Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-17 / 51. szám
<643 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 844 tárgyalás második felében, a Krisztust illető hódolatról való elmélkedésben. Ugyancsak a kötet jobb darabjai közé tartozik a Zolíkoffer nyomán irt „Jézus a mi példaadónk“ és a „Jertek Jézus megüresedett koporsójához“. Amaz nagypénteki, ez húsvéti beszéd. Az Zsid. XII. 12., ez Máté XXVIII. 6. versei alapján készült. Az gondolatokban gazdag, ebben a hit tárgyalása színtelen. Annak megindító része halvány, ezé erőteljes. Eszmék s bibliai erő nélkül szűkölködik a husvét után következő vasárnapi s Luk. XXIV. 36. versén felépített predikáczió. Ezért nem ragadja meg a lelket s nem viszi foglyul Krisztusnak. A „Lássuk Isten nagyságos cselekedeteit" czimű beszéd főtétele helyesen van elvonva a Zsolt. 104: 24. 30. verseiből. Felosztása is megfelel a követelményeknek. Kár, hogy első részének első fele a természetnek bár csinos, de nem eléggé megkapó leírása. A második rész már sikerültebb, bibliaibb. A „Krisztus úr mi felettünk“ Filip. II. 9. 10. 11. versei alapján fölépített predikáczió tárgya helyesen van kifejtve. Hibája, hogy édeskevés vonatkozással van az áldozó-csütörtöki történetre. Bevezetése egy részének és rövid befejezésének megváltoztatásával közönséges egyházi beszéd válnék belőle, holott a jó ünnepi predikácziónak annyira alkalminak kell lennie, hogy gyökeres átdolgozás nélkül semmi egyéb alkalommal használható ne legyen. Ugyan e kifogás tehető. „A hitnek és szeretetnek lelke“ ellen. (Ap. cs. II 37. 38.) A szeretet mindenható erejének fejtegetése a I. Kor. 13. 1. 2. alapigék nyomán irt „Mennyit ér az ember“ czimű beszéd. Már bevezetése is elhibázott. Nem a templom jelentőségéről, hanem a szeretet mindenható erejéről kellett volna benne elmélkedni. Tárgyalása sem kielégítő. Lélekemelő gondolatoknak, költői nyelvezetnek, bibliai jellegnek csaknem teljesen hijjával van. Szinte csodálkozunk rajta, hogy lehet ilyen magasztos thémát enynyire szárazán tárgyalni. Mily gyönyörűséges példák kínálkoztak volna a szeretet erejének feltüntetésére Jézus, János evangélista, Rútli stb. személyében! Használható liomilia a „Visszaesés a bűnbe“, mely Luk. XI. 14—28. versei alapján készült s Jézusnak ördögűzésével foglalkozik a nép képzettségi fokához mérten. Nagyon is alant járó „A gyermeknevelés helyes iránya“ (Péld. XXIX. 15.) Egyedüli érdeme a jó felosztás. Tárgyalása száraz, színtelen. Inkább gyermeknevelési czikk, mint predikáczió, telve köznapi gondolatokkal. A II. Kir. 12 : 4. 5. versein alapul „A templom leégésének évfordulati napján.“ Használható predikáczió kiválóbb jó tulajdonságok és szembe ötlőbb hibák nélkül. A kötet középszerű dolgozatai közé tartozik: „Az úrvacsorái kenyér és lélek tápláléka“ (Ján. ev. 6: 5.1) Egyszerű, népiesen irt beszéd. De az e fajta kifejezés mód: „A nyomor rettenetes torkát kenyérrel bedugni nem lehet “, (198. 1.) — nem szószékbe illő. Ügyesen van elvonva a „Miképen vessünk?“ főtétele az alapigékből (Gál. 6: 7. 8.) Nem kevésbbé helyes fölosztása: lássuk a vetés bünhödését (I.) és a vetés jutalmát (II.) Kidolgozása is teljesen sikerült, kivált az első részben, mely annak fejtegetését foglalja magában, hogy „a ki a testnek vet, a testből arat veszedelmet“. E szentírási tétel igazságának bebizonyítása végett rajzolja — a szerző Absolon, a tékozló fiú, és Júdás alakját és életét. — Ok a testuek vetettek, s abból arattak veszedelmet. A szószéki tanításnak ez a neme, különösen egyszerű hallgatók előtt, mindig sikeresebb, mint holmi hoszszadalmas okoskodás. Ennek szavát talán megértik, de rájuk nézve az pusztában kiáltó szó leszen, mig az alak, a húsból és vérből álló személyiség önkéntelenül megelevenedik előttük s hatása maradandóbb. Ha rajazoljuk Ábrahámot, ki Isten iránt való rendületlen hitéből édes fiát is kész volna feláldozni, vagy ha jellemezzük István vértanút, ki megköveztetésekor látja a megnyilatkozott egeket s Jézust állaní Istennek jobbján — mert mintegy szemléltetjük, sokkal inkább megvilágositjuk a hit hatalmát, mintha egyszerűen idézzük hallgatóink előtt a bibliának ugyancsak a hit erejét kifejező, különben gyönyörűséges szavait: „Ha hitetek leend s ezt mondjátok im e hegynek : kelj föl és szökjél a tengerbe, — meglészen“ (Máté XXI: 21.) Jézus is tanításának nagy hatását részben az által érte el, hogy szemléltetve tanított. Midőn a vakon születettet meggyógyította, azzal a világossággal, melyet szemének vissza adott, párhuzamba állította azt a világosságot, melyet ő ad a világnak- „Én vagyok a világ világossága!" (János IX: 5.) — mondá hangsúlyozva. Az éhező sokaságnak öt kenyérrel és két halacskával való megelégíttetése után magát „élet kenyerének“, „menynyei kenyérnek“ nevezé. (Ján. VI: 35.) A ki hallgatóinak ily módon, szemléltetőleg hirdeti az Urnák igéjét, hasonlatos a magvetőhöz, kinek elhintett gabnaszemei esnek a jó földbe és „adnak növekedő és bővelkedő gyümölcsöt!“ E beszéd igy van kidolgozva. Befejezése rövid, hatásos. A „Figyelmünket Isten beszédére fordítsuk“: I. Péter I. 24, 25. v. alapján kidolgozott őszi beszéd, melynek bevezetése — bár szentírási idézetekkel át van szőve — inkább lyrai ömlengés, mint predikáczió-exordium. A költészetben is gyanús szemmel nézik ma már a „Száll a madár“, Csörög a lomb, Hull a levél stb. kezdetű dalokat mert a népdalok ilyetén kezdése nagyon elhasznált. Az őszi egyházi beszédekben is kerülni kell a természet hoszszadalmas, sablonszerű leírását. Jobb, ha a bevezetés rövid s magvas, mintha terjengős s épen ezért erőtlen. Anynyival inkább hibáztatható ez őszi predikáczió elejének hosszadalmas volta, mert a befejezés össze-víssza 4—5 sor. Az irodalmi müveknek ép oly fontos részük a befejezés, mint a bevezetés. Egyiket a másik rovására túlságosan rövidre szabni nem szabad. Mért volna e szabály alól épen a predikáczió kivétel? Mennyire elhibázott „A lelki javak kezelése“ czimű s Máté IX: 17. v. nyomán irt beszéd bevezetése! Eleje valósággal a honi szőlőtermelés vázlatos története. „Hazánkban — olvashatjuk — a hires tokaji [hegyet Nagy Lajos király uralkodása alatt, tehát a 14-ikrszázad második felében ültették be formianumi szőlővel s hogy a szőlőtermelés nálunk meghonosodott, azt főképen az ő-
