Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-06 / 10. szám
155 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 156 fám« a. Egyházi beszéd ifjúsági istenitiszteleten. Mátó ÍV. 1—10. Ha, olvassuk Jézusnak a három első evangyéliomban foglalt élettörténetét, úgy találjuk, hogy a Jordán vizében való megkereszteltetés után történt az 5 megkisértetése. Hogyan lehetséges ez, kérdezzük önkénytelenül is önmagunktól, hogy megkisértessék Jézus, az Istennek ti a, a kihez csak egy nappal előbb lön a szózat mennyből: „Ez amaz én szerelmes fiam, kiben én megengesztel tettem.“ A kétkedő kérdésre válaszunk, hogy ez a megkisértetés nemcsak lehetséges, sőt szükséges volt. Az embernek ugyanis mint Isten által különböző erőkkel felruházott teremtménynek meg kell vívnia azon harczot, melynek eredménye mutatja azután, hogy fenséges testi és lelki erőit saját önző czéljaira avagy Isten dicsőítésére használja-e fel. így van ez az életben minden egyes embernél. TJgyde a szt. Írás tanítása szerint Isten az ö szent fiát bűnös testnek hasonlatosságában bocsátó el a bűnért. Jézus, földi életében mint ember, mindenekben hasonlatos volt hozzánk a bűnöktől megválva, kellett tehát, hogy alkalom adassák neki annak megmutatására, hogy Istennek lélekadományát, melyet a keresztségben teljes mértékben vön, Istennek szent akarata szerint érvényes!ti-e aző országának felállítására, vagy pedig a gyarló emberi értelem és kívánság által kijelölt utón halad. Mivel a megkisértetések leggyakoriabbak, legveszélyesebbek az élet elején, a gyermek és ifjú korban, a felolvasott szent igék alapján ismerkedjünk meg az élet szövevényes utam ránk váró megkisértetésekkel, hogy Jézus példájából tanuljunk meg diadalmaskodni azokon. * # % Az evangyéliomi elbeszélés szerint az első kisértéskor az ördög e szavakkal fordult Jézushoz: „Ha Istennek fia vagy, parancsolj, hogy e kövek változzanak kény erekkér Hogy teljes értékük szerint mérlegelhessük e szavakat, figyelembe kell vennünk az előző verset, mely szerint: „Mikor böjtölt volna, negyven nap és negyven éjjel, azután megéhezékfi A kisértő tehát oly oldalról intézi támadását, melyről az ember rendszerint megejthető s hogy czélját érje, utal a keresztség alkalmával az égből hallatszott isteni szózatra, azon hatalomra, mely neki. feladata teljesítése végett, rendelkezésére áll. Ha tehát neki módjában áll az, hogy öt kenyérrel ötezer embert megelégitsen, vájjon helytelen lett volna-e, ha saját testi szükségét is azon a módon elégiti ki, a hogy tette ezt másokkal? Hisz még az erkölcsi törvény sem parancsolja, hogy felebarátunkat jobban szeressük, mint önönmagunkat. És mégis Jézus a kisértésre a szent írás ezen szavaival felel: Meg vagyon írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. Mintha mondaná, nincs, nem lehet oly eset, melyben nyert hatalmát, méltóságát testi szükségeinek alacsonyitaná eszközévé. Hát ugyan mi nálunk hogyan áll a dolog? Midőn a szerető jó szülék védő szárnyaik alól útra bocsátanak, rendelkezésünkre adják, tehetségük mértéke szerint mindazt, a mire jövendő boldogulásunk mnnkálásában szükségünk vau. Ámde a hogy távolodunk a szülői háztól, oly arányban szűnik meg füleinkben csengeni az intő atyai szózat. S mert nem jött velünk az otthon megszokott kényelem és hőség, azonnal ott terem a kisértő, hogy ezerféle kívánságok és vágyak felébresztése által hatalmába kerítsen bennünket. Miknek a mi boldogságunkban semmi részük nincsen, olyan haszontalanságokra adjuk ki a véres verejtékkel nem általunk szerzett filléreket, és ha már ezek is elfogytak, megfeledkezünk az ördög csábítására még a tulajdon szentségéről is, és a mit a gondos apa, szerető jó anya csak úgy bízott reánk, hogy azzal majd év végén beszámoljunk, olybá tekintjük, mintha érte mi fáradtunk volna, s áldozatul dobjuk a test kívánságainak. Pedig tudhatnánk és tudnunk is kell, hogy a test nem használ semmit, hogy nekünk hivatásunk lélekkel a test cselekedetéit megöldökölni, hogy mi a lélekből akarunk aratni, tehát vetnünk is a léleknek és nem a testnek kell. A történelem tanúsága szerint a tudományok országának igazi nagyjai a nélkülözések, szenvedések iskolájából kerültek ki, és nem azok közül, a kik így szólnak a bő majorsága gazdaggal: „En lelkem! sok esztendőkre eltett sok javaid vágynak! Nyugodjál, egyél, igyál, gyönyörködjél. “ lelőttünk a dicső példák . Ha teli át testi szükségeink által akar megejtem bennünket a kisértő. mondjuk mi is Jézussal „nem csak kenyéri)öl él az ember, hanem Istennek minden igéjévelA * iJí íjc Az első sikertelen kísérlet után más eszközhöz folyamodik a kisértő. Vivé Jézust a szent városba és helyit ezteté ötét a templom tetejére, és monda neki: „Ha Istennek fia vagy, bocsátkozzál alá innét, mert meg vagyon Írva: Az ö Angyal inak parancsol te felőled és ok kezekben hordoznak téged, hogy valamikor meg ne üssed lábadat a, köbe. Monda neki Jézus: Ismét meg vagyon írva: Ne kísértsed, a te Uradat Istenedet A Második kisértése helyéül a szent várost a Sátán okos számításból választó, részint mivel ezen istenitiszteleti központ sorsa szoros összeköttetésben állott Jézus messiási küldetésének valósul ásóval, részint mert a nagy város mozgalmas életének természete hozza azt magával, hogy nézők ily kiváló ponton mindig akadjanak. Ha tehát Jézus engedve az ő csábitó szavainak, lebocsátkozik e helyről. melynek fedele alatt százan meg százan laktak azok közül, kik az Ur oltára körül forgolódtak, kettős czélt érhetett volna el. Egyrészről Izrael vallásos életének vezetőit kényszeríti a kézzel fogható tény előtti meghajolásra, másrészről a templomi és fővárosi tömeg üdvriadala jutalmazza első feltűnő tettét. Hivatás és egyéni hiúság együttes ösztönzésére gondolt tehát a kisértő. Ámde Jézus jól tudó, hogy Isten országa nem feltűnő jelekben jő el, tudá tehát azt is, hogy neki nem a feltűnés keresése a hivatása, hanem hogy kötözgesse a lelkek sebeit, igy teljesítvén a mennyei atya akaratát. Rendre utasítja
