Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-28 / 9. szám
133 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 13L melyek alkotják a tünemények világát, állandó és örök törvények szerint lesznek, a vegytan elismeri. Ezek a törvények az anyagból nem származhatnak, mivel ezek rendezik, sorakoztatják az anyagot, ennek felette állanak, ennek urai. Ezek a törvények egy az anyagon kívüli, az anyag felett levő hatalomra mutatnak, mint az anyagot szabályozó törvények adójára, egy intelligens akaratra, mely az alakzatok képződését törvény és rend szerint szabályozza, s nincs igazuk a materiálistáknak midőn azt állítják, bogy az anyagon kívül semmi más nem létezik. A materiálismussal eljutott az emberi gondolkodás az anyag posványába, és elvesztette a felsőbb világ megismerésére törekvését, melyhez szellemével tartozik, és a melynek ismerete nélkül czélját, rendeltetését az ember meg nem érti. De ez a tan az erkölcsiséget is eltörli. Mert ha nincsen Isten, ha nincsen e világnak egy öntudatos czéltevő oka: akkor nincsen erkölcsi törvény, nincs lelkiismeret. És ha az ember nem különböző szellem az ő testétől, ha minden gondolkodás, akarás az agy velő parányainak mozgása : akkor nincsen az akaratnak szabadsága, minden akarathatározás természeti szükségesség, és cselekedetei az embernek be nem számíttathatnak. Amit az ember cselekszik, jót vagy roszszat, ezen tan szerint nem egyéb, mint nedvei vegyületének, testi életmüvezetének, és a külvilág erre tett hatásának terméke. Ez a tan az akaratszabadság megtagadása által megfosztja az embert erkölcsi lényiségétől, és a humanitásból a bestialistásba viszi. Nem! az emberiség az állatiságba vissza nem sülyedhet, a keresztyén szellem őrködik felette, s a materialista gondolkodást kétségtelen, hogy legyőzendi. Emil Comenius. 1892. márczius 28-án kegyelete« ünnepet ünnepelnek Európa tanférfiai s velük együtt az egész világ értelmisége. A nevezett napon lesz háromszázados évfordulója Comenius születésének, ki a tanügy terén gyakorlatilag s irodalmilag korát messze túlhaladó s a jövő nemzedéknek biztos útmutatóul szolgáló munkásságot fejtett ki. A 19-ik század paedagogusai érzik, mily szellemi kincset örököltek Comeniustól és sietnek nemzeti különbség nélkül (sajnos, hogy nem felekezeti nélkül is !) leróni a kegyelet szent adóját az által, hogy születésének háromszázados évfordulóját az alkalom nagyságához és méltóságához illő ünnepélyekkel törekednek megölni. Kegyelete« és alkalomszerű munkát végzünk mi is most, ha egv rövid, lapunk keretéhez mért visszapillantással felelevenítjük becses olvasóink előtt Comenius életének s munkásságának főbb mozzanatait.*) Comenius (Komensky) Amos János 1592. márcz 28-n született Nivnitzben, Morvaországban, közel a magyar határhoz. Még csak tiz éves volt, a midőn édes atyja elhalt, s igy történt, hogy a gyermek tehetségének kiképzése nem részesült eleitől kezdve abban a figyelemben, a melyet méltán megérdemelt volna. A gyermek jövőjével vajmi keveset törődő gyámok molnárrá akarták gyámfiokat kitanittatni, de ehhez az életpályához meg neki nem volt hajlama. Ily kedvezőtlen helyzetnek tulajdonítható, hogy az árva ifjú csak 16 éves korában juthatott a latin iskolába; — a mely körülmény azonban más részről jó alkalmat szolgáltatott a leendő nagy paedagogusnak tapasztalatok gyűjtésére, mert, mint serdülő ifjú, nemcsak érettebb ésszel tanulhatott társainál, de egyúttal megjegyezhette már azokat a hiányokat s a téves paedagógiai nézetek által eredményezett fogyatkozásokat melyeket az akkor dívó oktatás feltüntetett. Mint 19 éves ifjú ment 1611-ben a herbomi egyetemre abból a czélból, hogy theologiát tanuljon. Itt nagy befolyást gyakorolt reá Alfstedt, a ki nemcsak a családi körből hozott erős evangyeliomi hitet erősítette meg nála, de egyszersmind nagy eredménnyel oktatta a reáliákban is s felhívta figyelmét a tanítási módszer javításának szükségére is az által, hogy ajánlotta neki tanulmányozás végett Ratke (Ratichius) paedagőgiai müveit, a melyek szintén a módszer javításával foglalkoznak első sorban.**) 1513-ban Heidel.bergában, Németország prot. részének ekkori központjában folytatta tanulmányait. Itt V. Frigyes (1610—1632) uralkodott, kinek atyja IV. Frigyes 1608-ban a prot. uniót alapította. V. Frigyes, mint az unió vezére szaros öszszeköttetésben állott a hollandi reformátusokkal, mi nagyon természetesnek tűnik fel, ha tudjuk, hogy Óránál Mór kevés évtizeddel azelőtt Heidelbergában tanult. Comenius felhasználta itt a gyakran kínálkozó alkalmat az Amsterdamba való utazásra, a mely helyen megismerkedett Van Geer nevű előkelő s gazdag kereskedővel, a ki hu s állandó barátjává, oltalmazójává és segítőjévé lett hányattatásai közepet. Rövid idő múlva visszatérvén Heidelbergába, gyalog ment innen Prágába, hogy papi állásban való elhelyezését kérje. De fiatal kora miatt még nem lévén alkalmazható lelkészi pályára, Zerotin felhívására a preraui morva testvérek felekezetűnek iskolájában tanitóskodott, s irta meg első müvét,***) melynek az volt czélja, hagy a nyelvtanítás akkori methodusán javítson. *) Adataimat főként Browning O. »A nevelés elméletének története* ez, művéből s a »Deutsche E v. Kirchenzeitung« 1892. évf. 8. számából vettem. **) Ratke számos iratai közül a tanítás encyklopaediai reformja tekintetéből legfontosabb: »J. H. Alstedii Encyclopaedia.« Herborn 1625. ***) Grammaticae faeilioris praecepta. Praga, 1616. 9*
