Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-30 / 31. szám
Negyedik évfolya m. 31. szám. Pápa, 1893. Julius 30. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Í3KS Az egyház és iskola köréhői. MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ®HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. *___________________* TARTALOM: Régi czél; új eszközök. Rácz István. — Időszerű gondolatok. — b. — A gályarabok története (1674— 1676.) (Folytatás.) Borsos István.— Tárcza. Szőnyí Virág Mihály önéletrajza. — Necrolog. x. — Vegyes közlemények. Hivatalos rész. Régi czél új eszközök. A ki a legutóbbi idők eseményeit s az egyházi sajtónak azokkal szemben tanusitott maga tartását figyelemmel kisérte: bizonyára nem kerülte, nem is kerülhette ki figyelmét a szembetűnő izgatottság mellett az a nagy érdeklődés, az a fokozott tevékenység, mely megkezdődött, vagy legalább készülő félben van. A közvélemény, mint a megbolygatott méhkas zsong, bong, -— sokan félve tekintenek a jövő felé, sőt némelyek már hollókat s gyászlobogókat látnak lebegni egyházunk épülete felett. Ha igaz az, hogy az actio rendszerint reactiót szül s ha a természetben is gyakran tapasztaljuk, hogy a hét kövér esztendőt hét sovány esztendő —és megforditva — szokta felváltani: akkor a reánk következő időket, a tevékenység korát úgy tekinthetjük, mint a vallási tekintetben meddő évtizedek után egy nehezeb, de egészségesebb légáramlat közeledését. Az eddiginél mindenesetre nehezebb. — Mert hogy az életbeléptetendő egyházpolitkai reformok egyházi életünk gyökeres átalakulását vonják maguk után, s hogy a megváltozott munkamezőn a munkának is módosulnia kell, az előre látható Eddig, ha érdekeink a vegyes házasságból származott gyermekeink elkeresztelésével megsértettek, az államhatalom — ha nem is örömest, és nem is mindig sikerrel — beleszólt a dologba. — Ezután — ha megmarad is érvényben a jogain: kát biztosító 1868: Lili. törvényczikk: az erre való hivatkozás úgyszólván tárgytalanná válik. A törvény azt kivánja, hogy a megkeresztelt gyermek anyakönyvi adatai tétessenek át a polgári anyakönyv vezetőjéhez. Elkeresztelheti tehát a plébános a mi gyermekeinket, — elkeresztelhetjük mi is a kath. gyermekeket s ha a megszabott időben elküldjük az adatokat a polgári anyakönyvvezetőhöz: ezzel eleget tettünk a törvény igazságosságának s megnyugtattuk „lelkiismeretünk“netáni háborgását. — Igaz, hogy a törvény megengedi, hogy a felekezetek — hiveik evidentiában tarthatása czéljából — a saját czéljaikra is vezethetnek anyakönyvet, de ez nem oly nagy jóí tétemény, a milyennek első tekintetre látszik. — Sőt ha vesszük, több a rossz mint a jó oldala. Mert hiszen az állam eddig is elismerte az elkeresztelt gyermeket olyannak, a milyen vallásunakaz 1868 : Lili. t. ez. értelmében lennie kellett, de épen az volt a baj — az egyedüli, legnagyobb baj — hogy az elkeresztelő egyházi férfiú, annak egyházi anyakönyve, egyházi tekintetben nem ismerték el olyannak. Eddig egy elkeresztelt református gyermeknek kétféle vallása volt. — Az állam a törvény alapján elismerte reformátusnak, az elkeresztelő plébános pedig a maga functiója és anyakönyve alapján katholikusnak. — És azt tapasztaltuk, hogy eltekintve egy-két elkeresztelési pörtől s Ítélettől, mely a sok felebbezési fórumon nagyon is össze zsugorodott, s eltekintve néhány komikus „elkeresztelési végrehajtástól“ , a lényeg-31 é i ISlSTÍllJ HIFI. FUTÉM. HIVATALOS KÖZLÖNYE.
