Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-04 / 23. szám

393

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

394

értekezés, mint buzgóság, ép azért a szivet hidegen hagyja, mig ellenben a járvány ideje alatt mondandó könyörgés ~ 411.1. — — minden busongása mellett is megnyugtat azzal, hogy innen is, túl is a síron Isten kezében vagyunk. A mi a temetőben készült imát illeti — 415. 1. — az magasképzetségü s tudományos főt illet; individuális halhatatlanság után tudakozódik, s utóbb ennek reményével fedi be a sir nyugodalmát.

A vándor útja véget ért, az én ismertetésem is bevégezte pályafutását, — kiváló és őszinte köszönettel tartozom a nagytiszteletü kalauznak; mert én lábaimat szép egyenes kőre el- fel helyheztette vezérlvén utánok az arábiai felleg fénysugarainál. Hiszem, hogy a kik utánam az utat megteendik, eljutandanak . . . nem ugyan valami örökvárosba, hanem oda, hol azt zengedezik: Gyönyörű szép mezőn engemet éltet.

Kis Gábor.

lelkész.

A gályarabok története.

(1674—1676.)

Irta: BORSOS ISTVÁN.

(Folytatás.)

Nem volt tehát nehéz dolog a védő ügyvédeknek mindezeket a nevetséges rágalmakat halomra dönteni. Az ügyész ama vádjával szemben, mintha az egész protestáns egyház részese lett volna a király elleni összeesküvésnek és forradalomnak, kimutatták, hogy a legutóbbi összeesküvés miatt annál kevésbé lehet vádolni a protestánsokat, mivel abban csaknem kizárólag katholikus főurak voltak részesek, sőt épen Lippai Gyöigy esztergomi érsektől indult az ki. Ama Vithnyédi-féle levelek tartalma, — bármi legyen is azokban — nem róható fel a lelkészek bünéül, mert azok e levelekről tudomással nem bírtak, sőt közülük a legtöbb Vithnyédit, ki több évvel az előtt meghalt, nem hogy ismerte volna, de soha még nevét sem hallotta. Ha az ügyész azt állítja, hogy a protestáns lelkészek lázitó beszédeket tartottak a néphez, sorolja fel az ilyeneket név szerint s indítson nyomozást a hallgatók közt, hogy igaz-e amaz állítás? Hogy a nógrádi bég 500-at veretett a honti szolgabiró talpára, ki az ottani lelkészek idézését végezte, arról ezek a megjelentek nem tehetnek. A káptalanoktól beterjesztett tanúvallomások nem vonatkoznak egyre sem az itt megjelent lelkészek közül, hanem más személyekre, kik vagy nincsenek itt, vagy már meg is haltak. Tehát a jelenlevőket ama vallomások alapján vádolni sem lehet.

Elgondolható, hogy a védő ügyvéd ezen bátor és találó szavai mily zavarba hozták az öreg, lármás kir. ügyészt, ki — úgy látszik — nem is számított arra, hogy a védelmet komolyan meg merjék kísérteni. A világos igazság ily bátor kimondása annyira meglepte tehát, hogy több ízben már lármás természete is cserben hagyta. Semmit sem tudott felelni a védők alapos érveire. Úgy hogy a törvényszék asztalánál ülő szent bírák, Szelepcsényi

érsek és Kollonics püspök jöttek segítségére. Czédulákra irkáivá küldözgették ilyenkor neki, hogy mit feleljen s a napnál fényesebb igazságot hogyan csűrj e-csa várj a el jezsuita fogásokkal. Szép, hogy a lármás öregen megesett a szivük, de annál csúnyább ilyen szent férfiaktól, hogy hazug bíró létükre nem az igazság kiderítésére törekedtek, hanem inkább tudva ártatlan embereket segítettek befeketíteni, hogy a jog látszata alapján elemészthessék őket. Sokkal rosszabbak voltak ezek a fő-fő papok a poroszlónál; mert a poroszló csak kötelességből végez a kezére adott bűnösökkel, ezek pedig tudva és akarva lettek hóhéraivá olyan embereknek, kiknek ártatlanságáról meg voltak győződve.

A magas törvényszéket már nem hozta zavarba a védők ügyes és bátor védekezése, sőt támadása; mert hisz a lelkészek ártatlanságát úgy is jól tudták, lelkiismeretűk pedig nem volt oly érzékeny, hogy az igazságnak bármily erős szava is felébreszthette volna. Zavarba ugyan nem hozta, de annál inkább föl haragította, hogy mikép mernek ily durva igazságokkal előállani az ő méltóságos füleik hallatára? Bőven ki is juttatták érte a védőknek a hivatalos megrovást és ijesztgetést

Ezenkívül kénytelenek voltak meghamisítani a törvényszéki tárgyalás jegyzőkönyvét. Mert azt csak nem engedhették hivatalos jegyzőkönyvbe vetetni, hogy az összeesküvés főrészesei valamennyin kath. főurak, főinditója pedig épen az előbbi esztergomi prímás volt s ennek daczára mégis ezeket az ártatlan lelkészeket ítélik halálra, kik semmiről sem tudtak. Készek voltak elkövetni a bűnt. de világos bizonyítékot csak nem adhattak bűnükről? ügy segítettek tehát magukon, hogy a védők ezen megczáfolhatlan adatait egyszerűen kitöröltették a jegyzőkönyvekből.

Hiába volt a védők minden tiltakozása. Hiába mondották, hogy, ha erőszakkal el akarják veszteni a vád lottakat, miért használják a jognak és törvényességnek látszatát? Ha mit sem használnak az ártatlanságukat bizonyító adatok, hát csak Ítéljék el őket egyszerűen! Mikor pedig ismételten sürgették úgy a megidézettek mint védőik, hogy az ellenük felhozott vádakat igazolják is. Kollonics, a katonából lett püspök, ki azonban durvaságra és kegyetlenségre nézve a legutolsó martalóez katonával vetekedett, büszkén vetette oda nekik: ,jól van, jól; V azonban mindnyájan már az első rendkívüli törvényszék alkalmával el lettetek ítélve azoktól, kik — noha nálatok sokkal okosabbak voltak, — elismerték és meyvallották, hogy ök lázadók.u

Szavaival a múlt évben megidézett 33 lelkészre czéízott, kik a sok ijesztgetéstől megrettenve aláírták a kötelezvényeket, hogy papi hivatalukról lemondanak s az országból távoznak. íme, ezeknek engedékenységét már bizonyítékul használják fel a most megjelent harmadfélszáz ellen; s ha ezek is engednek, annál bátrabban használják fel az egész protestáns egyház megrettentésére és szétrombolására.

Minthogy pedig még mindig több lelkész és tanító megjelenését várták s mivel a húsvéti ünnepek is közbe estek, a tárgyalás folytatását ápril 2-íkára tűzték ki.