Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-29 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 68 Nincs okom kétség-be vonni az áldozatkészség őszinteségét s azon tételekhez, melyek erről tanúskodnak, szavam nincs. De a nem létező, vagy csak létezhető, kilátásba helyezett tőkéket akkura összegekben szerepeltetni, mint ez történt, igazán komikus színezetet ád a dolognak. Bizonyos erőlködés nyoma látható rajta! De térjünk át egy más dologra, mely épen ösztönzött engem is, hogy ez ügyhöz hozzá szóljak. A komáromi intézők abban a szent meggyőződésben vannak, hogy a főiskolai alapítványok valamenyije a dunántúli egyházkerület főiskolájának szól s igy bárhova viszik azt, vele megy mind. Eltekintve annak bővebb indokolásától, hogy oly falsa logika a Protestantismus szellemével épen nem fér meg s hogy ily kegyeletlenség csak a mai kor embereinek erkölcsi érzületével egyeztethető össze, — lássuk a dolgot valójában, úgy a mint van. Ismeretes az, hogy e támadás nem első, sőt immár harmadik a főiskola élete ellen. En egy kis utánjárással a régi lim-lomok között rátaláltam egyre, mely 1841-ben történt. Akkor — mint olvasom — 3 város versengett a főiskoláért, valamint egykor hét Homér miatt. Ez a három : Pápa, Komárom, Székesfehérvár. Úgy látszik, hogy akkor is egyik nagy fontosságú kérdés volt az alapítványok miként tétele, mert kerületi megbizásból egy bizottság összeírt minden alapítványt, megjegyezvén rövid tartalmi kivonatban, hogy egyik-másik miként tétetett. kz alapítványok tétel száma akkor 148 volt. Osztályozásuk következő: a) Pápai Ref. gymnasiumnak szól — 2 b) Pápai Ref. iskolának = 8 c) Pápai Collegiumnak = 74 , d) Pápai Collegiumnak kevés módosítással = 16 e) Egyenesen Pápát illeti —16 f) Superint. anyaiskolának — 12 g) Pápai superint. anyaiskolának = 4 h) Túl a dunai superint. anyaiskolának vagy a Pápai Collegiumnak — 2 i) Határozatlan kifejezésü — 14 E kimutatásból világosan látható, hogy bizony az alapítványoknak csak elenyésző kis része van oly czimen< hogy a kerületi főiskolát illeti; ellenben többnél ama megjegyzés olvasható, hogy ha a pápai főiskola megszűnnék, visszaszáll az alap az örökösökre, vagy más tanintézeté, igy a debreczeni iskoláé legyen. S eme rendelkezéseket semmiféle mesterfogással félre magyarázni nem lehet, hanem, szerintem — mint a múltban *- úgy ma szintén megfontolandó az is. Jól meg kell gondolni hát ezeket s én hiszem, hogy ekkor minden jó érzésű, befolyással biró tagja egyházkerületünknek oda fog nyilatkozni, miszerint eme túlfeszített erőlködés főiskolánk áthelyezését illetőleg, annak nem hasznára leend, hanem alapjában megingását vonhatja maga után. Igaz — a főiskolának Pápán maradása esetén — szinte sajnálni lehet, hogy Komárom megyének, városának s főként az ottani ref. egyháznak fellángolt áldozatkészsége ily módon tárgytalanná válik; de szinte kapóra jön egy másik gondolat, melyet fontolóra véve, megvalósíthatnának a gyülekezet intéző egyénei. — Ha mint kimutatva van — oly szép alapítványai vannak az egyháznak, s ha a dunántúli protestántizmusnak ügye annyira szivükön fekszik, végül ha azt a szép telket s alapítványokat csakugyan prorestáns tanügyi czélra óhajtják forditani: a dunántúli reformátusságnak égető szüksége lenne kielégítve, ha a mostani buzgóság kifolyásaképpen egy tanítóképezde állíttatnék fel. Ez a nagy-körösihez méltóan — becsületére válnék az egyháznak. Talán a város és a testületek sem vonnák meg tőle a támogatást. Megdicsért szép telkén bentlakásos intézmény mellett a kifogásul felhozott külső fegyelem nem szenvedne csorbát. Ezt bizonyára lelkesült örömmel fogadná mindenki. Támogatná mindenesetre a kerület is. Ez volna a legjobb megoldás, legszebb elégtétel a felidézett zavarokért; valamint az lenne a legméltóbb válasz is azoknak, kik — az eddigiek után talán nagyon is méltán — azt kénytelenek mondani, hogy a komáromiak csak a főiskoláért s nem igazi protestáns érdek szolgálatából tudnak lelkesülni. Mert hogy egy főiskola a maga egészében megbecsülhetetlen összes tartozékaival oly helyre vitessék, melyről nálam hozzáértőbbek már elmondották, miért nem alkalmas, nem is tekintve a megoldás fentebb vázolt nehézségeit -- az okszerű tanítás és nevelés czéljaira: a pártatlanul itélők semmiképen sem helyeselhetik, bármily nagyhangú szavak hangzanak s bármily nagy Ígéretek tétetnek papiroson. Körmend. Fülöp József. A Faust-monda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai. (Folytatás.) A legrégibb Faust-könyv harmadik részében elő vaunak adva Faust kisebb utazásai, kirándulásai s ezekkel kapcsolatban büvészi tettei s végül rettenetes vége. E rész Faust ötödik Károly császár udvarában tett látogatásának leírásával kezdődik (33. f.) Az lnsbruckban tartózkodó császár udvarában megjelenik Faust is egy alkalommal s az udvar körében levő mágnások nagy szívélyességgel fogadják, mert ismeretes volt előttök Faust büvészi tudománya s e mellett többeket ki is gyógyított közülök egy vagy más betegségből. Insbrucki tartózkodása alatt meg lett híva Faust a császári asztalhoz is s ekkor annyira feltűnt a császár előtt, hogy ez őt étkezés után szobájába hívta s ott arra kérte, hogy varázsolja elő Nagy Sándornak s feleségének alakját, a melyben azok az ó-korban valósággal léteztek. Faustnak sikerül az ördög segítségével teljesíteni a császár kívánságát; az ókor világverő hatalmas alakja feleségestül a történeti ha*
