Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-16 / 16. szám
275 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 276 zák ezeket. Nincs teljes összhang1 a r. katholikusok, a görög-egyesültek és a görög-nem-egyesültek házassági jogában se; ezekétől pedig egészen elüt a protestánsok részére 1786-ban kiadott házassági nyiltparancs, a mi a protestánsokra nézve ma is érvényes; az érdél)í protestánsoké meg nem csak a rom. katolikusokétól, de a magyarországi protestánsok házassági jogától is különbözik. Ezekhez jön még az unitáriusok és a zsidók házassági joga. Egy és ugyanazon államban ennyi különféle s egymással itt ott homlokegyenest ellenkező, vagy legalább jelentékenyen eltérő jogok, illetve jogszabályok között az összeütközés valóban elkerülhetetlen, kivált ha a vegyes házasságokra gondolunk. Pedig talán most inkább, mint valaha, kívánatos, sőt szükséges, hogy ez édes hazának gyermekeit a szeretet szent érzelme egyesítse. Éppen nem kivánatos, hogy a magasra szított nemzetiségi idegenkedés mellett a magyar ajkúak között meg a felekezeti gyülölség emeljen válaszfalat. Nem kivánatos, hogy katholikus és protestáns jelszavak alatt tömörülve rontsanak egymásra a magyarok. Azért a katholikusok vegyék szívesen, ha a minden embert megillető jogokat segítenek nekik visszaszerezni protestáns testvéreik; a protestánsok meg lássák be, hogy az igazi humanismus szolgálatában harczolnak, midőn a szerencsétlen házasságban élő, jobban mondva égő házasfelekről a pápaság által rájuk vetett békét levenni segítik. Néhány feltűnő esetet említek csak a jelen állapot tarthatatlanságának megvilágosítására. A r. katli. egyház szerint az érvényesen kötött és elhált házasság nem csak a katholikusok, hanem még a nem-keresztyének között is isteni jognál fogva felbonthatatlan *). Ezen elvnél fogva a katholikus egyház tiltja híveinek oly féllel, kinek házastársa még életben van, habár az a reá nézve illetékes bíróság által a házassági kötelék alól feioldatott is, házasságra lépni. Ha tehát r. hath, férfi elvált protestáns nőt akarna feleségül venni: a kath. pap nem esketné őket össze. Ez azonban nem nagy baj, mert összeesketheti őket a prot. pap is. Tehát egybekelnek. E házasság a férfira nézve (egyházi szempontból) érvénytelen, a nőre nézve mindenképpen érvényes. Itt első tekintetre alig elgondolható furcsaságok, képtelen helyzetek állanak elő. (Folyt, köv.) Kis József. theol. tanár. Könyvismertetés. Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla• V. évfolyam I. füzet 148. I. Magyar Protestáns Irodalmi Társaságunk egyetlen folyó iratának ez évi első füzetét a következőkben ismertetjük t. olvasóinkkal. Az elsőhelyen álló értekezés nagyon alkalomszerű : „Adalékok az elkeresztelési vita megvilágításához“ Várnai Sándortól. Ott kezdi a legislatio fejlődését az 1699- diki resolutíonál, felsorolja mi történt a vegyes házas*) Szeredy Józzef, Egyházjog III. kiadás, 2. köt. 1365.1. Kőnek Antal. Egyházjogtan 554 1. Ságból született gyermekek vallási hova' tartozandóságát illetőleg rendeleti utón egész az 1791. XXVI. t. czikk meghozataláig, majd innen az 1868. Lili. t. czikkig. Vitatja — külföldi gyakorlatra hivatkozván —, hogy az 1868- törvény hibás nyomokon haladt, mikor a vegyes házasságból született gyermekek nem szerinti neveltetését kimondotta, mert ez tulajdonképen az 1791. XXVI. t. czikk által nyítvahagyott résen akarta helyre állítani a felekezetek közti viszonosságot, de félre ismerte ezen törvény alapeszméjét, mert az elvileg nem a vegyes házasságból született gyermekek nemük szerinti megkülönböztetéséből indul ki, hanem csak a katholikus vallásnak kívánt egyoldalú kedvezményt nyújtani. Kár volt itt nem hivatkozni Kovács Albertre, aki Egyházjogtanábau német szaktudósok számításaira hivatkozással kimutatja, hogyan katholizált az 1791-diki törvény. Azt mondja szerzőnk, hogy ha az 1868. törvényhozás a vallásfelekezetek teljes viszonossági alapjára akart állani, úgy azt kellett volna néki kimondani, hogy a vegyes házasságból születendő gyermekek vallási hovatartozandóságát illetőleg az apai tekintély dönt, vagyis a vegyesházasságból született gyermekeknek, nemökre való tekintet nélkül, apjok vallását kell követniök. így van ez csaknem egész Németországban. Ha az 1868. törvény igy intézkedik, szerzőnk szerint eleje lett volna véve a mai komplikáczióknak, s a kath. részről oly nagyon hangsúlyozott természetjogi álláspontot megoltalmazta volna. S mivel statístikai tény, hogy a vegyes házasságok túlnyomó részénél a férj protestáns : belegyezhetnénk az 1868. Lili. t. ez. 12. §-ának oly formán való megváltoztatásába, hogy a gyermekeknek apjuk vallását kell követniök. így a napi renden levő experimentálások is tárgytalanokká válnának. A polgári házasságról nem nyilatkozik szerzőnk, de figyelmeztet arra a veszélyre, mely sajátságos viszonyaink között fenyeget bennünket. Nálunk a katholikusok sincsenek absolut többségben, a vegyes házasságkötések száma aránylag nagyobb, mint bárhol Európában. Ha a házasság kötések akadályozásait az egyháztól elvonják, ez a családi élet teljes vallás-erkölcsi megsemmisítésére vezet, A hol eddig a polgári házasságot kötelező formában behozták, mindenütt megnehezítették a házasság felbontását, s kath. fogalom szerint szentség lévén a házasság, ily intézkedéssel kiegyenlítést nyert. Arra azonban gondolni sem lehet, hogy nálunk a házasság felbonthatósága megnehezittessék, s igy nincs más hátra, mint a házasságkötés korlátozását kell fentartaui. E mellett lehetetlen az egységes házasságjog megalkotása a Szentszékek eltörlése által úgy, a mint ezt a perrendtartási javaslat tárgyalásánál 1868-ban a jogügyi bizottság véleménye contemplálta, melyet akkor Deák Ferenez felszólalására mellőztek is. Azért ismertetjük ezen nagyon is gyakorlati szer - pontokból kiinduló egyházpolitokai tanulmányt kissé részletesebben, mert igen időszerű, s helyes elveket vitat m< g. Rácz Kálmán „Fáy András, mint protestáns“ cr-m alatt a haza mindenesének egyháza körül kifejtett iiodalmi munkásságát mutatja be, s felidézi emlékezetét a férfiúnak, ki már a negyvenes években apostoli tűzzel bűz'
