Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-17 / 38. szám
633 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Körmendy Sándor úr — azért a szerényke tudósításért, úgy tett azután velem, mint a hogy a Sakespeare ismert Gonerilja tett, — megharagudott és mondá magában: Ha igy tész, a hiba megfog rovatni és a büntetés ki nem marad, mely a közcsend javára történne bár, tán hántásodra is lesz hatása által.................... És úgy is cselekedett. Irt : egy „helyreigazítást“, melyben az esperes t. i. — Begedy, kikapott, de keményen. Bocsánatot kérek, és ezt a legigazabb tisztelettel és szeretettel teszem, — de hát ez, minálunk Krisztus nyájának szolgáinál, még ebben a minden szabadság századában sem járja. Nem erre vonatkozólag mondja azt az író, hogy „mindenek szabadok11, — hanem méltóztatik tudni, hogy a hit vizsgálatára mondatott az. Velem, szelíden, — sőt szeretettel (?) bánik Körmendy ur. De hiszen, hogyis bánhatna másképpen? Hát nem voltam én egykor neki is „hű fegyverhordozója?“ S nem tisztelem-é őt ma is jobban, — igen, — — mint kik vele szemben azt csak mutatják, és főként mutatták akkor, mikor még volt nekik „várni valójuk“. Igaz, — hej! egykor az ős Israelben a bosszús próféta ------nagyon határozottan kimondta, hogy: jaj ajiamis dekrétom szerzőknek és a kik imák embereknek nyomoritására való hamis szentenciákat, (Ezsa: 10: 1.) és bizonynyal volt is erkölcsi bátorsága, hogy a hamis dekretom szerzőket leálczázza, mert ugyancsak megmondja nyilván az ő népe hallatára - jaj azoknak, kik a jót gonosznak mondják és a világosságot pedig sötétséggé változtatják (Ezsa. 5 : 20.). Az én szegény fejemre azonban bizony egyik szententiát sem olvashatja reá, sem Körmendy úr, sem Beke úr — hiszen ö nem is akarja rám olvasni, — sem más — senki sem. Mert; hogy hamis dekretom lett volna a mit arról a kaposvári közgyűlésünkről közzé tett tudósításom adott, azt az eredeti jegyzőkönyv hitelesített szövegével szóról szóra is megczáfolhatom. Hogy azonban a rectificatio nem volt-é némi-némi részben falsíficatio? alias: nem volt-é az, az általam idézett próféta szerint a világosságnak sötétséggé való átváltoztatása ? hát azt (mint most már kötelességemmé vált) be is bizonyítom. Az én közgyűlésről adott tudósításom ugyebár csak azt mondta, hogy a b.-somogyi egyh. megye, a Horvát- Slavon missiót, — melyet maga teremtett, — s mindenkor tetemes anyagi áldozatokkal támogatott és fentartott, vallási ués nemzetiségi szempontból nemcsak fenntartani kész, de annak kezeléséhez magának jogokat is formál, s erre: az erkölcsi támogatáson kívül, anyagi eszközöket is kér a felsőbb egyházi hatóságoktól (gyűlési jk. 32—c) p. a.) S erre Körmendy Sándor úr azt Írja, — no mert én azt is mondtam, hogy félünk, miszerint a dunamelléki egyh. kerület nagyhatalmú püspöke, a mi Horvát-Slavon és tengermelléki missiónkat is az összes alsó-vidéki missiókkal a maga revierjébe hajtja, — hogy Daruváron a templom és papiak (melyek pedig csak nem régen az ő esperessége idejében épültek) romlandó félben vannak; 634 továbbá, hogy Brekinszkán, Korencsában stb. nincs iskola (én pedig úgy tudom, hogy mind a két helyen épen Begedy esperessége idejében épültek), — továbbá, hogy más sokféle bajok vannak ott, melyeknek a körút befejeztével az egyh. megye gondnoka is a megmondhatója: továbbá, hogy többször még esperesi jelentést sem adott Begedy úr a missióról, stb. stb. stb. Ez, —■ kérem, — nem annak szolgál czáfolatára a mit én Írtam, t. i., hogy a b.-somogyi egyh. megye maga akarja kezelni a Horvát-Slavon missiót a dunántúli egyh. körűiét védnöksége alatt. Körmendy Sándor úr helyreigazítása tehát mit jelentene egyebet, mint az ő riválisa — Begedy ütniakarását, becsületének nyilvános megtiprását. Ez amaz intentiónak háttere.............. Ez a lélektana — a helyreigazításnak Helyreigazítást adott Körmendy úr arra is, a mit & csurgói főgymnásium kiépítésére vonatkozó mimsteri leiratra — írtam. De hát mit is Írtam volt? Csak azt, és semmi egyebet, minthogy a minister — leirata szerint „elvárja“, hogy az építkezésekhez szükséges anyagok beszerzése megkezdessék. Körmendy úr azután ebben is helyreigazítani valót; találván, a dolog kijavítására igy Írja: nincs pénz, tehát nem is lehet építeni. No kérem, — erre én már képtelen vagyok nemcsak a kiigazításra kiigazítást Írni, de csak------megjegyzést is tenni. Hogyha hiba, vagy bűn volt. az tőlem, mikor némi ömlengéssel lelkesedésemet jeleztem a felett, hogy a kiépülendő Pápa a felépülendő Csurgóval mily szépen fog majd összeölelkezni hírben és diesességban — két góczpontja az egyházkerületnek, — hirdetvén itt a Dunán túli megyékben a magyarságnak a tudomány érdekében hozott áldozatát, — ha mondom, ez hiba lett volna lelkesedésemből: bocsássa reám lehűtő zuhanyát a legilletékesebb — közvélemény. Van még egy más is, t. i. hogy a kerületről visszajött ügyek azért lettek leküldve, mivel az ügyeket Begedy esperes úr gondatlanságból felszereletlenül küldte' volt fel a kerületre. Ezt persze Körmendy Sándor úr mondja. Én másként Írtam tudósításomban, t. i. hogy a gyorsított munka hibái folytán jönnek-mennek azok a bizonyos ügyiratok fel — le, és ismét — fel. Szántszándékkal nem írtam, a mint akkor írnom kellett volna, hogy t. i. hasontartalmu ügyekben (dijlapí átváltoztatások) különbözőké^ határozott a kerület, noha azok ugyanazonosok voltak nemósak a tárgyban, de a felszerelvényekben is. Hogy azután most már kinek van igaza? nekem-é, vagy a helyreigazitónak ? Erre a kérdésre pár nap múlva maga & kerület fog „helyreigazítani“ ama korszakot aligha alkotó dologban, hogy a bolhási fakonventio megváltoztatásához hasonlókép lehet átváltoztatni a patai pap és a Szörényi tanítói fafizetést. íme ily nagy dolgokról vitatkozunk mi kedves olvasóink. Nunc vennio ad fortissimum! — mint Beke József úr mondotta, t. i. amaz interpellatióra, melyről én azt irtana*, hogy valami dogmaticus kérdéseket érintő hírlapi közlemény tárgyában tétetett. Továbbá, hogy az interpellate a közön.'
