Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-02 / 27. szám

455 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 456 Ez a Pagurus még nem parasita És bár a szó va­lódi értelmében nem élősdi, mégis az a szokása, hogy egész életén keresztül más állatok elvetett kagylóját használja lakásul, annnyira hasonlatossá teszi az élősdiekhez, hogy azon sorsa, melyet reá lakásszerzési ügyessége von, ama­zokra nézve is tanulságot nyújt, mintegy illustrálásul szolgál. Kétségtelen, hogy öröklött szokással van itt dolgunk. A remete rák általános anatómiája szerint lényegileg rák. A rák olyan állat, mely környezetének természetéből ki­folyólag kemény és veszedelmes életet folytat. Idejét szikla hasadékok közt tölti. Minden hullám odébb taszitja és a mélység szörnyetegei támadásának szüntelen ki van téve, egyedül erős pánczélja védi. A főkérdés az egész rák famíliára nézve abból áll, hogyan védhetik meg magokat legkönnyebben; és a re­mete rák őse azon szerencsés ötletre jutott, hogy haszná­latba vegye a molluskáknak körülte bőségben heverő erős és üres kagylóját. S a remete rák ivadéki nemzet­ségről nemzetségre mind inkább-inkább megszűntek a biz­tonság kérdésével foglalkozni és ott laknak kis kagyló­jukban büszkén és bátran, mint ha az a lakás egyedül az ő számukra készült volna. De miként bűnhődik a remete rák ezen gyakorlati nehézség ilyen olcsó és könnyű megoldásáért? Vajon lus­tasága hoz-e rá morális gyötrelmeket, vagy vajon ügyes­sége öntetszelgésének forrása lett-e ? nem tudjuk; de a természet búvár kutató tekintete előtt olyanul tűnik fel ezen állat, hogy szokását nem tartja ajánlatosnak. A tu­domány szeme bűnét világos betűkkel látja felírva orga­­nisatiojára. Eredeti anatómiai szerkezete megváltozott. — Távol attól, hogy tökéletes héjancz lenne, testének fon­tosabb részei elsatnyultak. Több életszerve részben vagy egészben elsorvadt. Élete most már szükebb korlátok közé van szorítva; és a biztonság olcsó megszerzése által függetlenségét el­­veszté. Testének anatómiájából világosan kitetszik, hogy a remete rák nem mindig remete rák volt. Magasabb ren­deltetése volt. Ősei kétségkívül többé vagy kevésbbé tö­kéletes héjanczok voltak, de hogy a fejlődés mily fokán voltak, a midőn ezt a szokást felvették, pontosan meghatá­rozni nem tudjuk. De azon pillanattól kezdve, a melyben külső segélyhez fordultak, megkezdődött az elfajulásuk. Lassanként elvesztik mindazon tehetségeiket, melyeket ki­­mélendők, idegen segélyhez fordultak. Egy igen fontos dologról, a védelemről és biztonság­ról nem kelle tehát többé gondoskodnia, ámde egyúttal a fő indító oka is megszűnt, hogy éber és ovatos legyen. Sokkal kevesebb munkát végez, mint azelőtt. És organis­­musának azon részei, melyekkel azon munkát teljesítő, a gyakorlat hiánya miatt, vagy hogy egyáltalán nem hasz­nálja azokat, lassanként elsatnyultak, és végtére is azon szigorú törvény szerint, hogy egy nem használt szerv las­san bár, de kikerülhetetlenül elsorvad, ezen állat nem­csak hogy nem mozgathatja ama szerveit, de még el is veszté azokat, tehát elkorcsosodott. Minden normális héjancz mellső oldalát vastag, erős héj födi. A remeteráknál azt vékony, puha bőr helyette­síti, a mi nyilvánvaló abból, hogy ez a szerencsétlen ál­lat megmetszi azt, a midőn szerzett lakóházából