Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-16 / 29. szám

491 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 492 ló sós buzgóság s ennek természetes folyománya az áldo­zatkészség emelkedőben van. — Isten dicsőségére szánt adományokból befolyt 658 frt 82 kr. Építkezésre kiadatott 2075 frt, új ingatlan szereztetett 3481 frt értékben. — Az egyházak részére jövedelmező ingatlanok értéke 53756 frt 41 krajczár. Mivel csaknem minden évben merül fel olyan eset, hogy egyik-másik egyházban a volt földes ur által ado­mányozott földbirtok rendeltetésének meg nem felelő czé­­lokra használtaik s igy elintézés végett minden évben közgyűlés elé kerül egy két ügy: kimondatott, hogy min­den lelkész nyomozza ki azt, hogy a filialis községekben a földesur mi czimen adományozta a tanítói birtokokat s erről a legközelebbi közgyűlésre tegyenek jelentést. — Ha ez alapítványoknak jogi természetét ilyenformán ki­puhatolni, illetőleg megállapítani lehetne, talán elejét le­hetne venni egyszersmindenkorra annak is, hogy egyes apró-cseprő s úgyszólván minden évben előforduló alapít­ványi és birtokügyek szétforgácsolják a közgyűlés drága idejét. Az esperesi jelentésből kitűnvén az, hogy némely egyházban a tőkepénzek kezelése körül bizonyos szabály­talanság volt észlelhető, a mennyiben a tőkepénzek vagy nem elég biztosíték mellett helyeztettek el, vagy ha kellő biztosíték mellett helyeztettek is el, a kamatok nem ren­des időben fizettetnek, miből — nagyobb tőkéknél — je­lentékeny kamat veszteség hárul az egyházakra: elhatá­roztatott, hogy az egyházak tőkepénzei a lelkészek által összeirandók s a tőkék mikénti elhelyezéséről, biztosításá­ról a legközelebbi közgyűlésig az esperesi hivatalhoz rész­letes jelentés teendő. Jövőben pedig a tőkepénzek az egy­házmegye költségén kinyomatandó adósleveleken egyön­­tetüleg lesznek kiadandók. A franczia sarcz kamata, mely eredetileg tanügyi czélokra adatott, de utóbb a tanító urak gyűlési költségei fedezésére közöttük évenkint arányosan felosztatott, ez­után eredeti rendeltetése czéljára fog fordittatni s a leg­jobb eredményt felmutató 2 tanítónak mint ösztöndíj ada­tik ki. A t. szecsődi egyház birtok-vétel ügye, mint az egy­házra nézve minden tekintetben előnyős, jóvá hagyatott. Tárgyaltatván a beérkezett segélykérvények: Bara­­básszeg 400 ft, Nagy-Rákos 600 ft, Őri-Szentpéter 588 ft, Mezey János őri-szentpéteri lelkész 600 frt közalapi se­gélyre, a tüzkárosult s építkező Szalafő a kamatnélküli államkölcsönre, H. Hollós a Baldácsy alapítvány kama­taira, Vikár János szalafői lelkész pedig a szegény lelké­szek segélyére ajánltatott. A muraszombati missiói körre vonatkozó s térképpel ellátott veteményes jelentés az egyházkerületi missiói bi­zottsághoz felterjesztetik s figyelme e fontos ügyre fellii­­vatik. Az egyházmegye rendelkezése alatt álló alumniumok, stipendiumok következőképen osztattak ki a kérvényezők között 1. A „Dienes Zoltán alap“ kamatait (42—42 frt) Katafai Zoltán pápai papnövendék és Gueth Gyula eper­jesi joghallgató. 2. A „Páthy alapítvány“ kamatait Dezse Gyula és Jezerniczky Jenő pápai tanulók. 3. A lelkészek és egyházak alapítványát Hodossy Lajos sárospataki ta­nuló. 4. A tanítók alapítványát Tuboly Jenő soproni ta­nuló nyerték el. Egyházmegyei gondnok ur bejelentvén, hogy 0 Fel­sege a király ez évi szept. hóban vármegyénkben, Kőszeg vidékén hosszabb időt tölt a hadgyakorlatokon, egyház­megyénk kedves kötelességének tartja, hogy 0 Felsége előtt küldöttségileg mutassa be hódolatát. Ezután több — kisebb nagyobb fontosságú — helyi érdekű ügy nyert elintézést, melyeknek sikeres elintézése után a gyűlés alkotó elemei a gyülésteremből eltávozván, a délutáni órákban elfoglalták helyeiket a fehér asztalok mellett. Őrségi. ?áft€XA. Szőnyi Yirág Mihály önéletrajza. Kun-szent-miklósi prédikátornak, Virág Mihálynak, a Dunamellékin s tovább is kiterjedett Helv. Conf. való eklézsiáknak és prédikátoroknak superintendensének éle­tének kezdete és folyása rövideden igy jegyeztetik anno 1760. 10. Febr. Kun-Szent-Miklóson. Született Virág Mihály t. nemes Rév-Komárom vár­megyének Szőny nevii helységében 1703. esztendőnek vé­gén, karácsony havának 4-ik napján. Kinek nem sok idő múlva futnia, vagy inkább szülőitől Rév-Komáromba, bá­­torságos helyre vitetnie kellett a Rákóczi Ferencz feje­delem támadása miatt. Kinek nemző édes atyja volt Virág Péter, a kinek eleji felséges római császár és magyarországi király t. Ferdinandus által nemességgel és arról való armalissal hadi virtusaik után megájándékoztattak. Édes szülő anyja volt Oláh Katalin, ki t. n. Pest vármegyének Alsó-Némedi nevű helységében született, de azután Oláh István édes atyjával s n. n. anyjával a tö­rök háborúban Alsó-Némediről kimozdulván, Szőnyre lakóul ment és ott lett házassági életre való általadattatása Vi­rág Péterhez. Neveltetet említett jó szüleitől kegyességben és mi­dőn volna 6 esztendős, 7-dikre lépvén kezdett a szőnyi oskolába járni s Kábái nevű rektor alatt tanulni, a midőn a XVIII-dik seculumnak 10-dik esztendeje kezdődött és azon a tartományon grassált közönséges pestis, döghalál végződött. Midőn életének 14-dik esztendeje kezdődnék s hideglelésbeli betegségéből kezdene épülni, a szőnyi os­kolából kikölt és oskolai mesterével, Szikszai Pállal tudo­mányának nagyobb helyének keresésére elkészülvén s a Dunán hajóra ülvén, ment Vácz városáig. A hol vásári alkalmatossággal nem lévén debreczeni kalmár szekerek, gyalog kényszerittetett társaival együtt útra Debreczen felé indulni. Sok napokon gyalog menvén és elfáradván kocsin való menetelre kellett az utazást fordítani és igy Debreczenbe beérni. A XVIII. seculumnak 17-dik esztendeje folyván, meglátta Debreczent és ment a syntactica classisba akkori praeceptor Gyöngyösi János idejében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom