Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-30 / 18. szám
311 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 312 hére van, hát egyszerűen odahagyja ujra férjét, keresztyénné lesz, a régi férj pedig köteles őt visszafogadni! lm itt is közbe kell lépni az államnak, ha minden tagja részére komolyan akarja biztosítani az őt megillető polgárjogot. Nem szabad megengedni, hogy egy ember talán boszuból, vagy a másik egy helytelen dogmához való ragaszkodásból tönkre tegye egy harmadiknak földi boldogságát. Más a helyzet, ha prot. hitre tér a zsidó férj s Magyarországon lakik; akkor a világi bíróság a rendes utón elválasztja őket. A prot. pap ezen Ítélet alapján a protestánssá lett félt összeesketi uj kér. választottjával s nem kell tartania házasságkötése előtt se attól, hogy régi házassága feléled. Megemlítem még, mint azon bizonytalanságnak, mely e kérdés körül uralkodik, egy igen szembeötlő jelét, hogy azon kérdés eldöntésében is eltérnek a jogtudósok: érvényes-e az olyan házasság, mely eredetileg zsidók között köttetett, de az egyik félnek áttérése folytán zsidó-keresztyén házassággá lett? A József-féle patens u. i. ezt mondja: „a kér. vallást követő alattvalónk és más nem e vallást követő közötti házasságot semmisnek és érvénytelennek jelentjük ki. (10. §.) E szakasz alapján Kovács Albert úgy vélekedik, hogy „miután e rendelet nem tesz kivételt azon esetre, ha a házasság az egyik fél megkeresztelkedése által lett?*vegyessé: tehát a protestáns és zsidó között ezen esetben is semmiségi ok jő létre, midőn a megsemmisítés hivatalból szorgalmazandó *). Éppen igy fogja fel e dolgot Révész Kálmán is. Mások azonban — s igen helyesen — úgy vélekednek, hogy a Józsefféle rendelet 10. §. csak az olyan keresztyén és nem-kereszty.én között kötött házasságra vonatkozik, mely már eredetében a megkötés alkalmával ilyen volt. Ezek igenis semmisek; de a melyek csak utóbb váltak ilyenekké, azok érvényben maradnak. Már Pál apostol megengedte, hogy a hivő keresztyén együtt éljen hitetlen társával, ha ez vele együtt akar lakni; a hivő az ilyen hitetlent ne bocsássa el **). Ezen az alapon áll Kolozsváry S. * ***), Csecsetka S. ****), Sztehlo *****), Zlinszky ******). Mindegyik abban a véleményben van, hogy a nem-keresztyének között kötött házasságot egyik félnek keresztyén vallásra térése nem bontja fel, tehát érvényben marad az. 'Ezt mondja — mint láttuk — a királyi rendelet 27. szakasza is. Ha azonban a nem keresztyén fél nem akarja folytatni a házasságot: akkor a kér. fél kérheti a bíróságnál ennek szabályszerű felbontását. Tudok egy esetet is; 1891. nyarán egy zsidó apa 15 éves fiával a református vallásra tért; neje megmaradt a zsidó valláson. Ma is együtt élnek. Senki se szorgalmazta hivatalból a házasság felbontását. Tekintsük a vegyes házasságokat. Ismeretes előttünk az 1868. évi 48. t. ez. E szerint a vegyes házassági válóperekben mindegyik fél fölött a saját illetékes bírósága mond Ítéletet az ő hitelvei szerint. Azt hihetnénk, hogy e *) Kovács A. Egyházjogtan, II. köt. 617. 1. **) I. Kor. VII. 12. ***) Az erdélyi egyhker. egyházjoga. Dr. Kolozsváry S. 455 1. f. p. ****) Csecsetka S. Egyházjogtan. 798. 1. *****) Sztehlo i. m. 83. 