Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-30 / 31. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 524 523 5. Tolnai tradusban: Sallai András, kajdacsi prédikátor volt 1757. esztendőben actualis senior, ki is meghalván, utánna volt ’Seni András., duna-szent-györgyi prédikátor. Ez is meghalván, utánna seniornak tétetett Peleskei János, szeremlei prédikátor. Ez is meghalván, utánna senior lett Szecsei Albert, őcséni prédikátor. Ez is meghalván utánna lett senior Turgonyi Gergely, madocsai prédikátor. Ez is meghalván lett utánna senior Vitéz József, szekszárdi mostani prédikátor és a seniorságot most is 1785-ben viseli. 6. Somogyi tradusban: Öreg Giczei Sámuelt találtam actuálís seniornak. E meghalván, helyében tétetett Szoboszlai István, nagy-szo koli prédikátor. Ez is meghalván, tétetett seniornak Sebő János, kazsoki prédikátor. Ez is meghalván, lett utánna Kis Ferencz, n.-szokoli prédikátor. Most is, 1785-ben viseli. 7. Felső-Baranyai tradusban: Dömény András, siklósi prédikátort találtam actualis seniornak. Ez meghalván, utánna lett senior Vecsei Gergely, nagy-harsányi prédikátor. Ez is meghalván, utánna választatott Pápai János, vajszlai prédikátor. Ez is meghalván, utánna lett Borza Gergely, gyüdi prédikátor. Ez is meghalván, választatott seniornak Karancsi János, siklósi prédikátor és ez most is, 1785-ben viseli. 8. Alsó-Baranyai tradusban: Banai Istvánt találtam actualis seniornak. Ez meghalván, lett senior Dömény József, veresmarti prédikátor. Ez is meghalván, tetetett utánna seniornak Váradi Mihály, sepsei prédikátor és most is, 1785-ben viseli. Ezen nevezett 8 tractusokban az én superíntendensi hivatalomban feljebb említett 28 seniorok mely esztendőkben tétettek, megláthatni a mi superinteudentiánknak proto coll urnában. Superintendentiánkban lévő ^t. prédikátorok, a kik «lőttem való superintendensek által szenteltettek volna feb igen kevesen élnek. A többiek az én időmben szenteltettek fel, kik mely esztendőkben, melyik eklézsiákban szenteltet tek, a mi superinteudentiánknak protocolluma megmondja. Én Virág Mihály Kun-Szent-Miklóson az 1735. esztendőtől fogva az 1785. esztendeig annak 24. ápr. napjáig viseltem actualis predikátorságot minden kedvetlenség nélkül, szakadatlanul 50 azaz ötven esztendőkig és testemben és érzékenységimben megfogyatkozván, erőtlenülvén, életemnek 82. esztendejében jubiláltam magamat. Helyembe actualis prédikátornak ifjú academicust Mocsi Jánost ajánlottam. De superíntendensi hivatalomat még 1785. esztendőben is — számlálván 29 esztendőket ezen hivatalomban — Isten segedelme által viselem. Prédikátori hivatalomat mind a tanításokban, mind a regimenben serényen kívántam viselni Isten kegyelme által. Abban nem is gátoltattam meg többször, hanem három időbeli hideglelésem által, a melyek nem tovább, hanem egy-egy hónapig tartottak, azután szolgálhattam. Télen, tavasz elején a zsoltáros szent könyvet magyaráztam a templomban a hallgatóknak és abból predikácziókat, rövid hétköznapi magyarázatokat mintegy 1500 tartottam. A Szent Bibliának minden könyveiből — a Habakuk prófétán és a Filemonhoz küldött Pál apostoli levélen kívül — sok predikácziókat Írtam, prédikáltam. Három nagy tomusokat in folio, egyet in quarto készítettem, de másodszori censura alá nem vehettem, a kinyomatásra is el nem készíthettem. A Palatinatusi Catechesist is hallgatóimnak vasárnap délesti órákon sokszor tanítottam. A textusokról való predikálásra a boldog vagy boldogtalan időket néztem, nem különben az eklézsiának statusához a predikálásban magamat alkalmaztattam. Lakosainknak az esztendőnek négy szakaszaiban való majorkodását, szántását, vetését, kaszálását, aratását, nyomtatását, szőrűben való takarítását, szőllőbeli munkáját, baromtartását stb. meggondoltam és ezeket predikáczíóimban mennyeiekre alkalmaztattam a Krisztus példája szerint, a ki látván a magvetőt, szántót, kalászokat, juh-nyájakat, lelkiekre általvitte. Tiszteletes diaconusokat is hivatalomnak végén mintegy 8 esztendőkig erőtlenségimben mellettem tartottam. Úgymint: G-öbel Gáspárt, a ki duna-vecsei, azután kecskeméti prédikátorrá hivattatott. Hollósi Andrást, a ki p átkai prédikátor lett. Mocsi Istvánt, a ki solti prédikátor lett. Környei Istvánt, a ki a seregélyesi eklézsia prédikátorává tétetett. Szeles Györgyöt, ki is Szabad-Szállásra ment prédikátornak. Fejes Ambrust, ki Kácz-Keviben predikátorságot nyert. Simon Jánost, kinek Sziget-Szent-Miklós a predikátorságra hivatalt adott. Mocsi Jánost, ki helyemben a Kun-Szent-miklósi ekklézsíábau ordinárius prédikátornak egyenes úton rendeltetett és ezen predikátorságot 1785. esztendőnek April nevű hónapjának 24. napján kezdette és követi dicséretesen. Fiúi, leányi oskoláinkban sok rektorok, tanítók — a mint az eklézsiái canonaink engedték —voltának köztünk; minden időben tissztességes véget értek és becsülettel elköltöztek. Most 1785. esztendőben fiúi oskolánk rektora Kocsi István, — leányi oskolánk tanítója és eklézsiánk kántora Kaszás Péter; mind ketten dicséretesen és hasznosan tanítnak. Nekrolog. Egy az önzetlen jó lelkű öregek, egy a hiv pásztorok közül ismét kidőlt. — Egygyel ismét kevesebb azok
