Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-07 / 19. szám
329 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 330 maságok u.alkod ak a házasságkötéseknél* **)). Már az eljegyzésnél is egyszer nagyobb ünnepélyességgel jártak el, mint máskor. Volt idő, midőn tanuk, okmányok, hagyományos eijeg zési forma, eskü, kézfogás megkivántatttak; másszor meg elégségesnek tartatott a puszta beleegyezés. A beleegyezés jelképe a vőlegény részéről átadott gyűrű és a csókváltás volt. Régen úgy szólva vakon kellett megnyugodni a gyeraiekeknek a szülők által történt eljegyzésben. Később Augusztus korában is, mikor pedig már elfogadót, elv volt a szabad beleegyezés, a leány csak az esetben t .takozhatott az atjja által történt eljegyzés ellen, ha a kijelölt jegyes hozzá erkölcsileg méltatlan volt. A fiú ekkor már tiltatozhatott joggal a neki vissszatetsző eljegyzés ellen; de viszont atyjának egyenesen kifejezett akarata ellenére eszközölt eljegyzése semmisnek tartatott. Tulajdonképpen hát mégis teljesen a szülőktől függött az eljegyzés. Augusztus után hozták csak szokásba, hogy az apai beleegyezés megtagadása ellen a hatósághoz lehet folyamodni. A házasságkötés módjai közül kétségen kívül legünnepélyesebb volt a conferreatío, melynél a házaspár áldozata mellett a pontifex maxiums és 10 tanú jelenléte megkivántatott s a mi valószínűen a Jupiter-templomban ment végbe. A keresztyénség idejében azonban már kiment a divatból; csak a papok ragaszkodtak hozzá**). Bár a házasságot a férj és nő között élethossziglan kötött életközösségnek, szövetkezésnek (conjunctio maris et feminae, et consortium omnis vitae) tartották, azért nem volt az egyátalán felbonthatatlan. Azzal a szándékkal kötötték, hogy élethossziglan tartson, de ha mégis önmagában felbomlott: nem erőszakolták az együttélést. Azonban az, hogy az erkölcsi érzéken, az illemen, a tisztességtudáson kívül úgy szólva semmi akadálya se volt a házasság felbontásának, később, mikor az erkölcsiség nagyon alásülyedt s az illem és tisztességtudás elköltözött, nagyon szomorú eredményeket szült. A féktelen szabadság épp úgy megboszulja magát, mint a zsarnokság. Hogy mily könnyen ment az elválás, kitetszik a válóokok felsorolásából: házasságtörés, ha a férj nejét mástól teherbe ejtve találta, magzat-elűzés, a feleség részegeskedése, meddő volta, ha a nő hajadonfővel lépett az utczára, ha felszabadult nővel titkolódzva beszélt, ha férje beleegyezése nélkül színházba ment, idegen férfival fürdőit stb. Cicero pl. azért vált el első nejétől, mert gazdagabbat akart elvenni; a másodiktól meg azért, mert leánya halálakor nem szomorkodott eléggé. Augusztus császár pedig napával való egyenetlensége miatt bocsátá el nejét. Íme midőn az erkölcsök megromlottak, szerfelett könnyelműen fogták fel a házasságot is. A császárság idejében nem csak a férfiak alacsonyították azt le, hanem a nők is. Fajtalan és szemérmetlen volt férfi és nő egyaránt. Benső komoly tisztaságot hiába keresünk. A házassági viszony rendezését tekintve is elérkezett tehát az idő teljessége. Az evangyéliom iiditő szelére nagy szükség volt, hogy a családi légkört egészségessé tegye. Nem is maradtak hatás nélkül Jézusnak és az apos*) Római családjog. Dr. Vécsey Tamás. Budapest. 1875. **) Ezekre nézve 1. dr. Vécsey i. m. illető lapjait. tolóknak meleg és komoly hangú intései, melylyel a családi élet tisztaságára utasitották hallgatóikat; az ő szivet, lelket megható tanításaik után lassan-lassan a legtiszteletre méltóbb viszonnyá lett a családi élet. Azt szinte fölösleges megemlíteni, hogy a házasságot nem Jézus szerezte; fennállott az az első emberpár óta- 0 csak szabályozta. A házasoknak ünnepélyes és pap által történő összeadását azonban nem rendelte el sem Jézus, sem az apostolok. Ilyen utasítás nem maradt fönn tőlük. Ezért aztán az első időben a keresztyének is templomon kívül, vallásos szertartások nélkül, polgári tanuk előtt is teljes érvényű házasságot köthettek. A keresztyénség igyekezett ugyan a házasságkötést ünnepélyessé tenni, de ennek az ünnepé^ességnek valami különös jelentősége nem volt. Theodosius idejében a házasság érvényességére semmi befolyással se volt, ha a menyegzői szertartás elmaradt. Justínianus volt az első, a ki a főranguak házasságkötésénél, de csakis ezeknél, megkívánta a templomban a kegyúr és 3 lelkész előtti nyilatkozatot, de ezt is csak abban az esetben, ha az illetők a megállapított formaszerű szerződést nem akarták kiállítani. Más közönséges személyek írott szerződés és templomban való megjelenés nélkül is érvényes házasságot köthettek. — De a kik akartak, elmehettek a templomba s esküvel erősíthették meg házassági beleegyezésüket. A keleti egyházban a IX. század óta föltétlenül megkivántatott a papi áldás a házasság érvényességére. A uyugoti egyházban azonban csak a XIII. században a IV. lateráni zsinaton III. Ince által tétetett általánosan kötelezővé a házasságoknak a gyűl eh özetekben kihirdetése és a papi áldás kiszolgáltatása. De azért ezentúl is elismerte az egyház érvényesnek az olyan házasságot is, mely ilyen alakszerűség nélkül, de egyébként a követelményeknek megfelelően a felek kölcsönös megegyezésével jött létre. A trienti zsinat tette a házasság érvényességének elengedhetetlen föltételévé a házasságnak pap előtt való megkötését *) Kis József, theol. tanár. A gályarabok története (1074—1076.) Irta: BORSOS ISTVÁN. (Folytatás.) Ekkor eszelték ki azt a pokoli tervet, hogy minden protestáns lelkészt, kik még annyi üldözés után is megmaradtak, egyszerre tesznek el láb alól. Az árván maradt gyülekezetekbe azután barátokat küldenek, kik a német katonák segítségével majd szépen elbánnak a pásztor nélkül maradt nyájjal. E terv főintézői valának Szelepcsényí esztergomi prímás és Kollonics püspök ; hű segédeik az, összes katholikus főpapok s a német zsoldba szegődött katholikus főurak. *) Szeredy i. m. 1329—3,0. 1. Dr. Vécsey Tamás. A keresztyénség első hatása a jogra. Prot. Szemle' 1890. l ó ). **) Ezen szépen kidolgozott, hitsorsosaink között leendő elter-* jesztésre szánt korrajzra, mely külön lenyomatban is meg fog jelenni, már előre is felhívjuk t. olvasóink, különösen lelkész testvéreink becses figyelmét. S z e r k-