Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-28 / 9. szám
H armadik évf olya m. 9 */am. Pápa 1892. február 28. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. As egyház és iskola köréből. íl DDNÁmi EV. REF. EGYHÁZKER. HlVATAUß KftZLÖSYE. HIRDETÉSEK DÍJA: ■í hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegéi] ;í0 kr. __________________# MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. TARTALOM: A böjt református egyházunkban. II. K. A mai idő szellemi küzdelme. Emil. — Oomeuius. (Folyt. köv.) Szakai Károly. — Iskolaügy: Az országos ref. tanáregyesület terve. Kis Ernő. ■— Felhívás a Oomenius kiállítás érdekében. — Tár ez a : Emlékezzünk régiekről. Fiilöp József. Vegyes közlemény e k. A böjt reíormátus egyházunkban. Időnként jelennek meg Dunántúli Prot. Lapunk hasábjain czikksorozatok melyek gondolkodóba hozzák az elméket, felrázzák a szunnyadó léikeket. A múlt számokban istenitiszteleteinkben hiányzó egyöntetűség szükségességét hangoztatja egy valaki, — hogy van e arra szükség, kellene e egy általános szabályokkal körül irt szertartásos kézi-könyv szerint teljesíteni Isten iránti magasztos kötelességeinket népünk lelki üdve érdekében?! azt mindenki elismeri és óhajtja. De kinek kellene ily szakkönyvet szerkeszteni? Azt hiszem, hogy erre egyházi felsőbbségünk van hivatva, amint hogy Egyházi Törvényünk 89 §-ának d, és e, pontjai az egyetemes zsinat feladatává teszik az istenitisztelet alakjának és rendjének lényeges vonásokban megállapítását s az ünnepek meghatározását. Jár az idő, s ki nem halad vele, vagy elmarad, vagy eltiportatik. Zavarba jövünk annál a kérdésnél, észszerű e a mi eljárásunk reform, keresztyén egyházunkban itt és ott, ebben és abban, megáll e az evangyéliom értelmében, a mit és amint cselekszünk?... Itt van előttünk a naptár szerint éven kint előjövő böjt, böjti urvacsorázás, húshagyó kedd a maga pogányos szereplésével. Mindig megakadok e napokon, hogy mikép egyeztessem szokásunkat az Ur evangyéliumával, hol ez mondatik „avagy böjtölhetnek e a vőlegény ágyasházának fiai, mig velők van a vőlegény? Eljönek pedig a napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölnek.“ Mát. 9: 14. 15. Ki nem emlékeznék ama szomorú időkre, keserves böjtre, mikor nem volt zene, nem volt táncz, mikor a menyasszony sírva esküdött, elhullott fiaik után nagy bánatukban az apák megereszték szakállaikat, a nők szabadon bocsáták lengő fátyolaikat, s a bujdosó nem találá honját a hazában. Akkor volt ám az igazi böjt, melyet az Ur szerzett nekünk! De a szomorú idők elmúltak; uj eget és uj földet láttunk ezekkel az újra megnyílt szemekkel. Nem gyermekes dolog-e a szokáshoz, mi nem üdvös, ragaszkodni! Nem vettük-e az Úrtól amaz intést „őrizkedjetek a farizeusok kovászától“ — „a só, ha megizetlenül, nem egyébre való, hanem hogy kivettessék.“ Hány papnak sikerült ott, a hol szokásban volt — a húshagyó keddi dobzódásokat, bohóczkodásokat megszüntetni, akkor midőn vasárnap poenitentiát hirdetett a hétre ? avagy kielégitette-e a lelki áldozásra megjelent híveinek elegendő száma ? ! Nem érdemem, de az Ur igéjének hatalmas ereje, a Szentlélek munkája dicsőíti meg magát a népben, midőn karácsony, husvét, pünköst szent ünnepein nem marad el az urasztalától egy lélek sem, nem is volna az reá nézve ünnep, ha különben cselekednék; de már fájó kebellel állok az urasztala előtt böjt első vasárnapján, midőn szokás szerint a zajos farsangi napok el-9
