Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
Harmadik évfolya m. Pápa 1892« február 14 7. szánt. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből.-K AIIÍMI EY.REF. mm. HIVATALOS közlönye.-------.—.---—-------------~ HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr.-35 MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Egyöntetűséget istenitiszteleteinkben! II. Előző czikkemben rendes istenitiszteleteink körében eszközölhető egyöntetűségről közöltem felfogásomat, ez úttal a rendkívüliekről óhajtok egyet-mást elmondani, kezdvén a legfontosabbal, az úrvacsorával. Az úrvacsora osztásánál az első, a mit föltétlenül kimondandónak tartok az, hogy az ágendát a szószékből semmi szin alatt nem tartom helyesnek elmondani, — a mint ez Erdélyben s a tiszántúl igen sok helyen szokásban van. Egyszerű az ok, a miért ezt elvetendönek tartom. Hiszen az ágenda az úrvacsoráról szól, a melynek jelei az urasztalán vannak s nem a szószéken, tehát onnan tartandó a beszéd, a hol a jelek elkészitvék azok számára, kik azokkal élni óhajtanak. Hogy mennyire helytelen a szószékből mondani az ágendát, igazolja ama körülmény, hogy a lelkész az urasztalához menve, újból tart egy agendát, mintegy akaratlanul is jelezve, hogy ennek csakis itt van a helye, nem a szószéken. Mindent a maga helyén! Az úrvacsorai agendát is az úrasztalánál! . . . Aztán az „apostoli hitformá“-nak semmi helye az úrvacsoránál, mert a kérdésekre adott feleletekben a hivő lélek úgyis kifejezi teljesen vallásos meggyőződését, felesleges tehát kétszer is hitet vallani. A feltett kérdéseket illetőleg pedig az a nézetem, hogy azok otyanok legyenek, hogy orthodox szinezetükkel a szabadelvű s modern jellegükkel a kevésbé szabadelvű hiveket ne sértsék, hanem a helyes középutat megtartva, az egész gyülekezet vallásos hitének nyilvánulását eszközöljék. Fontos dolog az is, hogy a szereztetési igék hogyan mondassanak ? ! Azt semmikép sem tudom helyeselni, hogy a lelkész kimenvén az urasztalához s egymaga állván ott, előbb a kenyérre, aztán a borra vonatkozó igéket felolvassa. Ez egyenes vétség a szereztetés története ellen. Hanem igenis helyes a nagyobb gyülekezetekben a presbyterium tagjainak osztani ki először a jegyeket s ez alkalommal mondani el a szereztetési igéket előbb a kenyérre s annak kiosztása után a borra vonatkozólag; vagy a kisebb gyülekezetekben a férfiaknak urasztalához járulásakor tartani meg ugyanezt a rendet; hiszen a Megváltó is úgy tett, előbb kenyeret adott s azután bort, nem pedig úgy, hogy a szereztetési igéket elmondva azután egyfolytában kenyeret s bort osztott tanítványainak. De meg Pál apostol utasítása világosan szól, a melytől eltérni semmi okunk sincs, hacsak értelmet lenséget nem akarnak e fontos cselekmény keretében elkövetni. Igen szép dolog az is, ha az urasztalához a fiatalok külön csoportban vonulnak s nem dicsérhető eléggé az a szép szokás, mely a tiszáninneni kerületben itt-ott otthonos, t. i., hogy az ifjnság — mindkét nemből — énekelve vonul az urasztalához, mintegy kifejezést 7 TARTALOM: Egyöntetűséget istenitiszteleteinkben! II. Extranaeus. — Iskola ügy: Középiskolai reformok. Kis Ernő.— Külföld: Spurgeon Károly életéből. — Tárcza: Néhány szó a csurgói dal- és zene-estélyről. Seregély Dezső. — Könyvismertetés: Szilveszter-Bulla. Vári Szabó Sámuel. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész.