kihúzzák. És ha tovább vizsgáljuk ezen félmeztelen nyomorékot észrevehetjük, hogy negyedik és ötödik pár végtagjai ki­csinyek és fonnyadtak, teljesen hasznavehetetlenek, dur­­ványszerüek; és bár mintegy kárpótlásul tekintendő, hogy farka olyan orgánummá fejlődött ki, a melyre hátrálás közben támaszkodhatik: mégis, ha ezen állat egész test szerkezetét vizsgáljuk, világossá lesz előttünk, hogy szo­morú degenerátion ment keresztül. A remete rákkal foglalkozván, egyszóval physiolo­­giai visszaeséssel foglalkozunk. De most nem azt akarjuk kimutatni, hogy gyakorlati szempontból tekintve mit és mennyit veszített ezen állat. Ez már kitetszik abból is, a mit felemlítettünk t. i. szabad mozgását nehéz lakóháza akadályozza s mig a többi rák-félék szabad és kóborló életet élnek, addig ennek függetlensége nagyon is kor­látolt. Élettani szempontból az a kérdés, hogy a remete rák betölti-e a természet és ön maga iránt való köteles­ségét? Ha az élet czélja a halál elkerülése és az önma­gunknak való élés, úgy igen jól cselekesznek; de ha a tökéletesedésben áll, úgy pártütők. A zoologisták véleménye szerint ezen állatok némi­leg elhagyták helyüket az állati élet lépcsőzetéből. Az állatok alsóbb vagy magasabb rendűek, a szerint osztá­­lyozandók, a miként életök feltételeihez alkalmazkodnak. Ez az igazi álláspont, a melyről lehet csak helyesen ítélni az élő orgauismusokról. Ha a tökéletesség a szün­telen való evésből és ivásból állana, úgy az Amoeba — a legalsóbb rendű ismert Organismus — a legmagasabbal, az emberrel lenne eyy rangba sorozható, mert az egyik úgy táplálja magát és úgy félti a bőrét, mint a másik. De a tökéletesség magasabb törvénye szerint, vagy is miként alkalmazkodnak összes viszonyaikhoz, mérhetetlen különb­ség van köztük. Bár nem az igazi élősdi tanulmányozásából, de azért azt hiszem, mégis némileg megismertük s fogalmat alkot­hattunk a parisitismus lényeges elveiről. És megkísérel­hetjük az erkölcsi és szellemi világban neki megfelelő ki­mutatását. A remete rák és az igazi parasita között az a különbség, hogy az előbbi csak semi-parasita szokást vett fel, csak biztonságáról gondoskodott ily módon. Lehet, hogy felfalja azt a csinos puhányt, melynek há^át megkívánja^ de csak akkor lenne igazi élősdi, hagyha az a kagyló látná el táplálékkal is egész életén keresztül, ha külső és belső szervei eltűnnének és egyedül abból élne, hogy gazdájának kész nedvét szívná. Minden mollusca lakást készít tehát a crustacia számára és ez időszerűit csak erre szorítsuk vizsgálódásainkat. Az igazi élősdi annyira elfajult organismust mutat föl, hogy a belőle meríthető ta­nulságot megérthessük — előbb arra el kell készülnünk. Az itt megvilágositandó szellemi elv ez: minden olyan elv, mely az egyénnek személyes munkálkodása vagy tehetségei­nek gyakorlása nélkül biztonságot nyújt, az erkölcsi jellemére nézve káros. Eme szavakat meg sem kisértjük definiálni. Mert ha igazán tudnók definiálni a biztonságot, az üdvös­séget, meg lennénk kímélve minden további fáradozástól,, mert akkor ezen törvény egy nyomatékos közhely lenne. Hanem úgy vesszük a biztonság eszméjét, miként közön­ségesen értelmezik és a fő czélunk az, hogy kimutassuk, mit nevezhetünk élősdi-féle üdv-tannak. Az itt leírandó vallá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom