Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-23 / 17. szám
295 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 296 Házassági reform. (Folytatás) Tegyük fel, hogy a férj megunja e viszonyt; könynyen menekülhet, mert önmagában semmis lévén — hitelveinél fogva — házassága, oda hagyhatja nejét, házasságra léphet katholikus pap előtt mással; a pap — a kánon jog szerint — megesketheti. Megtörténhetik az, ismétlem, a kánonjog szerint. A bírói gyakorlat szerint azonban a kérdés nem vitás, a hazai világi bíróságok u. i. az ily házasságokat elismerik érvényeseknek *). Csakhogy vitatható ám a hatholikus felfogás is; mert a katholikus egyház kánonai országgyűlési törvényczikkek által törvényerővel ruháztattak fel s igy Magyarországon állami törvény erejével bírnak. Ezen az álláspoton tehát állami törvény az , hogy római katholikus keresztyén nem köthet házasságot olyan személylyel, kinek házastársa még életben van. És ennek az álláspontnak vaunak hívei és pedig nagy számmal, ezek között említhető az egész klérus s a világi jogászok közül is többen. Még Sztehlo Kornél is ezen az állásponton volt „A házassági elválás joga Magyarországon . . .“ ez. müve I. kiadásakor. Ezen álláspont híveinek okoskodását igy Összegezi Sztehlo : „Minden kétoldalú jogügylet (a házasság is az) csak akkor jöhet érvényesen létre, ha annak megkötésére mind a két fél cselekvési képességgel bir. Már pedig a mondott esetben csak az egyik fél részéről forog fenn a cselekvési képesség (t. i. a nő részéről) és ez habár önmagában államilag elismertetik is, nem elegendő, mert a másik fél egy másik állami törvény szerint ezen cselekvési képességgel nem bir“ **). Az említett esetben tehát a férfi az ő egyháza törvényei szerint sincs képesítve arra, hogy ezzel az elvált nővel házasságra léphessen; ha özvegy, vagy hajadon volna a nő: akkor megtehetné. Ezért mondják, hogy a házasságkötési szabadság nem absolut szabadság, hanem csak relativ. Ezen az alapon tartják érvénytelennek azt a házasságot is, a mit pl. magyar állampolgár külföldön — a hol a keresztyének és zsidók között házasság köthető — zsidóval kötött; mert a magyar állampolgárnak személyes szabadsága, cselekvési képessége a külföldön is a magyar törvények szerint döutendő el. Már pedig nálunk keresztyén nem-keresztyénnel házasságra nem léphet. A házasságkötésre való jogosultság nem absolut, hanem relativ fogalom vagyis a házasságkötésre való képesség nem csupán az egyik félre nézve, hanem viszonyítva azon személyhez Ítélendő meg, kivel a házasság köttetett ***). Az említett eset másik s bizonyára helyes felfogása az, hogy az törvényes viszony. Mert a protestánsok házassági jogát az állam szabályozta, mikor a József-féle pátenst törvényerőre emelte. A protestánsok törvényesen elválhatnak; az elváltak újra házasságra léphetnek, még pedig — ha csak az elválasztó Ítélet arról külön s egye*) Sztehlo Kornél, A házassági elválás joga Magyarországon- II. kiad. 97. 1. **) Sztehlo i. m, 96. 1. ***) Kőnek Antal id. m. 509. 1. ! nesen nem intézkedik — akármelyik keresztyénnel. Az ál| lám közegei által törvényesen elválasztott s uj házasságra jogosított nőt tehát a szabad r. kath. férfi teljes joggal ! elveheti. Annyi azonban áll, hogy ez csak nekünk ilyen i világos és bizonyos, a r. kath. egyháznak már nem! Vegyük föl az elejtett fonalat. Az említett házasság a kath. egyház szemében kétnejüség. A prot. egyház és | a törvényszéki felfogás szerint rendes házasság. A férj odahagyja nejét; elvesz egy r. kath. nőt s a pap hitelvei szerint meg is esketheti*). Most megfordul a viszony; a r. kath. egyház szemében e férfi törvényes házasságban él, a protestánsok és a törvényszéki felfogás szerint pedig a kétnejüség bűnébe esett. Vegyük fel azt az esetet, hogy egy katholikus férj áttér a protestáns vallásra és házasságát felbontatja. Ezután újra megnősül, elvesz egy prot. nőt... A kath. dogma szerint a katholikus valláson megmaradt nő — még ha ágy- és asztaltól elválasztatott volna ő is, örök hűséggel tartozik volt férjének. Tehát ha erről megfeledkezik, házasságtörés bűnébe esik. A protestánsssá lett fél pedig törvényes viszonyba léphet egy harmadikkal. Sőt uj házasságot kötvén, ha volt nejével tartana fen házastársi összeköttetést: akkor esnék a házasságtörés bűnébe! Ha pedig a kath. valláson maradt nő még ágy- és asztaltól sincs elválasztva, akkor a prot. és most már uj házasságban élő volt férje kívánságára — a dogma értelmében — köteles ezzel a közösülést teljesíteni. A nő tehát tisztességes dolgot mivel — a dogma szerint akkor, mikor a férfi meg házasságtörést követ el! íme, ha abból indulunk ki, hogy a r. kath. egyház házasságjogi törvényeit, meg a protestáns egyház házasságjogi törvényeit is állami törvény erejére emelte a törvényhozás; tehát, hogy az egymással homlokegyenest ellenkező törvények az állam előtt egyformán érvényesek: akkor nem találunk a zavarosból kivezető utat. Pusztán a törvényszéki, bírói humánus gyakorlat szülte azt a most már a köztudatba is átszürődött elvet, hogy egy r. kath. egyén elvált protestáns egyénnel (kinek volt fiázastársa még életben van) érvényes házasságot köthet. Tudjuk, hogy a r. kath. dogma szerint a papirend eltörölhetetlen jelleggel bir és házasságbontó akadály. Tegyük föl most már, hogy egyszer csak megcsendül áldozárnak fülében az Úrnak eme szózata „nem jó az embernek egyedül lenni“ és segítőt keres magának. Hogy azonban tisztességes házas életre léphessen, előbb meg kell tagadnia hitét. Tehát protestánssá lesz. Szabályszerűen áttér. Az 1868. évi 53. t. ez. 8. §. szerint az áttörtnek minden cselekedetei azon egyház hitelvei szerint itélendők meg, a melybe áttért s reá nézve az elhagyott egyház hítelvei semmiben se kötelezők. Mint protestáns megnősülhet. Ha prot. nőt vesz el: nincs semmi akadály. De ha katholikus nővel akar egybekelni: akkor a kath pap megtagadja a kihirdetést, megtagadja az esketést. Igaz, hogy az még nem nagy baj, mert intézkedett a törvényhozás, hogy egy pap se akaszthassa meg a különben szabados összekelést ilyen okból. Az esketést elvégzi a prot. lelkész. A kath. pap azonban ezt a házasságot nem *) Herczeg. M. Családi és öröklési jog II. kiad. Bpest, 1885. Bartha B. i. m. 311.
