Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-26 / 13. szám

219

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

220

ígéretüket be is váltották. Mi természetesebb tehát ennek alapján, mint azon javaslat, hogy a hátralékok behajtására a püspök urak kéressenek fel, mert ennek bizonyosan meg lesz várva várt eredménye. Addig is pedig, mig a hátralékok befizetése folytán kedvezőbben alakul a pénztár állapota, indítványozza a választmány, hogy tekintettel a vagyoni helyzetre, egyelőre, a monographiák kiadása szüntettessék meg. Igaz ugyan, hogy ez csak negativ orvosság; de olyan, melynek használását helyzetünk sürgősen megköveteli. Mert bár a tagok száma — kik közül Dunántúlról Radó Kálmán 500 írttal pártfogó, Rupprecht Tassiló 100 írttal alapitó tag lett — jelentékenyen szaporodott, úgy hogy ez idő szerint társaságunk 1276 tagot számtál — múlt évben volt 1195 —, mindazáltal az ezek tagsági dijai után számításba vehető bevételi többlet a nagy deficit eltüntetésére épen nem elégséges; nem még akkor sem, ha a társaság érdekében nagyobb és eredményesebb tevékenység nyilvánulna, mivelhogy a több évi mulasztás sajnos következményét egy évnek a legáldásosabb működése sem szüntetheti meg egészen. — Egyébiránt a társaság iránti meleg érdeklődés hiányáról nincs is okunk panaszkodni, mivel Zelenka Pál, Zsilinszky Mihály, Szőllősy Antal, Thury Etele, Szlávik Mátyás, Lukács Ödön a tagok gyűjtésében teljes elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki, miért is óhajtja a titkári jelentés, hogy a közgyűlés fejezze ki az illető uraknak köszönetét, továbbá, hogy e munka folytatása végett a taggyüjtő bizottság szerveztessék.

A pénztár állapotának részletes feltüntetése s az ennek alapján teendő intézkedések előterjesztése után a társaság szellemi munkásságának vázolására tért át az élénk figyelemmel hallgatott jelentés, fölemlítvén e térről a Szemlét, a Monographiakat, s a társaság fővárosi tagjai által a múlt évi közgyűlés határozata alapján tartott vallásos felolvasásokat, melyeknek örvendetes hatása ecsetelése mellett azon óhajtását fejezi ki, vajha a vidéki nagyobb városokban is alakulnának irodalmi társaságok, melyeknek hivatása a protestáns öntudat felébresztése s erősbitése által termékenynyé alakítani át a talajt s igy előkészíteni az utat arra, hogy társaságunk közgyűlését valemelyik nevezetesebb vidéki központban is tarthassa, mire ha valahonnan a kezdeményező lépés megtétetik, a társaság kedves kötelességének ismeri a meghívás készséggel való elfogadását. Jelentésének ezen részében említette meg titkár ur azon örvendetes tényt is, hogy a Szőllősy Antal makói lelkész ur által kitűzött pályakérgésre — Szegedi Kiss István reformátori működése 1545- től 1552-ig — beadott pályamunkát a felkért bírálók — Farkas József theol tanár, Révész Kálmán lelkész — egyhangúlag jutalomra méltónak Ítélték, minek folytán a jeligés levelke a közgyűlésen felbontandó lesz.

Majd a népies kiadványoknak még ez év folyama alatt leendő megindítására vonatkozó választmányi javaslatot, —- egyes Íróknak megbízatás adassék —, és Hegedűs Sándor pénzügyi bizottsági elnök ur azon nemes lelkű ajánlatát, mely szetint ha a Károlyi-alap kamata a vállalat kiadásait nem fedezi, a hiányzó összeget az első évben pótolni fogja, röviden érintve, igazi mély kegyelettel emlékezett meg arról, hogy a választmány egyik tevékeny tagját, Doleschal Sándor pesti ev. lelkészt magához hívta az Ur, kiuek oltára körül követésre méltó buzgósággal forgolódott a boldogult, kérvén, hogy emléke jegyzőkönyvileg örökittessék meg.

A munkát a külső viszonyok is kell, hogy elősegítsék. E tekintetben előttünk a kedvező alkalom: társaságunk a milleniumi kiállításban való résztvevősre felhivatott. Ha csakugyan áll az; hogy őrálló e mi társaságunk, tehát érzi is az ebből folyó kötelességet, az ezzel együtt járó felelősséget: akkor minden erőnk felhasználásával azon fogunk munkálni, hogy történeti múltúnkhoz híven, méltóan képviseljük azt a felekezetet, melynek köszönhetjük, hogy magyar nemzet vagyunk.

A titkári jelentés felolvasása után, az abban foglalt, határozatot igénylő pontokhoz leendő hozzá szólásra hívta fel elnök a gyűlési tagokat. E tekintetben nem kellett valami nagy buzdítás, hogy élénk eszmecsere fejlődjék ki. Ugyanis

Szabó Aladár határozottan ellentétes állást foglal el a választmány javaslatával. Megdöbbenve hallja, hogy a monographiák kiadását egyelőre abba akarják hagyni. Ha csakugyan áll az, amit titkár ur mondott, hogy mi őrállók vagyunk, akkor hivatásunk a már megkezdettet tovább fejleszteni, az eddiginél szélesebb körben munkálódní. Ha ezt nem teszszük, hiába való lesz a taggyüjtés, a társaság ügyéért való buzgólkodás, mert arra a kérdésre, hogy mit tettünk, nem adhatunk választ, azon ténynyel szemben, hogy a már meglevőt engedtük Összezsugorodni, s így bénítottuk az eddigi hasznos működést. A különböző társaságok szokásos eljárása ránk nézve irányadó nem lehet, mert ha azok példája után indulunk, az eszmék terén követünk el mulasztást, a szellemiekben lesz olyan veszteségünk, mely mellett pár száz forint tekintetbe sem jöhet. Indítványozza tehát, hogy monographiakat vagy más hasonértékíi, fordított vagy eredeti munkákat ezután is adjon ki a társaság.

Szász Károly elismeri a Szabó Aladár által mondottak fontosságát, de azt nem látja be, hogy hogyan következnék a társaság működésének összezsugorodása a választmány javaslatának elfogadásából, mert a történeti monographiák helyett lesznek a népies kiadványak, tehát ez csak egyik súlypontnak a másikra áthelyezése és igy nem is bénitása az eddigi munkásságnak. Az eddigi kiadásoknak tovább is fentartása a tőkeállományhoz való nyúlásra kényszerítene, ez pedig oly veszedelmes lejtő, hogy föltétlenül romlásra vezet. Különben is ha a hátralékok még ez évben befolynak, azonnal teljesíthető lesz Szabó Aladár tagtárs óhajtása.

Perlaki) Elek utal arra, hogy úgy a pénzügyi bizottság, mint az igazgató választmány nagyon megvitatta ezt a kérdést minden oldalról. Sajnos, hogy nálunk nagyon hamar alánnak az emberek, de mikor fizetni kell. akkor már vonakodnak, ha megsürgettetnek, haragusznak. Ily körülmények között nem tehetett a választmánya mást, mint hogy javasolja a kiadás leszállítását ott, a hol lehető,