Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-28 / 22. szám
371 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 372 Szeretett Testvéreink! Ezen határozatunkat azon tudattal küldjük meg a dunántúli ev. ref. egyházkerület gyülekezetei egyes presbyteriumainak, hogy velünk együtt ők is ismerik és méltányolják azon nagy fontosságú és hasznos szolgálatokat, a melyeket evangeliomi egyházunk szent ügyének az ev. ref. lelkészi kar tett a múltban és tesz a jelenben; hogy velünk együtt mindnyájan érzik azon méltánytalanságot és viszásságot, a mely abból származik, hogy mig minden állami, törvényhatósági, községi, vasúti s egyéb vállalati tisztviselő és szolga el van látva állásához, előképzettségéhez, hivatala fontosságához mért tisztességes nyugdíjjal az állomás fentartójának hozzá járulásával: addig ev. ref. egyházunk lelkészi kara, a mely kizárólag az egyház szolgálatában áll és szivével leikével ahhoz vau nőve és a melynek tagjainak hitbuzgóságától, képzettségétől, jellemétől függ különösen jövendőben a szabad vallás gyakorlat elismerése után egyházunk virágzása és fenállása is, még az ellen sincs biztosítva, hogy a családfő halála után a családtagok nem lesznek-e a legnagyobb Ínségnek és nyomornak kitéve. Szeretett presbyter testvéreink! Nem akarunk a társadalom egyéb téréin működő szellemi munkások és a protestáns lelkészek fáradozásának méltánylására nézve összehasonlításokat tenni; csak az egyházak kebelében s egyházi téren működő ev. ref. felekezeti tanítók özvegyei s árvái helyzetével hasonlítjuk össze a lelkész özvegyek, árvák helyzetét és saját egyházunkra vonatkozólag szerzett tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy a tanítók özvegyei s árvái 5-ször., sőt 10-szer annyi javadalomban részesülnek, mint a lelkészek özvegyei és árvái. Mélyen elszomorítónak tűnik fel előttünk ez öszehasonlitás folytán a helyzet jövendő képe, de egyszersmind egyházunk életére károsnak és veszélyesnek is, és csak úgy gondolnánk azt kedvezőbbre fordithatónak, ha ev. ref. egyházunk s lélekben buzgó gyülekezetei a lelkészi állomás után is önként megajánlanák a lelkészi nyugdíjalap részére azon összeget, a mit a tanítói állomás után a törvény rendeletéből fizetnek. Ez illenék mihozzánk, kik az evangeliomi szabadságnak vagyunk részesei és sokkal inkább kell tennünk azt, a mit jónak igazságosnak, méltányosnak látunk, szivünk sugallatából, mint a törvény kényszerítéséből. Ha a magyar ev. ref. egyház minden gyülekezete meghozza az áldozatot, akkor az egyetemes ev. ref. lelkész-özvegyi és árva gyámintézet meg fog felelni feladatának és a lelkészek családjai, a családfő elhalálozása után, nem lesznak kitéve annak, hogy kegyelem kenyéren és a köuyörület morzsáin tengődjenek. Ezt óhajtanánk mi elérni és ezen czél támogatására hívunk fel benneteket is szeretett testvéreink, midőn jelen levelünkben arra kérünk, hogy ajánljátok fel ti is az egyetemes lelkész gyámoldára azt, a mit egy-egy tanítói állomás után a tanítói nyugdíj alaphoz fizettek és „nekünk reménységünk vagyon ti felőletek az Urban, hogy ti nem lesztek különb értelemben“ (Galat. V. 10.) Nem az emberek előtti hiú dicsőség adja a szót szánkba, de szivünkben mélyen érezzük, hogy épeD most, midőn hazánk az egyházi viszonyok szabályozása tekintetében egészen uj, — a reformatio fellépéséhez hasonló — átalakulásnak megy elébe, szükség nekünk megemlékeznünk a nagy apostol intéséről: „az egyházi szolgák, a kik jól forgolódnak, kettős tisztességre méltóztassanak“, (I. Tímot. V. 17.) és a ki tanittatik az evangeliom tudományára, közölje javait azzal a ki ötét tanítja“, Isten szent áldását kérve a presbyterium tagjaira és az egész szent gyülekezetre, vagyunk Ácson, 1893-ik év május hó 21-én. A mélyen tisztelt presbyterium tagjainak szerető testvérei az Urban: Antal Gábor lelkész, Bartha József gondnok, Vitális Ferencz gondnok, Fehér András, Nagy Ferencz, Péntek József, Varga Sándor, Fehér Zsigmond, Péntek Imre, Péntek Lőrincz, ifjú Varga Sándor, Lampért Bálint, Rádi István, Péntek Dániel, Móricz János, Kor József, Páli Zsigmond, id. Varga Bálint, "b. Varga Gergely, Tóth István, b. Varga Bálint, id. Fehér Sándor, Cseke József, Tribolt Mihály, Pap János, Nagy P. József, Rádi József presbyterek, Szili György presbyter, jegyző. Az orsz. prot. tanáregyesületről.+) A prot. tanáregyesület alakuló ülésére szétküldötték a taggyüjtő íveket. Azt hiszem a szervező bizottságnak is főcélja az volt, hogy a megalakulásra a jelentkezett tagok — ha csak lehetséges — mind megjelenjenek, vagy legalább a nagy többség. Az alakuló ülésnek imposansnak kell lennie, hogy tagjainak külső, látható, anyagi — ne csak szellemi — erejével is hasson; csak így hajolnak meg alkotásai előtt teljes elismeréssel a tanügy barátjai s a tanférfiak nem-jóakarói. Az egyesületi életnek csak úgy van hatása, ha az teljes nagyságában nyilvánul. A" szervező bizottság, melynek tagjai épen a „tiszántúli ta: náregyesület“ néptelen közgyűléseiben bő tapasztalatot szerezhettek a néptelenség okairól, nem fontolta meg kellőleg azt a körülményt, a mely, hitem szerint, imposánssá teheti az alakuló ülést, midőn az alakuló ülés helyéül Debrecent határozta. Természetes középpontúi Budapest s Debrecen aj átkozik. Vegyük fontolóra az egyik s másik mellett szóló okokat. Első főkérdés az anyagi (nem akarom ismételni, miket anyagi viszonyainkról e lapok 1892. 24. számában irtani); melyik városba juthatunk el olcsóbban nagy többségünkben s azután egyenlő viteldíj mellett melyik városban szerezhetünk általában, s különösen hivatásunkra vonatkozólag, több tapasztalatot. A felelet csak ez lehet: Budapestre, Budapesten! Lássuk, mely helyekről juthatunk olcsóbban Debrecenbe, melyekről Budapestre. Olcsóbban juthatnak Debreczenbe: Kisújszállás, Karczag, H.-Böszörmény , H.-Nánás , Zilah , Szatmár-Németi, M.Sziget, Nyíregyháza, Sárospatak, Miskolc, Eperjes (de két utóbbi átszállásokkal) összesen 12; olcsóbban juthatnak Budapestre Hod-Mező-Vásárhely, Nagy-Kőrös, Kecskemét, Halas, K.-Sz.-Miklós, Aszód, Bonyhád, Csurgó, Gy önk, *) Tisztelettel kérjük; egyházi lapjaink nagyérdemű szerkesztőit, hogy e czikket, illetőleg a benne kifejezejt indítványt okaival együtt fölvenni szíveskedjenek. Szerkesztő.
