Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
841 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 842 valaki méltatlanabbik szájára, mint ez esetben Galamb. Nézzük: Tétetik emiités pénzváltók asztalainak felforgatásairól, súlyos visszaélésekről, ezek azonban csak hangzatos frázisok, melyeket érvek hiánya miatt rectiíicalni sem kell.“ Tehát csak hangzatos frázisok! Kezdjük a Somsich-féle alap kamatain. Erre nézve — mondja Galamb — ez a rideg valóság, hogy ha a nyugták a kezelő gondnokság kívánalmainak megt'elelőieg voltak kiállítva, az illetékes összeg azonnal kiutalványoztatott. (Megjegyzem, hogy az esperes nem utalványozni, hanem fizetni tartozik a rendesen kiállított nyugtára. S. F.) Hát erre meg az igazság érdekében én mondom azt, hogy csak hangzatos frázis. Bizonyságul hivok magam mellett, sok helyett csak két, de egyházközsége felett nagy gond: dal vigyázó lelkészt: a csökölyit és a kis-bajomit. Sőt közlöm a kis-bajomi lelkész, Bokor Benő urnák már a múlt (1891.) év tavaszán az „Iskolai Szemlédben közzé tett e nyilatkozatát: „a nyugta formuláris követeléseinél mindig a szégyenérzet mélységeit érzem s mind a körlevelet, mind a nyugta komédiát csak porhintésnek tartom s annak hogy esperes ur annyira bárgyúnak gondolja papjait, tanítóit, presbytereit, hogy oly szimuláló mentseggel bátor előállni.“ E nyilvános támadásra,esperes ur se nyilvánosan, se magánosán nem válaszolt. Álljanak elő az említett lelkészek és hazudtoljanak meg engem. „Az a vád — mondja Galamb, — mintha a kouviktusi kötvényeknél szabálytalan eljárás kő vettetett volna el, minden tényleges alapot nélkülöz és egyáltalán nem kellett ez ügyre a takarás vagy elhallgatás leplét borítani.“ Hát tisztelt uram, ön alig ismerős e dologgal. Valószínűen tévedésbe ejtette Kis József urnák igen tapintatos és nagyon kíméletes nyilatkozata. Annak, hogy e dolog ma már rendben van, én igen örülök. l)e attól nem tágitok, hogy ez ügynél botrányos eljárás követtetett el. Ugyanis 1889. tavaszán 450 irtot vett fel kellő biztosíték nélkül, szabálytalanul kiállított kötvényekre Begedy esperes ur. Erről — ha még akkor nem lett volna Galamb ur Somogybán — az 1891. egyhm. jkvből meggyőződhetik, a mely szerint magának az esperes urnák az indítványára mondta ki a gyűlés, hogy a kellőleg nem biztosított kötvények azonnal mondassanak fel. Igen, mert kamat se fizettetett rájuk. S'a dolog — ügyvéd kézbejöttével — csak 1892. augusztusában intéztetett el. Tehát több, mint 3 évig se a tőke nem volt kellőleg biztosítva, se kamat nem fizettetett. Ugyan annyi ideig nem vizsgálta meg az esperes ur ezt a pénztárt; pedig a zsinati törv. 131. §. szer.nt ez is kötelessége lett volna. Nincs igazam? Czáfoljon meg Kis József ur! Esperes ur a pénzek kezelését — Mondja Galamb — szigorúan ellenőrzi. Ez a nyilatkozat persze határozott ellentétben áll azzal, a mit én nem általában, hanem a konviktusi pénztárra vonatkozólag mondtam. Lehet, hogy e szigorú ellenőrzés eredménye az, hogy a brekinszkai (missió-egyház, slavoniában) tanító is a csurgói Iskolai Szemlében (1892. decz. 10.) ezért panaszkodik, hogy a segélyét (domesztikai) nt. Begedy I. esperes ur jónak látta magánál tartani és havonkénti részletben küldeni. — Hiszen ha rendesen megküldte volna; De nincs pénztár, mely oly rendetlenül fizetne, mint ő fizetett.