Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-22 / 4. szám

61

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

62

Datum in Újvár die 28 martii. Anno domini et Salvatoris nostri 1654. Reverendorum V. V. 1). D. observantissimus Johannes Nikos m. pr.

II.

Anno 1654 die 14 Maji Farkasdon közönséges gyűlésünkben minémü dolgokról edgyező akaratbul lett Deliberationk, melyek punctuatim igy következnek:

1. A részegségben megholt embereknek Szamár temetések legyen, és a közönséges temető helytől is az olyaténok eltiltatnak és a nép is ne kisérje ki őket. Jer: 32. 19. Esa: 22: 18.

2. A betegekhez nem kell vinni a Communiot, hanem minden hónapban administráltassék, és akkor a kinek jó lelkibuzgósága vagyon, egésségében élhet vele, ha pedig oly hosszú ideig való beteg találtatik, ki erőtlensége miatt a templomban nem mehetne, a Prédikátor a templomban való közönséges Communiot vigye az olyan betegnek házához, és a község ott Commicállyon, és ha a beteg vigasztalást kíván , a Prédikátor el mennyen vigasztalni, de ne communicaltassa. Jac: V: 14.

3. Minden személyválogatás nélkül, a nyilvánvaló czégéres bűnben tapasztaltatott emberek ellen, az Ecclesiastica Disciplina megtartassék, nem lévén tekintet senkinek személyére, ha szintén a Magistratus meg kegyelmez is nekie. Joli: VII: 25. 1 Cor: V; 5. Hozzá adattatik az is, amaz rút szitkokkal szidalmazóknak is, a kik ördög teremtettével és más ilyenekkel szitkozódnak, vagy káromkodnak, azon büntetések leszen. Lev. 24; 16.

A szentek innepeinek mivolta in suspenso hagyattatik a nemes ország gyűléséig.

A mi penig (magáu illeti a rév-komáromi keresztyén eklézsiának állapotját, az ő kegyelmek postulatumira ez a válasz ;

1. Ha mindketten kimennek Prédikátor uraimék a temetésre, a fizetés duplicáltassék.

2. A fekete ládáknak proventusa a három sátoros inuepekben ez:

Az első napon a szent Presbyteriumé, a másodikon a Prédikátoroké, harmadikon az Ecclésiáé, a mint hogy esztendőnként is minden Vasárnapokon a gyülekezeté.

Johannes Nikos Episcopus. Martinus Perlaki senior, Levensis ecclesia. Stephanus Körösi senior, Ürméniensis ecclesia. Matthias Varsáni senior, Szokolliensis ecclesia. Johannes Száki senior, Szenciensis ecclesia. Laurentius Súri senior, Comariensis Ecclesia. Michael Mányoki senior, Tatensis ecclesia.

III.

Zsinati vitázókul és szónokokul ki rendeltettek.

1655- ben : T. T. Szilvási Márton révkomáromi Rektor, Verestói Pál császári és Losonci György losonci prédikátor.

1656- ban; Tholnai Tamás újvári prédikátor, s szónok az 1-ső napou: Szathmári István szinte Újvári prédikátor, 2-ik napon : Komáromi János Tlnir-Szakálasi prédikátor.

1658-ban: Váczi István lévai és Losonczi István újvári, Osúzi M. udvardi prédikátor, és Marosi István aranyosi licentiatus.

1659-ben: Losonci János nagyszombati (Tirnavía) prédikátor, ki akadémiákról csak mostanában jött haza, Tholnai Tamás Újvári, Kemendi György Csicsói prédikátor. (Kiírva a jelzett években kibocsátott püspöki összehívó levelekből.)

IV.

Anno 1659. In synodo generali Farkasdiana unanimí

voto Conclusa:

1. Pecunia in exitu, ut vocant Rectorum Schola, dare solita, ne in posterum dividatur, ut ante hoc, vei aliquorsum derivetur, séd Classicis Praeceptoribus conferatur.

2. Pro Praeceptoribus alendis:

ad scholam Comariensem trés Senioratus, ut pote: Comariensis, Tatensis, et Palánkiensis sunt deputati, ex quibus a Ministris Dei admoniti Auditores, pecunia, frumentum, et alia utensilia deportentur, quae fideliter apud seniorem detineantur, et tempore opportuno deponantur, ratioque pro iisdem, quibus íncumbit, detur.

ad Ujvariensem duó Senioratus, Barsiensis et Ürményiensis.

3. Ugyanebben a gyűlésben végeztetett, hogy a mely Ecclézsia kocsit és költséget nem akar adni a Generálisban menő Prédikátornak, megtiltassék közöttük az egyházi szent szolgálat.

Közli Földvári László

vác-hartyáni lelkész.

— Kerületünk a múlt évi szeptemberi közgyűlésen, midőn legmélyebb hálájának és ragaszkodásának jeléül nagyméltóságu Tisza Kálmán 25 éves áldásos főgondnokí működésének évfordulóján anyaszentegyházunk vezérférfiainak résztvevőse s gyülekezeteink minden tagjának őszinte lelki örvendezése mellett ünnepet ült, egyúttal gondoskodott, igen helyesen, arról is, hogy e nagy napnak emléke ne szálljon el az egymásután tova tűnő napokkal. Elrendelte tehát egy „Emlékkönyv“ kiadását, mely az egész ünnepély hű leírását tartalmazza, s annak örök emléke legyen. Ez az emlékkönyv, mint tiszteletpéldány, a napokban küldetett szét minden anya- és leánygyülekezetnek, továbbá a nagyérdemű tisztviselői karnak, hogy a. kiket körülményük megfosztott attól a szerencsétől, hogy közvetlenül vehessenek részt e magasztos ünnepélyen, megismerkedhessenek annak lélekemelő lefolyásával. Reméljük is, hogy egyházaink hálás kegyelettel őrizendik meg ez Emlékkönyvet, hogy a késő unokák is örömüket találhassák benne mint egyik legbecsesebb ereklyében.

— A vallás- és közoktatásügyi ministeriiimbaii már a felsőbb oktatásügy rendezését is munkába vették. A bizottság a minister elnöklete alatt tartja tanácskozásait. A mit tehát gr. Csáky miniszter megígért, azt teljes erővel iparkodik is megvalósítani. A felekezeti középiskolai tanárok nyugdíjazására vonatkozó előmunkálat már kész, s ha ellene a véleményezésre megihvandó felekezeti vezérférfiaknak lényeges átváltoztatást igénylő kifogásaik

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.