Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-24 / 30. szám

485

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

486

len fiakat adni, mivel job edgy Isten félő magzatt ezer gonosz íiunal; nyilván latod itt, hogy az fiáknak uevelese ennek nagy dolognak látszott. Nézd megli annak felette, mitt mond Jeronymus: Az fiakat es leányokat liazassagh virágainak nevezi. Ha virágok, tehát az mint az virágot kell őrizni, hogy el ne hervadgyon: úgy azokat is vigyázatban kell nevelni, hogy megh ne rosszullyanak. Az fiák Istentül nálunk letettetett kints es gazdagságh, úgy mond Aranyszaju szent Janos, tehat mint az kintset öregbítik es őrzik az emberek, az fiakat is kell szorgalmatossan minden jóban öregbíteni. Ezeknek is jól latod, mitsoda ^z dologrul ertelmek. Nem ok nélkül Írja tehat Sz. Ambrus, hogy az barmoknál oktalanbak, az kik gyetmekeket jól nem nevelik; mert ha az medve uem szannya fáradságát, hanem goromba kölykeit addigh nyalogattya, migh valami format nem ad nekik: miért nem kell embernek hasonló bajlódást felvenni gyermekének neveleseert ? Aranyszaju sz. Janos tovab megyen es azt meri mondani, hogy az mely atyak jóra nem tanityak gyermekeket, vetkesbek azoknál, az kik kitsiny korokban megh fojtyak őket, mert ezek tsak testekben ölik megh, de amazok testestül lelkesüli öröh halálra vetik. Halhatsza vegezetre az szent Leieknek kémény Ítéletit, ki azt mondgya, hogy minden kegyetlen oktalan állatnál vadabbak, az kik gyermekeket jól nem nevelik, hanem úgy bánnák velek, mint az strutz madar, kirül szét Job Írja, hogy le teszi tojását és az után semmi gondgya nints reá, mint ha övé sem volna.

Tsak ezekből is megh tetszik az a kisdedeknek ditseretes nevelesenek hasznos, gondatlan es zabolátlan tartatásoknak penigh • artalmasb volta; ugyan ezent sok dolgokkal tovább megh mutogathatnám, ha ez mostani idő más dologra nem rendeltetett volna.

Hogy annak okáért mind az időnek, mind tinektek kedvezzek, az edgyügyüknek kedvéért, az kik ez ő magzattyoknak nevelésének modgyarul méltán tudakozhatnának, tsak nernely utakat es módokat emlittek, az mellyek az neveletlen gyermekeknek jó erköltsökben való fel neveltetésekre igen szükségesek.

Azt mondom azért, hogy az gyermekeknek hasznos nevelésére legh elsőben is szükséges, hogy az szülék jó peldajokkal oktassak magzattyokat; másodszor, hogy kicsinységektől fogva az kegyessegh gyakorlásra szoktassak; annak felette harmadszor, hogy az ö idejeben jo tanító mesterekről es társaikról gondot visellyenek; vegezetre, hogy magzattyokat illendő fenyítékben tartsak, A melly utak es eszközök közzül midőn az elsőrül rövideden szollok, kerlek titeket, hogy engemet megh halgatni meltozsassátok.

Es hogy onnan kezdgyem el beszedemet, az honnan fel tett tzelunknak első részé foly. Az ki jo erköltsben akarja nevelni magzattyatt, szüksegh, hogy annak maga viseléséből gonoszságot ne tanulhasson neveletlen gyermeke, hanem jo példájával tökelletessegre vezettessek.

Mert nem elég, hogy valaki jóra igazgassa gyermekét szavával, hanem a kit jól akarnak nevelni, példával tanítsák,

hogy azt mondhassa idővel az ő gyermekek, a mit Salamon mondott : Példábul tanultam a tökéletes erköltsöt.

Nem is ok nélkül, mivel nincs hatalmasabb tanitás a jó példánál. Mert az emberek többet hisznek szemeknek, hogy sem fiilöknek és inkább fordulnak a jóra, ha példát látnak, hogy sem ha szép szókat hallanak. Mivel igaz, a mit mond Sz. Gergely. Parancsolat gyanánt esik a tanitás, mikor azt cselekeszszük elébb, a mire mást tanítunk. Ez okáért Krisztus urunk tanítani akarván e világot, maga cselekedte elébb, a mire akart egyebeket tanításával vezetni. Es noha csak három esztendeig tanított predikálásával, de harminczhárom esztendeig tanított példájával tudván, hogy kedvesben tanulnak az emberek példából, hogy sem parancsolásból. Ugyanis a ki jót tanít és különbet cselekszik, egy kézzel a tanulót Istenhez vonsza, mással pedig az ördöghöz taszítja és olyan, mint ama gondatlan asszony, mely nappal szoptatta s éjjel megnyomta s megölte gyermekét. Azért Írja Seneca, hogy ártalmasabb emberek nincsenek ezen a világon, mint a kik különben élnek, hogy sem tanítanak. Kellemes dolog, ha az atya böjtre, józan és tiszta életre inti fiát, a szitkozódásért, maga pedig szemtelenül tobzódik, latorkodik? Igen illik, hogy az anya dorgálja fiát a szitkozódásért, 5 pedig azon feddésben szitkozódjék és példájával tanítsa a szitkot! Arra inti Plutarchusaz atyákat, hogy tükörök legyenek fiók előtt; mert a hol az idős emberek szemtelenek, szükség, hogy ott az ifjak szemérem nélkül legyenek és a mely szülék feslettek, tanítják és tanácsolják fiokat a gonoszságra.

Mely szorgalmatos gondviselések volt a régi pogányoknak e dologban, álmélkodva olvasom. Aristoteles azt mondja, hogy minden szitkozódásnak és éktelen beszédnek oly távol kell lenni a gyermekes háztul, hogy a gyermekek ne halljanak semmitt effélét, mert az éktelen-szólásból hamar szabadság vétetik az éktelen cselekedetekre. A ki penig agyermekek előtt rút szókat ejtene, azta tanács pálczával büntesse. És mindjárt utánna veti, hogyha rutát nem kell hallani a gyermeknek, látni sem kell. Sőt azt olvassuk a régi írásokban, hogy mikor Rómába Oato erkölcsökre vigyázó volna, kiveté a tanácsból Manliust csak azért, hogy hajadon leánya láttára megcsókolá feleségét.

De mely távol vagyunk ettől? Mely régen elköltünk ezekről ? Régen egynéhány esztendős házasok sem tudták, a mit most a gyermek beszél.

I)e ki az oka ? Az atyák és anyák, kiktiil minden szitkot, minden ocsmányságokat úgy megtanulnak, hogy azokhoz képest kordére vélik a gyermekek még ama pajkos szitkokat is.

Nem merném mondani, ha a szentirásban nem volnar Közönségesen a szülék gonoszsága a fiák, leányok gonoszságának oka. Mert miképpen Gieziről fiaira szállá a poklosság, úgy az atyák, anyák feslettsége maradékjokra terjed és a gonosz atyáknak latrabb fiai vannak. Ezt pedig régi példabeszédnek mondja Ezechiel próféta: hogy minemü. az anya, olyan a leánya; mintha mondaná . nem csuda, hogy buja a leánya, mert nem jámbor az anyja. Erre nézve mondja a Bölcs : Ha valakit nem ismérsz, fiát, leányát nézzed meg, ezekből magát megismerheted,.