Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-06 / 10. szám
147 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 148 bármint követeljék ezt némelyek, — talán még kicsinylő megjegyzések vagy keserű szemrehányások között is — a zsinattól. Mert ennek szerintem alig lehet más feladata, mint a tiz év előtti zsinatnak volt, hogy t. i. megállapította egyházunk alkotmányos szervezetét, hogy szilárd alapokon s törvényszerüleg megindulhasson és akadálytalanul tovább haladhasson működése. Ez történt 1881—82-ben, s az ekkor alkotott törvénykönyv hiányainak pótlása és javítása a feladat 1891—92-ben. A következő, tiz év múlva tartandó zsinaton aztán — akik megérik és részt vesznek benne — hozzá lehet olyan dolgok megoldásához is fogni, a melyekre most nincs idő és alkalom. Jól tudom, hogy sokan maradisággal vagy félénkséggel vádolják e nézet hi veit s készen van ajkukon a „msticus exspectat, dum defluat amnis“ gúnyos idézése. De épen azok, kik annyi sok mindent kivánnak a zsinattól, épen azok szoktak legtöbb kifogást emelni a múlt zsinat alkotásai, egyházi törvénykönyvünk rendelkezései ellen. Nem a legelső dolog-e ennek hiányait pótolni?! A többi majd azután következik. Különben már az 1881—82-ik évi zsinat előtt is voltak, kik „rendkivül sok mindenfélét, és pedig minél rövidebb idő alatt s csak úgy extempore, bűvészileg létrehozandót vártak a zsinattól . . . Péter és Pál talán ez vagy amaz vasúti vonal kiépítésére, vagy épen a török birodalom integritásának helyreállítására nézve is várt és követelt a zsinattól határozott lépéseket.“*) De ugyancsak a múlt zsinat teendőjére nézve határozottan kimondá egy oly tekintély, kinek szavára akkor minden oldalról sokat adtak, hogy a zsinati tárgyalás „tisztán az egyház belügyeinek mezején forogjon, tehát távoztasson el minden olyat, ami a más felekezetekhez és az államhoz való viszonyokat érintené, mert ezekben egyoldalúkig a zsinat különben sem intézkedhetik, s ezeknek zsinati s épen törvényhozási bolygatása a királyi szentesitést s igy az életbeléptetést is lehetetlenné, azt pedig nagyon könnyen lehetővé tenné, hogy a zsinati tervekre, munkálatokra egyenesen állami veto nehezülne.“**) Vájjon tizennégy év óta oly nagyot fordult a világ nálunk, hogy a fentebbi szavaknak ma *) Révész Imre : Figyelmezo. 1878 : 17f>. **) U. o. 1878 : 213. már semmi értelmük s értékük nem lehet? Én nem hiszem ! Isten kegyelme és áldása legyen az újra összeülő zsinat munkálkodásán ! Révész Kálmán. Az idők egy szomorú jele. Amily érdekes, épen oly szomorú adat került kezünkbe a közelebb lezajlott választási mozgalmak zavaros korszakából.Egy választási nyomtatvány ez, mely ezer és ezer példányban lett az illető vál. kerületben elterjesztve, melyet ennélfogva a discretio legkisebb megsértése nélkül vélünk lapunkban lenyomtathatni, főképen azért, hogy az illető képviselőjelöltnek, illetőleg ma már függetlenségi és negyvennyolczaspárti képviselőnek, ki emellett még református egyházunknak is tagja, jó alkalma legyen ezen közkézenforgő nyomtatvány adatait, amennyiben azok a valóságnak meg nem felelnének, nyilvánosan megczáfolni. Amennyiben pedig ez nem történnék, bizton reméljük, hogy egyházunk mindenesetre, de talán az illető párt, sőt maga a képviselőház is nem fog késni, a megfelelő consequentiák levonásával. A szóbanforgó nyomtatvány szóról-szóra itt következik : * * Tisztelt választó polgárok! Hogy lássátok, mennyire meg bir önmagáról feledkezni az a jelölt, ki e kerületben a függetlenségi és 48-as elveket hirdeti nyiltan, olvassátok el az alábbi nyilatkozatot, melyet alattomban és járásszerte aláir Vikár István függetlenségi és 48-as jelölt. nyilatkozat. Alulirott jelenben a peéri kerület független- és 48-as párti képviselőjelöltje becsületszavamra kötelezem magamat, hogy megválasztatásom esetén a nép lelki és testi érdekeit szivemen viselem, ez érdekek megőrzésére szentelem küldetésem idejének minden pillanatát. S e végből a vallásügyi miniszter tárczájának költségvetésekor évről-évre beszéddel sürgetem (vagy ha ily értelmű nyilatkozat a házban már elhang
