 órában) s e 12 tanár közöl egynek van 11 órája, háromnak 19, hatnak 18, egynek 16 s a rajztanárnak 8; a pápai ev. ref. főgymnásiumban az ének tanáron kívül van 12 tanár, ezek közül egynek van 10 órája, háromnak 19; háromnak 21, négynek 22, egynek (rajztanár) 8. E számok elég ékesszólóan beszélnek! Mily szépen lehetne a tanügy kára nélkül, az ifjúság hasznára az ev. ref intézetekben az óraszámot csökkenteni, mily alkalmasan lehetne ily módon a görög pótló órák ellátásáról minden nehézség — tán uj erő alkalmazása nélkül is gondoskodni; nem is méltányos, hogy a görög nyelvet tanulóknak egy órával több a heti óraszámuk, mint a görög pótló folyamban résztvevőké, „csekélyebb eltérés volt—Írja a szarvasi gjnnnasiumi értesítő 22. lapján az igazgató — e tanévben az is, hogy az V—Vili. osztályok görög óráit — már csak azért is, hogy a görögöt pótló órákkal szemben az órabeosztás arányossá váljék — öt helyett négyre korlátoztuk.“ Az óraszám leszállításának előszele erősen jelentkezik a miniszternek a közk. tanácshoz intézett leiratában, miért ne tennénk mi ez ügyben annyit, amennyi lehető ? Igazgató tanácsunk fontolóra vehetné e tényeket s megbízhatná a tanári testületet a kérdés tanulmányozásával. Kétségtelen, hogy az ifjúság testi nevelésére is több gondot kell fordítani, nálunk pedig e részben ugyancsak rosszul vagyunk. Már az első osztályban, hol pedig a legnagyobb súlyt kellene fektetni a testi nevelésre, a növendékeknek ketenként 30 órájuk van, tehát minden napra 5 óra esik, de minthogy két szabad délutánnak kell lennie, négy órát el kell osztani, mely esetben két napra hat hat óra, a szabad délutános napokra 4—4 óra jut; ha csak le nem foglaljuk a szabad délutánt is, a mint van is rá eset! Gondoljunk még arra, hogy a növendék tornaórája télen 4—5-ig van, 6 órakor menjen konviktusra, mikor készül el másnapra, hacsak éjjeléből nem lop el. minél veszedelmesebb fejlődésben levő gyermekre alig van valami. Ha a test nem nyugodta ki magát, mikép legyen éber a szellem. S vájjon higiéniai szempontból elégséges-e a mai 2 órai tornázás azon testi veszteség pótlására, mely sújtja az előző napokon?! Az óraszám leszállításával teljesen végre hajtható (mit a bpesti ág. ev. gymnáziumban életbe léptettek s a mi életre valónak is bizonyult 25. 1.), mit a higiéniai szempont is követel s melynek tanárra s növendékre egyaránt kitűnő hatását kétségtelenül bizonyossá tette a giesseni gymnazium 10 éves tapasztalata a délelőtti tanítás*) Ág. ev. testvél eink a kézikönyvek megválasztásában is jobban megbecsülik felekezetükbeli munkásaikat; ha találnak prot. szerzőtől irt s hozzá a kormánytól is appropált kézikönyvet, sietnek azt alkalmazni, mert érzik, hogj" azok alkalmazásával felekezetök iránt való kötelességet is teljesítenek. A magyarnyelvi anyag felosztásában az ág. ev. s az államilag segélyzett ref. intézetek szorosan követik az állami tantervet, tehát átveszik azon hibát, hogy nemzeti — ránk nézve pedig prot.— szempontból is fontos irodalom történetet egy évre s pedig — az érettségi vizsgálat miatt — csonka évre szorítják; kézikönyvekül az ág. ev. leginkább saját felekezetű Írók művét használják, olvasó*) S vájjon miben nyilatkozik autonómiánk, ha ezen a csekélyke téren sem törekszünk némi önállóságot kifejteni, ahol — mint a példák mutatják — még nincs egészen megkötve kezünk.
