Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-10 / 50. szám

819

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

82a

A gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslat már nem oly organicus alkotás, mint a polgári házasságról szóló javaslat, mert egészében tulajdonképen csak a felekezetek viszonosságáról szóló 1868-ik évi Lili. t. ez. két szakaszának módosítása indokából született meg és egyik oldalról engedmény akart lenni a római kath. clems részére, a mely clerus petitioiban mindig a szülök szabad rendelkezési jogát hangoztatta. De más részről ezen törvényjavaslat intentiójául kell tekintenünk azt is, hogy általa az elkeresztelések s azokból kifejlett zsűriódások folytán felbomlott felekezetközi béke és szeretet helyreállitassék s a viszály és egyenetlenség megszüntettessék.

E két czél elérése mellett arra igyekezett a a minister, bogy a családban a házasság megkötése után soha a gyermekek vallására nézve vita fel ne merülhessen. Ily nehéz és veszélyes Scylla és Cbaribdis között kellett a törvényjavaslatnak átevezni, hogy minden érzékeny oldalt, fontos érdeket kíméljen. Protestáns szempontból jó volt az eddigi törvény is és jó minden oly törvény, a mely a viszonosságon nyugszik s az új törvény e kívánalomnak megfelelvén, csak azt vizsgáljuk, ezéijának megfelel-e ?

Alapos kétely merülhet fel az iránt, hogy a javaslat a kijelelt czélokat el fogja-e érni, vagy hogy elő fogja-e mozdítani? Ezen kételyt a jelen állásponton csak fokozza azon körülmény, hogy a javaslat intézkedései hatásának tiszta belátását akadályozza a javaslat azon kijelentése, hogy a szülők „megegyezésének alakiságai, valamint annak anyakönyvi nyilvántartása körül követendő eljárást a vallás és közoktatásügyi, illetőleg az igazságügyi és a belügyminister rendeletileg szabályozza.“ Mert most még nem tudhatjuk, nem leend-e ezen rendeletekben oly intézkedés, a mely a lelkésznek teendőire is vonatkozik s a melyre nézve ismét az leend némelyeknek véleménye, hogy a dogmába ütközik.

A törvényjavaslat két első szakasza elvi alapon álló határozatokat foglal magában, az utánna következő 6 szakasz pedig engedményeket állapit meg ezen elvek alól, oly esetekre, midőn az elvek szigorú alkalmazása a gyakorlati élettel előreláthatólag erős ellentétbe ütköznék.

Az első szakasz röviden összefoglalva, — kimondja, hogy bármely vallásu házasulandók, házasságuk megkötését megelőzőleg, polgári hatóság előtt megegyezhetnek, hogy gyermekeiket melyik bevett, vagy törvényesen elismert vallásban akarják neveltetni, de ez egyezség később meg nem változtatható. Ezen intézkedés részben teljesen szabadelvű és megfelel a lelkiismereti szabadságnak, mert megengedi, hogy tisztán kath. szülők minden gyermeküket, vagy azok egy részét protestánsnak vagy zsidónak kereszteltethessék és nevelhessék, vagy hogy tisztán zsidó szülők, gyermekeiket mind, vagy egy részben keresztyénnek keresztelhessék és nevelhessék. Más részről azonban a legerősebb kényszer alá veti az egyént, a midőn a házasság előtt kívánja megállapitatni a születendő gyermekek vallását, a házasság alatt pedig nem ismeri el a szülők e jogát. Mert hiszen a házasulandó felekre sok oly körülmény, egyén, érdek és szenvedély gyakorol befolyást közvetlen a házasság megkötése előtt, a melyek miatt születendő gyermekeik vallási hovatartozandóságát komoly megfontolás tárgyává alig tehetik és mikorra a gyermekek vallási hovatartozandóságának kérdése a születés folytán actualissá válik, ezen befolyások hatása részben megszűnik. A szülői érzelmet, a melyből folyhatik csak józanon a gyermekek vallására nézve szükséges elhatározás, nem érezheti az igazán, a kinek még gyermeke nincs. Valóban ezen előzetes egyezség nem egyéb, mint polgári alakba öltöztetett reversalis, pedig alapos, józan oka volt nemzetünknek arra mindig, hogy a reversalisokat érvényteleneknek mondotta ki.

(Folyt, köv.)

Antal Gábor.

Készüljünk a milleniumra.

Ezt mondja ezen lapok egyik számának vezérezíkkje és pedig úgy, hogy állítsunk Márton Istvánnak egy emlékszobrot érczhől. Ez bizony nagyon szép volna, de nem a mi erszényünkhöz való mulatság. Meg azután van is már neki egy Izsó Miklós által kararai márványból készített, életnagyságú szép mellszobra, mely szürke gránit talapzaton a főiskola könyvtárában van elhelyezve. Ezen kívül van a pápai temetőben egy, vörös márványból készült, háromméter magasságú és pyramis alakú sírköve, mely ugyan már dűlőiéiben van, de nehány forinttal még talpra lehet állítani. Különben a pápai főiskola milleniuma még nagyon messze van, s ha dolgai úgy mennek, mint vagy 30 év óta, úgy még egy decennium és csak nevét emlegethetjük. U. i.

A mi egyházkerületünkben nehány év óta — Isten nyugossza, a ki kezdeményezte, — egy következményeiben igen veszedelmes gyakorlat kapott lábra az által, hogy