Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-15 / 42. szám
€91 DÜNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 692 Az enyingi ünnepély. A mezőföldi ev. reform, egyházmegye, s az enyingi reform, egyház e hó 12-én rendezett jubiláris ünnepélye,— melyet az alkalomból rendezett együttesen, hogy az egyház lelkésze, s az egyházmegye esperese: Szűcs János ez évben töltötte be lelkészkedésének 50-ik évét, — a legfényesebben sikerült, il-én a d. u. 5 órára Lepsénybe érkezett vonattal megérkezett főtiszt. Pap Gábor püspök ur Mélt. Boné Géza cs. kir. kamarás, főtiszt. Czike Lajos főisk. gondnok; nt. Németh István theologiai és tek. Szilágyi József főiskolai tanárok és tek. Csilléri József társaságában. A jubileum rendező két bizottság s a vidék illustris közönsége hatalmas „éljen !“-nel fogadta a fényes vendégeket hozó vonatot, hol tek. Mészöly Gyula enyingi járásbiró a következő beszéddel üdvözölte a jubileumra megérkezett püspököt. Méltóságos Püspök ur! szeretve tisztelt lelki atyánk! A mezőföldi ref. egyházmegye és a virágzó enyingi ref. egyház megbizásából állok itt s boldognak érezzük magunkat, örömhullámok rezgetik sziveinket a felett, hogy Méltóságod magas látogatásával bennünket megtisztelni kegyes volt. Örömünk alapját képezi azon fény, mely Méltóságod nagy múltját a dicsősség sagaraival bevilágítja, melyet az irodalom terén a szabad eszmékért ragyogó tollával, a 48-iki szabadságharczban, mint hős honvéd a népek jogaiért kardjával, egyházi állásában az alkotmány védelme körüli küzdelmekben láng elméjével kivívott. Egyházi működésében is egész élete a hazának volt szentelve; hiszen összeforrasztotta hitünket a haza érdekeivel s igy a vallás fegyverével is vértezve, védte a hazát és a szabadságot. Ezen erények tündökölnek magas homlokán, azért jöttünk ide, hogy nagy érdemei előtt meghajolva szivünk összes melegével üdvözölhessük! Hiszen egy államban az olyan nemes törekvések képezik az állam felvirágzásához szükséges fentartó erőt, melyet a vallás, a felette álló hatalomnak, azon Országnak, melyben él, melynek annyi áldásában részesül, mint életünk, vagyonunk, hitünk hű védőjének minden körülmények között támoszul nyújtani köteles. Nézzük meg a földgömbet, hol 136 millió protestáns él, hol a virágzó szabad népek laknak, útját állták-e valaha a haladásnak, az emberiség fejlődésének? Nem ápolták-e a tudományokat és a keresztyén hit elveket? Nem-e oltalmazták a szabadságot? Nem-e testvéri érzelemmel viseltettek a más vallásuak iránt? A történelem világánál látjuk, hogy Lotharingiai Károly protestáns katonái hősi bátorságukkal tiporták porba a török félholdat. Vitézségükkel megmentették a veszélyben levő európai általános keresztyénséget. Hazánk boldogitása körül az igaz hazaszeretet tüze forrassza össze tehát a hon lakóit, a vallás, a nyelvkülönbség ne válassza el őket. Isten hozta Méltóságodat körünkbe! Sok évekig legyen azon magas polcon, melyet egynegyed millió magyar bizalmából nyert el. Tovább is lelkesülten védje a szenvedő hont és a veszélyben levő szabadságot! Az igaz lelkesedéssel előadott szép beszédre Püspök úr a következő választ adta: Kiválóan tisztelt köldöttség! Kedves barátaim! Nagyon köszönöm ezen benső érzelemmel telt szívélyes fogadtatást. Azok a szavak, a melj7ek igazán tiszta szívből fakadtak, a közélet és irodalom terén szerzett érdemeimről szóltak. Amit az említett téreken szerény tehetségem mértéke szerint tennem lehetett, az csak a kötelesség teljesítése volt, tehát nem érdem. A múltra szárnyaló emlékezésük bennem is visszaemlékezést szül: fölidézi azon nagy idők emlékét, amikor még fekete hajjal küzdöttem ott, ahol akkor minden jó hazafinak a helye volt. Ámde ez is csak a kötelesség teljesítése volt és igy ha volna is benne érdem, az minden jó hazafinak közös érdeme. Majd mikor nagyon nehéz idők következtek és láttuk, hogy csak a szellem fegyverével lehet szolgálni az imádott hazát, akkor a szellem hatalmának isteni forrásához fordultam: kezembe vettem a bibliát. E fegyverrel küzdöttem a szeretet és igazság örök eszméiért, melyek vezérlik a népeket Isten országa felé, tehát az igazi felvilágosodás és haladás biztos utján; e fegyverrel szolgáltam hazámat s hitemet legjobb erőm szerint, mert meggyőződésem, hogy csak ennek diadala adja meg az óhajtott békét, megelégedést, boldogságot úgy az egyeseknek, mint egész nemzeteknek. Most, úgy látszik, ismét igen nehéz s küzdelmes idők következnek reánk. De engem megnyugtat az a tudat, hogy hitsorsosaim ott fognak állni mindig, ahol a hazafiaknak állani kell! Még ha nehéz választás előtt állnánk is, nem feledik zászlónk örök jelszavát: szeretet, szabadság és haladás, hanem megmutatják, hogy a hazáért mindent áldozatul tudnak hozni; mert belátják, érzik, hogy ha jogainkból valamit elvesztünk ma, azt még holnap visszaszerezhetjük, de ha a haza elveszett, az többé vissza nem szerezhető. Mi tehát első sorban magyarok és hazafiak akarunk lenni. Meg vagyok győződve arról is, hogy megpróbáltatás esetén világi hitsorsosaink, egyházaink nemes lelkesedéssel csoportosulnak a vallás szent oltára körül, s az ősöktől örökölt legdrágább örökséget: apáik hitét fen tartják, megőrzik minden vész és vihar között. Fényes bizonyságát látom ennek az enyingi ev. reform, egyház és a mezőföldí egyházmegye tisztelt közönségének azon eljárásában, hogy e magasztos ünnepélyt rendezi. És most midőn megköszönöm a szives fogadtatásban nyilvánuló megtisztelő szeretetüket és magamat szives jó indulatukba bekérem, ünnepélyesen kijelentem, hogy a szent ügy érdekében meg tudok halni, de a lobogót, melyre hazám boldogsága Írva van, elhagyni soha nem fogom. Isten éltesse Önöket! E beszédek elhangzása után megindult a hosszú kocsisorból álló menet Lepsényen keresztül Enyiug felé, vezetve egy 30 tagból álló lovas bandérium által. Enying városában a zászlókkal és lámpionokkal gazdagon díszített diadalkapu alatt Jakab Péter községi biró üdvözölte szívből eredett és lelkes éljenektől kisért beszéddel, kinek üdvözlő szavai után fehérbe öitözött leányok sorfala között vonult be püspök ur a lelkészi lakra, hol megható szivességgel és páratlan vendégszeretettel fogadtatott. Alig gyuladt ki az első csillag a sötét égbolton, felragyogtak a lámpák és gyertyák világai a szép város hatalmas utczáinak házai ablakai'
