Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-16 / 29. szám
483 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 484 tökre visszamegyünk, jogot formálhatunk azokhoz, és igy be áll a justum et aequuin súly egyene. Azon alternativa pedig, melyet nt. Antal Gábor ur felállít, hogy „a sok milliót érő vagyon vagy a r. cath. egyházat, vagy az államot illeti“ minden jelentőség nélküli, — mert ha már jogilag ki van az mutatva, hogy az részben minket is illet, akkor nem lehet a r. cath. derűsé, hanem jogos részünket ki vesszük belőle mi is; ha pedig az államra száll, szinte jogosan megvárjuk tőle illetőségünket,- mivel közhivatalnokai vagyunk ! 4 Ezután átmegy nt. Antal Gábor ur az államsegély elméletére, a mi pedig szinte csak az államhoz vezet, tehát nem kellene külön tárgyalni. A fő kivánalom az, hogy minket az állam segélyezzen. Már azután, hogy mi név alatt, miként ? az az ő dolga. Ha úgy gondolja, hogy a papi javak elvételével segít magán: azokhoz joga is van, ám tegye, sőt tennie is kell, vegye el. Egészen más az az eset, a melyet fölemlít Antal Gábor ur még pedig hibánként, t. i. hogy 13 év alatt 200,000 forintot kaptunk, és mégsem tudunk rámutatni V4 telek szerzeményre sem! „Az államsegélyt nem a kijelölt czélra használtuk, nem kellő rendszerességgel, terv és okszerűen!“ így vagyunk a Baldácsi alappal is ! Nem lehet jobbat mondani a Domesztikáról sem, mely pedig igen áldásos lehetne, ha nem a pillanatnyi fölsegélés, nem a tekintélyes ajánlás, hanem a tömörítő maradandóságra való irányulás lenne a vezér elv. A mi egyházmegyénkben tekintélyes egyházak kaptak 2—300 frt segélyt a Domesztikából; de vannak nyomorgó egyházak, melyek elutasittattak, mivel pár forint domesztikai tartozásuk volt! Kálomista Oeconomia! —Majd meglátszik az eredménye! Nt. Antal Gábor ur azon indítványa, mely szerint „az egyházkerületnek kellene alkotni, egy lelkészfizetés javítási segélyalapot,“ nagyon szép, de hogyan, vagy miből ? ez a kérdések-kérdése! A kormányhoz nem akar menni, igy hát, valószínűleg, a magunk erejétől vár mindent ! V Nagyon szerettem volna, ha Antal Gábor ur megemlítette volna az „elő nem sorolható forrásokat“ melyek „tekintélyes tőkét tudnának teremteni! ?“ Őszintén kimondva, nem nagyon hiszem azt, hogy Antal Gábor ur nagyon helyes, nagyon üdvös indítványából a gyakorlati életben legyen valami, mert nálunk sem pénz, sem lelkesedés; de ha emez volna is, csak olyan, mint a szorult czigány fogadása, hosszú gyertyát igérés a szent oltárra! Meddig haladt a nőnövelde ügye, mikor létesül ? Hát a debreczeni ref. főiskola kapcsolatában szervezendő bölcsészeti kar, és a Kolosvárott felállítandó theol. kar nem marad-e az éji homályban ? Hát más és más nagy terv, czél nem maradt-e már el és maradni fog ? Mig mi czikkezünk, tervezünk, addig három apácza kolostor is létre jön, és gúnyosan ránk nevet. Szapora indítványok, tisztújitások, nagy hangú szólamok, és más e fajta jelenségek nem húznak ki a szegénység gödréből, maradunk ott! Mi csak azzal tudunk dicsekedni, csakhogy megfordított értelemben, a mivel Pál apostol lelki mély értelemben és érzettel dicsekedett, t. i. — „gyöngeségünkkel“ de nem az elhatározás gyorsaságával és a kivitelbeni erélylyel. Szabó József, r. lelkész. A Parasitismus. „Vigyétek véghez idvességteket“ Pál apostol. „Ne legyen többé Chaos, hanem legyen világ, avagy csak világocska ! Alkoss ! alkoss! habár csak valami parányiságot is, de, az Isten nevére ! alkoss valamit!“ Carlyle. A remeterák családja szokásának és organisatiójának tanulmányozása által már némi ismeretet szereztünk az élősdiség természetéről és eredményéről. Azonban ne feledjük, a remete rák nem valódi parasita. Ezért meg kell röviden vizsgálnunk az igazi élősdieket, hogy a vezérelveket alkalmazhassuk. Nem kell messze keresnünk. A remete rák testén gyakran találhatunk egy parányi organismust, mely nagyitó üvegen nézve, egy miniature babszemhez hasonlít; melynek egyik oldaláról egy csomó gyökérszerü nyúlvány lóg le, a minek végei szerte szét ágaznak s mintegy finom hártyával vonják be az élő rák testét. Ezen organismust Sacculmának nevezik a természet búvárok, és bár ez egy teljesen kifejlett állat, de az elsoroltaknál egyéb szerve nincs. Semmiféle structura nyoma sem fedezhető fel ezen otromba és csaknem élettelen állati alakon; nincs lába, nincs szája, nincs torka, gyomra, nincs semmiféle külső vagy belső orgánuma. Ez a sacculina typikus parasita. Szerte ágazó gyökereivel automatice szívja kész táplálékát a rák testéből. Teljességgel gazdája költségén él, a ki bőven ellátja élelemmel és oltalommal, és minden más szükségesekkel. Ezen állapot, az állatot tekintve, egyelőre kielégítőnek látszik, de ha ezen parányi állat élettörténetét vizsgáljuk, be kell látnunk, hogy az egész természetben páratlan degeneration ment keresztül. Hogy valamely állatnak a természet rendeléséből mivé kellene lenni, az azon állat embryológiájából tudható meg legbiztosabban. Ezért vessünk egy tekintetet a sacculina fejlődésének legelső positiv lépcsőzetére. Midőn az embryoja először megjelenik, legkevésbbé sem hasonlít a kifejlődött állathoz. Még a neve is más, ezen időkorban a biológusok naupliusnak nevezik. Ezen parányi organísmusnak alakja ovális, van jól elhelyezett hat lába, melyekkel könynyedén evez a vizeken. Ezen időkben tevékenyen és önállóan él, szorgalmasan szerzi össze táplálékát és önmaga védi magát ellenségeitől. De nagy hamar változás áll be. Az öröklött parasita hajlam vérében van, siet fajának szokását felvenni. Először is karcsú teste megvastagodik, első pár lába megnyúlik, négy hátulsó lába eltűnik s ezek helyébe tizenkét kétágú úszó szervet kap. Az igy átváltozott sacculina kedveszerinti gazda keresésére indul és egy rossz órában az alkalom, mely mindig segélyére van a bűnösöknek, a remete rák társaságába juttatja. Két rost formájú nyúlványa, melyek gyökérszerü szervekké fejlődnek — behatol a rák testébe, maga lassanként zsákalakuvá lesz, úszó lábait elveszti — többé nincs rájuk szüksége, mert hátra levő életét mint parasita éli le. Azon ok, mely a zoológust bizonyossá teszi, hogy a
