Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-17 / 38. szám
687 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 638 Imre, ugyanezen Fehérvármegyében levő inotai uradalmának jobbágya, letett esküje után vallja az első kérdésre: „Inotán jóllehet templom vagyon, de mióta ezen tanú emlékezik, mindétig pusztán áll, födél nélkül, senki sem jár bele, azért nem is tudja miféle vallásuaké lehetett valaha. Prébikátort mindazon által tartottanak és most is tartanak az inotai kálvinisták szabadosán, de csak háznál tartják a maguk vallás gyakorlataikat.“ A 2. 3. 4. 5. kérdésben semmit sem tud felelni. A hatodikra; „jobbára mind helvéthitvallású az egész falú.“ A 7-ikre semmi. A 8-ikra : „Az ünneptartást kénytelenek tiszteletben tartani a nemes vármegye parancsolatjából. A kílenczedík kérdésre nem tud felelni semmit. Második tanú (a jegyzőkönyvben 120-dik) becsületes Hamar István inotai lakos, körülbelül 70 éves, helvét hitvallású, ugyancsak a megnevezet gróf Zichy Imre jobbágya, miután esküjét letette volna, hasonlókép azt vallja, a mit a 119 tanú Farkas István. Harmadik tanú (a jegyzőkönyvben 121-dik) becsületes Hamar György helv. hitv. körülbelül 50 éves, hasonlókép, gróf Ziehy Imre jobbágya, ki is miután esküjét letette volna, mindeneket a 119. tanú vallomása szerint mond ,). Az inotai tanúk vallomása, csak megerősíti a református egyház régisége mellett felhozott véleményünket. Ezt bizonyítja a veszprémi reform, egyházmegye levéltárában levő azon feljegyzés is, mely azt mondja, hogy a lelkészlakás 1694-ben épült s ezt a régi lakást 1784-ben újították meg 2). Ugyanazon feljegyzés beszél egy inotai fatemplomról. Ezt bizonyára 1721. után készítették, mert mint a tanúk vallják, addig csak háznál tartották isteni tiszteleteiket. Ez is jó volt akkor, mert a keblekben erős Temploma volt a hitnek. S ha olyan időben éltek, melyben minden szempillantásban ostromolva lehettek hitükért s annak díszes hajlékot nem építhettek: meg volt a vágy lelkeikben megépíthetni az úrnak házát, hogy felmehessenek a Sión hegyére, a Jákob Istenének házába, hogy megtanítják az 0 útait, és járjanak az ő útaiban. A XVII. század első három-negyedrésze, mely a hazai protestáns egyház néma szenvedésének korszaka, nem jegyzett! fel ezen csendes, boldog egyháznál semmi vészt, s maga szerényen élt egyszerűségében ez idő alatt, bízva a gondviselő Istenben. S ha szinte két ember öltő kihalt is: az unokák megkétszerezett áldozatkészséggel hordták össze adományaikat, csakhogy megépíthessék az Urnák hajlékát, Ha két nemzedék nem láthatta is meg az Urnák külső házát: a harmadik az ahhoz való buzgó szerelemből felépítette azt 1786-ben. Nem tehette ezt előbb. Csak mikor a felvilágosodott 31. József 1781-ben kibocsátotta az úgynevezett türelmi ') A tanuhallgatási jegyzőkénvy hiteles másolata a veszprémi reform, egyházmegye levéltárában. *) Inota anyaegyházi jellegét bizonyítja Ember Pál, aki 1707-ben már kész egyháztörténetében, felemlíti Inotát a veszprémi reform, egyházmegye gyülekezetei között. Lampe: História Eccljesiae reformatae. Utrecht 1728. 657. lap. rendeletet, s megengedte, hogy a hol legalább száz protestáns család találkozik, építhetnek templomot, de torony és útczáról való bejárás nélkül: csak eme hajnal hasadásra reménykedtek az inotai reformátusok is. De mily sok felhő borította be a szépen pirkadó hajnalt. Mindjárt 1782-ben kiadott a helytartó tanács egy mintát, hogyan kell eljárni minden olyan helyen, a hol templomot akarnap építeni. E szerint a kérvényező egyház folyamodására a megyei hatóságnak a következő kérdésekre kellett feleletet adni: „Hány család van ott a kérvényező felekezetből? Mennyi a készpénze s micsoda alapból?, Menynyi a jövödelme készpénzben, vagy terményben? Vannak-e a folyamodó községnek, vagy magánosoknak adósságai; nincsenek-e adóval hátralékban? Mennyi az adójuk? Mennyit fizet mindenki papnak, mesternek? A begy ült segélyt csak templom építésre használják-e? s nem valami jövendő czélra is ? Nem árt-e az új rendezkedés a nép jóllétének? Van-e belsőség? Mily közel van más vallásgyakorlat? Nem lesz-e kárára az új hitközség a katholikus plébánusnak és mesternek? Mennyi az építkezésnek, a pap és mestertartásnak költségvetése?“ Bizony bizony ez a 12 pont olyan beavatkozást foglalt magában, hogy törvényes alapon lehetővé tette a folyamodások legnagyobb részének visszautasítását. Mint már említettem 1786-ban épült fel az inotai reformátusok kőből készült temploma. Reá vonatkozólag semmi okirat nem maradt fenn, pedig nagyon érdekes világításban mutatná az fel ama kornak képét, mely engedvén, kedvezett a protestánsoknak. 1787-ből már van Fehérvármegye levéltárában egy helytartó-tanácsi rendelet, mely megengedi, hogy a protestánsok meglévő templomaikat kijavíthatják, nagyobbithatják vagy újakat építhetnek, sőt tornyokkal s azokba harangokkal is elláthatják imaházaikat. lm az inotai reformátusok ezen rendelet előtt egy évvel már tornyos templomot építenek. E részben méltó elismerés illeti a helység földes urait a Zichy grófokat. Megesett azonban, hogy 1822-ben a földesur a letkészi és tanítói földek termését megdézmáltatta. A november 28-án tartott egyházmegyei gyűlés kárhoztatta a hivatalnokokat, miért adták ki a dézmát, holott ember emlékezetét meghaladó idő óta soha sem fizettek. Be is jelenti ezen ügyet a főkúrátornak, hogy magát a földesúrnál közbe vetvén, orvosolja ezen sérelmet.1) Az egyházkerületi főgondnok híven eljárt ezen ügyben, s az 1823-ik évi november 18-án tartott egyházmegyei gyűlésre leirt, hogy az inotai dézmálás azért’ történt, mert annak elengedéséért a prédikátorok folyamodni szoktak & ezt 1822-ben elmulasztották.2) 1826-ban ifjú gróf Zichy Miklós a sárréti canalis ásással kétfelé vágott lelkész» és tanítói rét helyett jobbat, nagyobbat, s több szénát termő rétet adott cserébe.3) (Folyt köv.) Thúby Etele. ■) * *) *) A veszprémi reform, egyházmegye jegyzőkönyvei a* illető évekről.