“ No de domesztikai segélyek! Erről azt hiszem, kerületünk első férfia is eleget tudna szólni, de a kezelés szigorúságát és pontosságát tekintve aligha azt nem mondaná, frázis az, a mit Galamb mond. De álljanak elő és hazudtoljanak meg engem a kaposvári volt adminisztrátor, a volt merenyei (ma nagy-korpádi) lelkész és a belegi lelkész. Három tanú nekem elég. Állítom pedig, hogy a domesztikai segélyek 5, 6—8 hóig az esperes urnái hevertek (?) daczára a lelkészek részéről törént ismételt zörgetéseknek. Nem megyek tovább. De ennyit kötelességem volt elmondani azzal az egyénnel szemben, a ki Deák hires mondására támaszkodva, az igazság érdekében engem is, K. J. urat is silány gyanusitónak, akadékoskodónak, olvasó közönségünk,félrevezetőjének akart feltüntetni. Ez nem kis dolog. Én nem szoktam felültetni soha senkit, annyival kevésbé egy lapszerkesztőt, a kinek hitele mellett jelent meg tudósításom. Én méltánylom, ha valaki hálás. Lehet, hogy Galambon is felette szorult helyzetben segített Begedy ur. De a hála soha se Iitközhetik össze az igazsággal. A személy iránt való háladatosságnak soha se szabad maga után vonni az igazsághoz való hűtlenséget Ezt nem követelheti jőltevőnk. A külső ellenségnél pedig sokkal ártalmasabb a belső ellenség, a belső nyavalya. A belső ellenséget azonban nem azok képezik egyházunkban, kik a hibákra, a nyavalyákra rámutatnak, hanem azok, kik azt takargatják. Hamis próféta az, ki békességet kiált akkor is, mikor nincs békesség. Az egyházi felsőség s általában az egyházi férfiak tekintélyét, azok üdvös munkásságában vetett hitet semmi se rontja le jobban, mint azok a könnyelműségek, vétkes mulasztások, melyekről biztos tudomásuk van a gondnokoknak, presbytereknek s ezek által a népnek. Legyünk lelkiismeretes és pontos hivatalnokok, jó hivataltársak, de ne legyünk egymás kezeit mosó czimborák. Bezárom soraimat Galamb bezáró soraira való vonatkozással. Egyszer Pál ap. Félix elé állíttatott, mint vádlott. A tiszta és nyugodt lelkiismeretű Pál aztán nem tekintve arra, hogy ő a vádlott, fellép vádlóul, szól Félix előtt „az igazságról, a mértékletességről és a jövendő Ítéletről.“ Félix a szavak súlya alatt szinte iegörnyedve ezt mondja: „mostan eredj el, de mikor alkalmatosságom lészen, hivatlak téged.“ Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy Galamb ur is Félixéhez hasonló lelki állapotban irta, hogy „sok a dolgom s részemről ez ügyet befejezettnek nyilvánítom. Én is annak nyilvánítom, sőt kijelentem, hogy ha Begedy pártja oly méltányos lett volna Körmendy S. úrral szemben ez őszi gyűlésen, mint volt ezé a júniusi gyűlésen, melyen súlyos iuterpellatio nélkül engedte futni Begedyt: ennyit se mondtam volna. Ma azonban a választással nyilván valóvá lett provokálást elfogadjuk, s bizton hisszük, hogy bármekkora többséggel legyen is megválasztva : ő marad végül a porondon ! Somogyi Figyelő. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Tisza Kálmán főgondnok ur ő nagyméltósága a kerületi felsőbb leányiskola javára tett 2000 frtos alapítványát f. hó 18-án a főiskolai pénztárba befizettette, s igy azoknak, kik hason czélu alapítványt tettek, nemes példát mutatott a követésre. Kegyes jóltevőnk ezen ismert jelszavának: „a jó szivü adakozót szereti az Isten“ idézése mellett tiszta szívből kívánjuk, hogy nagylelküleg hozott áldozatának minél előbb láthassa fényes eredményét, s abban igen sokáig találja lelke magasztos örömét. — Főiskolánkban a karácsonyi szünidő f. hó 17-én vette kezdetét. Nevezett napon 8 órakor adattak ki az évharmados értesítők, 9 órakor pedig a legatió-választás vette kezdetét, úgy hogy a kedves múzsa-nyáj már 17-én útra kelhetett hazafelé, vivén, az osztályzat minősége szerint, örömöt vagy szomorúságot a logjobb reménységgel váró szülőknek. Mert hát csakugyan igaz: „Közöttünk vau oly Ki lehet komoly“ de világos hogy: „Az az ő dolga Mért nem tanuia“ Adja Isten, hogy a jövő évharmadban az ilyenek is azt énekelhessék: „De mi örvendünk Mert jói végeztünk.“
