Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-19 / 12. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 206 • 205 dacht, halt, ich will meine Gottheit auch brauchen und mir auch Menschen machen; nahm auch Leimen und solche Materien, und wollt den Menschen, wie Gott, mit einem Wort erschaffen. Er hat aber nit recht Acht gegeben auf das Wörtlin fiat, das ist es soll geschehen: sondern er saget fuat; da war ein Münch daraus; dessen musst der Teufel, als er ihn ansahe, selbst lachen und sagt, ja freilich fuat, du siehst wohl so grewlieh, bist nicht viel schöner, denn ich; pfui dich an alle Tag, wie übel hab ich mein Arbeit angelegt, gehe hin in alle Welt und betreug Land und Leute ') Éppen ilyen felekezeti szinezetü a Pötzer munkája is, mely különben is Widman nyomán halad. Az álnevű szerző Faust-könyve meg már anyagias színben tünteti fel Faustnak az ördöggel való szövetkezését, a mint ezt fenntebb láttuk. De bármily kevésre becsüljük is a Faust-históriák költői értékét, azért nem tagadhatja el egy elfogulatlan bíráló sem azt, hogy ezek a ponyvairodaimi termékek lényeges forrásai voltak magának Goethének is Faust]a megírásánál. Mert akárhogy hangsúlyozzák is Goethe számtalan magyarázói a nagymester alkotó lángeszének páratlanságait Faustjának ismertetése alkalmával; — de azt el nem tagadhatják, hogy Goethének a Faust-monda feldolgozásánál volt legalább is annyi anyaga a Faust-könyvekben, mint amennyi más kimagasló költőknek nagyobb szabású műveik megírásánál. Már magának a hősnek titáni jelleme is adva volt.a legrégibb Faust-könyvben is. Az 1587-iki Faust könyvnek ez a megjegyzése Faustról: „Wie obgemeldet worden, stunde D. Fausti Datum dahin, das zulieben, das nicht zu lieben war, dem trachtet er Tag vnd Nacht nach, nähme an sich Adlers Flügel, wolte alle Gründ- am Himmel vnd Erden erforschen,“ — mennyire rokon Goethe Faustjának ezen mondásával: Drum hab’ ich mich der Magia ergeben, Ob mir durch Geistes Kraft und Mund Nicht manch’ Geheimniss würde kund, Dass nicht mehr, mit saurem Schweiss, Zu sagen brauche, was ich nicht weiss, Dass ich erkenne, wer die Welt Im Inersten zusammenhält, Schau alle Wirkenskraft und Samen, Und thu’ nicht mehr in Worten kramen. • Nagyon megegyezik a legrégibb Faustkönyvnek Faustról mondott az a megjegyzése: „Sein Fürwitz, Frey heit vnd Leichtfertigkeit stäche vnnd reitzte jlm also“ — Goethe Mephistophelesének Faustra vonatkozó ezen mondásával: Ihn treibt die Gährung in die Ferne: Er ist sich seiner Tollheit halb bevusst: Vom Himmel fordert er die schönsten Sterne, Und von der Erde jede höchste Lust, Und alle Näh’ und alle Ferne Befriedigt nicht die tiefbewegte Brust. A hős jellemére vonatkozó ezen adatokon kivlil még sok apróbb részletet felhasználhatott Goethe a Faust-his-’) Scheible F., Das Kloster. Weltlich und geistlich. Meist aus der altern deutschen Volks, — Wunder, — Curiositäten, — und vorzugsweise komischen Literatur. Zur Kultur — und Siettengeschichte in Wort und Bild. 12 Bände. Stattgart, 1841 — 1850. II. 346. toriákból. Margit tragédiájának megírásánál is talált annyi forrásra, mint a mennyit például Arany János Piroska alakjának megtel emtésénél, — sőt jóval többet. Mert Arany kizárólag a képzeletre volt utalva, a mennyiben Toldinak az özvegy asszonynyal való kalandja llosvai elbeszélésében, alig tekinthető Aranyra nézve forrásnak. Ellenben a Faust-história azon adata, hogy Faust egy polgár leányt akart nőül venni, a mit az ördög megakadályoz, — már forrás gyanánt tekinthető Goethére nézve, Az Auerbach-pinczei jelenet, Faustnak a császári udvarban való szereplése, az ördög megidézése és megjelenése, a klasszikus ó-kor alakjainak szerepeltetése stb. egyaránt megtalálhatók — bár eltérő alakban — a régi Fausthistóriákban és Goethe Faustjában. Ismernüuk kell a. Faust-monda legrégibb prózai feldolgozásait is hát, hogy Goethe önállóságát elfogulatlanul megítélhessük. Nagy elismerés illeti a kiváló költőt műve mély tartalmáért, hüsének typikus alakáért, a ki magasbatörő prométheusi szellemével egyúttal Goethe korának megszemélyesítője, és pedig a nélkül, hogy egyénisége az általánosságban mosódnék el, vagy hogy csak valamit is veszítene határozottságából. De ezen elismerés mellett azt. sem lehet ignorálnunk, hogy Goethe sok kiindulási pontot találhatott a régi Faust-historiákban „Fáustu hős© jellemének s egyes részleteknek kidolgozásánál. Szakad Károly, Emléket Rázgának. Evangélikus lelkész volt. Pozsonyban hirdette az Isten igéjét. Német ajkra, magyar szívre. Egy bűne volt csak: honát s hona szabadságát jobban szerette, mint életét. 1848-ban azért emezt koczkára is tette — és életét elvesztette. 0 volt szabadságharczunknak egyik első áldozata. Népgyüléseken emelte fel szavát — a haza javáért. Volt, ki elárulja. Elfogták, a vizi-kaszárnyába zárták, halálra Ítélték s a vár felett fenn a Szamárhegyen fel íss akasztották. Utolsó szavában is hazáját és városát áldotta. S & hon és város elfeledje őt?! Emléket Iiázgának. Nem égbe nyúló piramist. Egyszerű jelt, — olyan szerényét, mint ő maga volt. Egy beszédes követ sima lappal és nevével rajta, ott fent, a. vesztőhelyen. Hadd hirdesse az a kő itt a határ szélen ki felé fordulva, hogy itt kezdődik a szabadság földe, hogy itt él a nép, mely törik, de nem hajlik — meghal, de szolga nem lesz soha és magyar marad mindörökké. Emléket Rázgának! A honffui kegyelet porszemeiből támadjon az a kfr — s oda járjunk, miként zarándokok, hinni, bizni és remélni — a feltámadásban. Mert annak az eszmének, melyért annyi ártatlan vér omlott, nem lehet a sírban maradnia. Az az eszme kitör a koporsóból is — és örök élete lészen.
