Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-30 / 31. szám
521 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 522 legnagyobb részvéttel, sírva nézték szenvedéseiket, de a katonák miatt semmiben sem segíthettek rajtuk. Éjfél után egy vendégfogadóhoz érkeztek, hol a katona csapat pihenőt tartott. Ekkor a kiéhezett foglyok kérték a kapitányt, hogy adassa ki számukra a szokásos kis prófunt adagot s legalább az egyik lábukat oldassa fel a bilincsből. A kapitány pedig azt felelte, hogy nem oldatja fel őket; kenyeret sem ad, mert nincs neki megparancsolva, hogy tovább is gondoskodjék élelmükről s nem bánja, ha mind éhen halnak is. Tehát fogva tartják őket, pénzükből kifosztják s mégsem akarnak gondoskodni legszűkebb élelmükről. Ez volt a Kollonics püspöktől rendelt keresztyéni bánásmód. Annyit azonban mégis adtak nekik, hogy legalább éhen ne haljanak. Később pedig, mikor látták, hogy ha mindnyájukat agyon verik is, mégsem tudnak kellően tovább gyalogolni, megengedte a kapitány, hogy az összevasalt párakat szétoldják. így magánosán mindegyik könnyebben haladt. A Mura folyóhoz megérkezvén, hajóra szállíttattak. A révpénzt azonban velük akarták megfizettetni s minthogy a legtöbbnek már egy eltitkolt fillérje sem maradt, újra átkutatták a katonák minden rongyaikat. S miután nehánynál csakugyan akadtak elrejtett pénzre, abból fizették ki a viteldíjat. A hajóra szállásnál újra kezdődött a kegyetlenkedés. Rendkívül sziik helyre akarták őket összezsúfolni s ezen fáradozás közben agyba-főbe verték valamennyit, kettőnek a fejét is betörték. Grätz és Laibach közötti útjuk alatt a hidegség, éhség, folytonos verések és lábaiknak kisebesedése miatt annyit szenvedtek, hogy a halál valóságos megváltás lett volna mindnyájukra nézve. S e vidék szláv lakossága semmi részvétet sem érzett irántuk, sőt gunynyal és bántalmakkal illette őket. Egy falat kenyeret sem vetettek az éhségtől tántorgóknak. De bár mindnyájan a halál révén állottak is, hite és lelki ereje egyiknek sem ingott meg. ügy hogy egy ízben a csapat kegyetlen kapitánya sem folythatta vissza érzését s dühtől és bámulattól eltelve kiáltott fel: „Mi ördög kemény szivü nemzetség: még arra sem mehetünk velük, hogy közülük csak a legalávalóbb is vallásunkra álljon.“ Bámult hősi elszántságukon, de sivár leikével megérteni nem tudta, hogy miként szenvedhet el valaki annyi kint csupán vallásáért? Bolondnak tartotta őket, mint Pál apostolt Festus római helytartó. Laibachban a szívtelen utczai csőcselék gúnyolta és átkozta őket, mint pokolra való eretnekeket. De e vakbuzgó, otromba tömeg közt akadtak egyes valódi keresztyének is. Néhány becsületes polgárnak és szerzetesnek végtelen nyomorúságuk látásán megesett a szíve s titokban kenyeret és bort hoztak számukra. De csak hamar megjelentek örökös üldözőik is a jezsuiták, s nem átallották gunynyalés szidalmakkal tetézni e szerencsétleneket, míg csak a türelmüket vesztett katonák el nem kergették őket. (Folyt, köv.) Szőnyi Virág Mihály önéletrajza. (Vége.) Ezen descriptio ab anno 1761. usque ad annum 1785 következendőképpen contínuáltatik. Duna-pataji reformáta eklézsiában prédikátor és generalis nótárius Losonczy Hányok János meghalván, utánna fülöp-szállási prédikátor Dallos István voxok szerint generalis notariusi gradusba állíttatott. Ez is meghalván, a voxok által lett electio szerint Gózon István, pataji prédikátor, helyébe állíttatott és most is 1785-ben dicséretesen viseli. Ezen Virág Mihály superintended alatt tractusbeli seniorok ezek voltak: 1. Kecskeméti tractusban : Ölvedi András, kecskeméti prédikátor. Meghalván pedig, utánna Mocsi István, nagykőrösi prédikátor seniorrá tétetett. Ez is meghalván, utánna Setét Mátyás, czeglédi ref. eklézsia prédikátora tétetett seniorrá. Ez is meghalván Veresmarti Vég Sámuel, kecskeméti prédikátor lett senior s azon hivatalt most is, 1875-ben — viseli. 2. Solti tractusban: Virág Mihály actualis senior superíntendenssé tétetvén, a senior! hivatalt letette s helyébe Dallos Isivám, fülöp-szállási prédikátor tétetett. Ez is. generalis nótáriusnak választatván, seniori hivatalát letette. Utánna Vszprémi Kovács György, rácz-kevi prédikátor lett senior. Ez is meghalván Szilágyi János, szalk-szent-mártoni prédikátor lett senior. Ez is meghalván, canoníce succedált seniornak Gózon István, duna-pataji prédikátor. Ez generálig scribaságra promoveáltatván, a seniorságot letette és helyette seniornak választatott Kalmár Ferencz, dömsödi prédikátor. Ez is meghalván, utánna seniornak tétetett Kun-Szent-Miklósi Szsibó János, dabi prédikátor és ezen hivatalt most is 1785-ben viseli. 3. Cserháti tractusban'. Monori Bakos András, gyömrei prédikátor, 'actuális senior meghalván, utánna voxok szerint következett Földvári Gergely ócsaí prédikátor. Ez is meghalván* utánna seniornak választatott Földvári István, monori prédikátor, a ki most is 1785- ben viseli a seniori hivatalt. 4. Vértesaljai tractusban: Csuzi * lovasberényi prédikátor, actualis senior 1767. esztendőben meghalván, utánna seniornak tetetett Szigeti István, seregélyesi prédikátor. Ez is meghalván, választatott utánna seniornak Ónodi Sámuel, bicskei prédikátor. Ez is meghalván* utánna seniornak tetetett Veszprémi János, csákvári prédikátor, ki most is* 1785-ben viseli.
