Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-29 / 5. szám
77 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 78 nak látta foglalkozni az ügygyei és azt egyhangúlag és határozottan elitélte.“ Erre G. ur azzal felel, hogy ő azt közli az egyházmegyei gyűlésről, a mit jónak lát közölni; a mely nyilatkozatával természetesen az olvasó közönséget feljogosította arra, hogy az meg Gr. közleményeiből azt higyje el, a mit jónak lát elhinni. ügy tudom, hogy G. volt már Bpesten reporter is; bizonyosan ott szedte föl tehát valahogy azt az irodalmi tisztes elvet, hogy nem azt közli, ami s amint történt, hanem, amit akar. Zsinati s egyéb elfoglaltatásaim miatt csak most lett alkalmam a nemrég körözött okt. 26-ki egyházmegyei gyűlés jkönyvét betekinteni. Álljon itt szóról-szóra Begedi úr es:peresi jeientéséből a komáromi mozgalomra vonatkozó pont, hogy lássa az olvasó, én fogtam-e föl helyesen, én jellemeztem-e helyesen az esperesi jelentés vonatkozó passusát, vagy a rectificalo G. derectificálta azt, hogy mysztiíikáljon engem, az ügyet és a közönséget. íme az esperesi jelentés: „Nem ismeretlen előttünk továbbá azon indokolatlan harcz sem, mely kerületi főiskolánknak mostani helyéről más helyre átthurczolása miatt támadt egyházkerületünk kebelében. Felekezeti felsőbb leányiskolát akar létesíteni egyházkerületünk s ennek életrehozása alkalmával (talán életrehozása helyett? K. S.) az anyaiskolát támadják meg az alkotó kezek, hogy romboláis alapjára tegyék a szegletkövet, melyre kétszeres sulylyal nehezedő falakat szándékoznak fölrakni. Alig érthető munkálkodás ez, ha számítás székéből bírálja a higgadt szemlélet. — Az orvos, ha az anya és gyermek élete között kell választania, a legnehezebb műtét alkalmával föláldozza a gyermek életét, melynek hosszabb időig való megmaradása úgy sem bizonyos, hogy megtarthassa az anya életét, mely még lehet gyümölcsöző, egyházkerületünk némely orvosai pedig koczkáztatják az anya életét a gyermek bizonytalan megmaradása mellett. Halljátok kiáltó szavát a jóakaratnak! Vegyétek figyelembe az aggódó szeretet igéit: Vident Consules, nequid detrimenti capiat respublica! Midőn a falakon kívül harcz moraja zúg föl, énekeljétek, nem szájjal, de szívvel: Legyen te kőfalaidban, csendesség és jó békesség!“ Hát nem elitélő szavak ezek: „indokolatlan harcz, áthurczolás, az anya iskolát támadják meg, hogy rombolás alapjára tegyék a szegletkövet, stb.“ Sőt nem-e megannyi válogatott elitélő szó mindenik? De nézzük az egyházmegye jegyzőkönyvi határozatát, talán az igazat ád G. urnák? íme: „Akerületi főiskolának Komáromba leendő áthelyezése tárgyában megindult mozgalomról mély sajnálkozással értesült esperes ur elnöki jelentéséből a közgyűlés.“ Vagy az esperesi jelentés G. úr előtt nem hivatalos, nem hitelre méltó értesülés? csak az a hiteles előtte, amit jónak lát közölni? . . . De nézzük tovább. „Tekintettel azon körülményre, hogy e kérdés elintézése nem a helyi érdekek jellegét magán viselő értekezleteknek, hanem az egyházmegyék, illetve az egyházkerületi egyetemes gyűléseknek jogkörébe tartozik, a közgyűlés, ezúttal, egyszerűen tudomásul veszi, a százados históriai múlttal dicsekvő, ádáz küzdelmeket áttélt anyaiskolát megtámadó mozgalmat.“ Ez nem napirendre térés G. uram, hanem annak kijelentése, hogy ezúttal csak előlegesen helyteleníti a megvívandó mozgalmat s ha majd hivatalosan kerestetik meg, akkor Ítéli el véglegesen. „Tekintettel azonban azon körülményre, hogy az áthelyezés kérdésével foglalkozott értekezlet vezérféríiai egyúttal az egyházkerületnek is nagyobb részben vezéremberei és köztisztviselői, kiknek módjukban és kötelességükben állott volna ama mozgalom megindulásával majdnem egyidőbeu ülésezett egyházkerületet is a már ekkor bizonnyal megbeszélt tárgyról értesíteni, vagy az egyházmegyék jelenlevő küldötteit, illetve magukat a keiületbeli egyházmegyéket hivatalosan, vagy bár bizalmi utón is tájékozni, — mivel indokolatlan s eshetőleg romboló harezba viszik a máskülönben is anyagiakban erőtlen egyházkerületetr „Egyházmegyénk balsejtelmekkel telt aggodalommal nézi, a particuláris czélokért megindult mozgalmat s addig is mig végleges állást foglalna ez ügyben, az egyházmegye cselekvési szabadságának teljes fentartása mellett, már most tiltakozik, erkölcsi erejének egész hatalmával, azon mozgalom ellen, mely a kér. főiskolát az őszinteség és nyilvánosság megkerülésével szövetkezett particuláris érdekeknek akadja kiszolgáltatni.“ Hát ez sem elitélése, úgy a mozgalom formájának, mint indító okának és czéljának? G. ur rectificatiója valóban úgy tünteti föl a dolgot, midőn a Prot. Egyh. Isk. lapban nem is érinti az egyházmegyei közgyűlésnek, mint a fentiekből kitűnik, legfontosabb tárgyát, a Dunántúli Prot. Lapban pedig elkvalifikálni akarja a kérdés lényegét, mintha esperes ur olyan kulacsot adott volna kezébe, a melyiknek a pápai felében tiszta bor, a komáromi felében pedig lőre.van ugyan töltve, de a kulacs nyakának egy csavarásával úgy a pápai, mint a komáromi érdekeltségnek s egyházmegyénk közönségének is szájjaize szerén ti fluidumot szolgáltathat belőle. Azon esperes ur ügyességétől, ki G. ur szerint szellemi és anyagi javait (?) teljes életében a közügynek szentelte, ennek nagy hasznára (Mikor, mennyit, mi czélra? mondja meg G. ur) és G. ur szolgálatkészségétől B. ur irányában kitelik ily politika. Ámde mi őszinteséget, egyenességet és nem politikai sakkhuzásokat várunk, úgy az egyházkormányzatban esperesünktől, mint esperes ur hivatalos dolgainak közlésében G. úrtól, akitől talán Pápa is várhatna annyi hálát, mint esperese. Körmendy Sáxdok. — Lapunk előző számában megemlékeztünk azon elismerésre méltó tevékenységről, melyet ez idő szerint Nm. Cultus-ministerium egyes szakosztályai, mindenkor a fáradhatlan szakminiszter kezdeményezése folytán, kifejtenek. Az ott közlöttek kiegészítéséül kötelességünk azt