1. ******) Magyar magánjog. Zlinszky 524. törvény oltalma alatt a protestánsok nem lehetnek kitéve semmi illetéktelen zaklatásnak, huzavonának. Pedig dehogy nem. Csak egy esetet hozok fel. Katholikus férj és prot. nő házasságáról van szó. A férj feslett életű; nem gondoskodik családjáról s e mellett vérig sérti nejét oknélküli gyanúsításaival. A nő elkeseredik; ellenszenve folyvást nő s utoljára szülői házához menekül. A férj tovább halad a könnyelműség utján; ma itt, holnap ott tartózkodik, mig utoljára nyoma vesz. A nő válópert indít engesztelhetetlen gyiilölség czím alatt. Mivel Német-Újváron laktak utoljára, azért a szombathelyi szentszéknél adta be keresetét. Egy úttal-törvényhatósági bizonyítványokkal s hírlapi köröztetéssel igazolta, hogy mindent megtett alperes tartózkodási helyének kipuhatolására nézve, de sehogy se tudhatta meg, hol van. A szombathelyi szentszék mégis, úgy félév múlva, arra hivta fel a felperest, hogy nevezze meg az alperes tartózkodási helyét; mert ő igy tárgyalásba nem bocsátkozik. Mit tegyen most a felperes; hisz hogy már mindent elkövetett erre nézve, arról a szentszék a beterjesztett iratokból meggyőződhetik. Kéri hát, hogy a beterjesztett iratok alapján hozzon a szentszék akármilyen Ítéletet, csak hozzon. E kérelemre a válasz úgy % év múlva az lett, hogy a szentszék igy nem hoz Ítéletet. Ezt a végzést felperes megfelebbezte az esztergomi érseki szentszékhez. Onnan aztán utasittatott a szombathelyi szentszék az ügy tárgyalására és itélethozásra. Most már lehetett reményleni, hogy legalább a szentszéktől megszabadul a szerencsétlen fiatal asszony. De nem szabadulhatott ám meg! Mert most meg úgy találta a szombathelyi szentszék, hogy hűtlen elhagyás is forogván fönn, voltaképpen nem is ő, hanem a veszprémi szentszék az illetékes bíróság, mert felperes annak a területén lakik. Az elodázás megint sikerült. A felperes e végzést megfellebbezte Esztergomba. Az esztergomi érseki szentszék helyben hagyta a szombathelyi utolsó végzést. A felperes kénytelen volt dolgát ujra ott kezdeni, a hol kezdte három évvel előbb. A veszprémi szentszéknél aztán már hűtlen elhagyás miatt is kérte a házasság felbontását. Itt hoztak olyan „nesze semmi, fogd meg jóP-féle határozatot. Nevezetesen azt, hogy a hűtlen elhagyás és az engesztelhetetlen gyiilölség szerintök nem bontó akadály, indítson pert más utón a felperes. Itt ismét a törvény ravasz kijátszásával, szándékos huzavonával állunk szemben. A szentszék u. i. jól tudja, hogy felperesre nézve mindegy akár elválasztják tőle alperest, akár nem; de az már nem mindegy, hogy bármilyen eredménynyel, de Jormaszerü Ítéletet hozzanak. Ok pedig, csakhogy elodázhassák a dolgot, nem hoznak formaszerü Ítéletet. Ilyen eljárás mellett nem lehetetlen, hogy egy ember életen át se lehet keresztül vinni egy válópert. Szerencsére e közben a férj áttért az ág. ev. vallásra. így aztán a szentszék nem akadékoskodhatván többé, ma az elválasztó ítélet a kir. curia megerősítésére vár *).-Elválasztás tehát csak lesz; de a huzavona alatt eltelt fiatal éveket viss? v hozni többé nem lehet. íme a tisztán jó szándékkal, a hítfelekezeti érdekek megóvása végett hozott, s a vegyes házasságban élő pro*) Ma már végleg elválasztattak s a nő uj, boldog házas életet él.
