Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-07 / 19. szám

333

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

334

egyházuk jövője, mint a rájuk várakozó veszedelmek, bízva Istenben és teljes ártatlanságukban, ott hagyták nejeiket és gyermekeiket, ott hagyták sirva búcsúzó híveik seregét s megjelentek Pozsonyban a rendkivüli törvényszék előtt. Ezek számát némelyek 400-re, mások harmadfél száznál valamivel többre becsülik. Ez utóbbi közelíti meg a valóságot. Közülük csak 57 volt kálvinista, a többi lutheránus. A kálvinisták aránylag kevés száma onnét magyarázható, mivel a kálvinista egyházak nagy része a török hódoltság területén feküdt, a borsodiakat Spankau mentette föl a megjelenéstől, az északkeleti megyék lelkipásztorait nagy részben már előbb elüldözték, a megmaradtak pedig elmenekültek. Az 57 kálvinista lelkész nagyobb része a dunántúli Veszprém, Komárom és Győrmegyéből, a többi pedig Bars, Hont, Nógrád, Gömör és Torna vármegyékből jött. Minthogy pedig a lutheránus egyházak főtömege a német uralom alatt levő északi megyékben feküdt, azért sújtotta őket nagyobb mértékben a szerencsétlenség.

Bizonyára a legtöbb ember lelkében fölmerül a gondolat, hogy miért jelentek meg a törvénytelenül összeállított törvényszék előtt, mikor jól tudták, hogy ott igazságra nem számíthatnak, mert hiszen egyedüli czélja az ő elvesztésük bármely igazságtalanság árán is? Sokan talán balgáknak tartják őket, mint a kik maguk rohantak vesztükbe, mikor el is menekülhettek volna?

Igaz! Ez a harmadfélszáz lelkész és tanító is követhette volna a többiek példáját; ők is elfuthattak volna. Csakhogy mi következett volna ezután ? Ha ezek is elfutnak, a katholikus főpapság ország s világszerte hirdeti, hogy íme bűnösségük tudatában menekültek a törvényes vizsgálat elől. Elhitetik a királylyal, s az egész világgal, hogy a protestáns lelkészek csakugyan részesei voltak a király elleni összeesküvésnek s csakugyan a törökkel czimboráltak. S ha ezt megtehetik, elérték volna azt, a mire sohasem voltak képesek, hogy a törvényesség látszata mellett intézhették volna istentelen üldözéseiket szerencsétlen egyházunk ellen. Dühönghettek volna kedvük szerint szabadon. S ha minden jog és törvény ellenére képesek voltak annyira megritkitani tömött sorainkat, akkor valószinü, hogy a jognak csak látszata mellett is végkép megsemmisítik egyházunkat s most nagyon kevesen, vagy épen nem lennénk itt protestánsok.

Nem balgák tehát, hanem hősök és apostolok voltak e lelkipásztorok, kik hitükért és egyházukért minden veszélylyel szembe szállva a törvényszék előtt megjelentek. Megjelenésükkel kimutatták lelkiismeretük tisztaságát. A törvényszék előtt védülmükkel bebizonyították, hogy teljesen ártatlanok a nekik tulajdonított vétkek elkövetésében. Bebizonyították, hogy vádlóik is tudták ártatlanságukat s igy nem összeesküvésben való részességért, hanem egyedül vallásuk miatt vették őket üldözőbe. Hitükben való állhatatosságukkal kimondhatlan szenvedéseket vontak ugyan saját fejükre, de épen ez által az egész keresztyén világ részvétét és közbenjárását megnyerték maguk s a magyar protestáns egyház részére. Híveik pedig épen az ő példájukból merítettek erőt és lelkesedést a további ellenálláshoz s minden szenvedések elviseléséhez. Hogy egyházunk életben maradt, nagyrészt e lelkipásztoroknak köszönhető.

Mindenképen áldást és magasztalást érdemelnek tehát, hogy a törvényszék előtt megjelentek s szent vallásunkért mindenféle gyötrelmeket, sőt számosán mártírhalált szenvedtek.

(Folyt, köv.)

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— A magyarhoni ág. ev. egyház egyetemes zsinatára folyó hó 3-án gyűltek össze a képviselők, s 4-ért megkezdették működésüket. Első sorban a szentesített törvények olvastattak fel, illetve hirdettettek ki. Azután bizottság választatott az életbeléptetés módozatainak megállapítása czéljából. Ugyanezen alkalommal küldöttségileg fejezte ki a zsinat hódolatteljes köszönetét úgy ő felségénél, mint a törvények szentesítésében közreműködött igazságügyi és cnltusministerek előtt. Ezzel tehát az ág. ev. egyháztörténetében korszakot képző nagy alkotás befejezést nyert. Adja Isten, hogy a gyakorlati életben leendő keresztül vitel ép oly áldásos legyen, mint a mily eredményes volt a zöld asztalnál való tanácskozás!

— A főiskolára tett újabb alapítványok. Folytatás. Gyomoréi Károly 25 írt, Csomasz Dániel, Löké Lajos 5—5 frt, Csomasz Ferenczné 3 frt, Molnár Pál, Marton József, Jánosa István, F. Szalóky Dániel 2—2 frt, Molnár Mihály, Burján János, Boncz Pál, Szalóki Káioly, F. Szalóki Lajos, Marton Pál, ífj. Szakái Károly, Jánosa Mózes, Ferenczi Dániel, Marton Gábor,* Csomasz Károly, Erdéli Imre, Dömjén Gyula, Kohn Leopold, Marton Károly, Novák János, Boncz Károly, ifj. Bállá László 1 — 1 frt, Bauer Sándor, Németh Pál 50—50 kr, (adorjánházaiak); Fejes János 20 frt, K. Tóth József 15 frt, id. Tóth József, Fejes József, Varga István, K. Szalay István 10 — 10 frt, Gulyás József, Böröcz József 5—5 frt (b.-győriek); ifj. Györffy Dániel 25 frt, Horváth József, Bodor Sándor, Gyenge Antal, Janka István, Egeralli István 10—10 frt, (dereskeiek); Egeralja község, Mészáros Károly, Ferenczi József, Boncz Lajos, Szakái Ferencz, Szalóky Lajos, Ferenczi Dániel, Ferenczi János, Ferenczi Sándorné 1—1 frt, Nagy Lajos, Ferenczi Sándor, Ferenczi Jánosné, Fiilöp Dénes 50 — 50 kr; Szalóky Károly, Boncz Sándor, Molnár István, Burján Dénes 25-25 kr, Szabó János 20 kr (egeraljaiak), Dezső Lajos, Fülöp János 10—10 frt (k.-piritiek), id. Gyimóthy János, ifj. Bozzai Péter, Kiss János, Bállá Gábor, Fejes Károly, Takács Gábor, Kéri Gergely, Kéri István, Böröczky Gábor, Merétei Kálmán, Kovács Sándor, Horváth Károly, Böröczky Dénes, Gyimóthy Márton, g. Böröczky Gábor, Böröczky Gergely, Szabó Károly, Mészáros Lajos 10—10 frt, g. Böröczky Lajos 20 frt, Böröczky József 8 frt, Balassa Lőrincz, id. Lamport Gábor, Böröczky Péter, Gyimóthy Gábor, Böröczky Dániel, Bállá Dezső, Varga Károly, Mészáros Gergely, Czere Mihály 5—5 frt,