Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-18 / 51. szám
825 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 82« tehát minden végső fogalmazásban, a formula bármily különbözősége daczára is, ugyanazonosok maradnak, eredjen a meghatározás Pfleiderer, Holtzmann, Hausrath, Schölten, Reville vagy Thuri vagy Stromp tollából. Ez azonban nem egyszerű lemásolása a külföldi theologia felfogásának,hanem csatlakozás ahhoz, tudományos kutatás alapján. Lemásolása akkor volna, ha a kutatás egész menete, vagy is a conceptio valamely külföldi írót másolna s ha a részletek nem megemésztett s individualisált tulajdonként lennének feldolgozva, de egyszerű mozaik-ként össze rakva, innen-onnan, mint a foltok a kabáton összevarrva, az idegen tollak összeragasztva. Nos, tisztelt Uram, én ezennel felszólítom Önt, mutasson Ön csak egy könyvet bármely irodalomból, a mely e kérdést hasonló conceptióban tárgyalta: akkor én Bűnbánóan elfogadom az irodalmi foltozó nevét. — Csakhogy ez a felfogás, ez a tárgyalásmenet teljesen egyéni tulajdonom ám, s ezt Önnek, ha tárgyilagos, szakértő kritikát akar vala gyakorolni, látnia kellett volna! — Mert felteszem, hogy csak olyan dologhoz szól. A mi immáron a munka részleteit illeti, úgy az egyes idézetek szempontjából már megfeleltem. —- Idegen idézet összesen 5 van, 15 sor terjedelemben. Azonkívül azonban magyarul van egy légió! Hát ennek is megvan a maga oka. Én ugyanis azon irók közé tartozom, a kik irtóznak bármit is kiírni másokból, a nélkül, hogy ne utalnának a helyre. Ezt még akkor is megteszem, ha nézetem velők teljesen egyez; sőt sokszor szándékosan állok mögéjük, mikor látom, hogy ők valamely általam is felismert igazságot oly classikus formában fejeztek ki, hogy én azt jobban nem tehetném. Gondolom ez tisztességes dolog, sőt azt méltányolni is az! •— No de hát ez Önnek nem tetszik s megrójja. Ne tessék azonban elfeledni, hogy ily dolgot megróni csak akkor szabad, ha ezen idézések csak mozaik, folt, toll; de ha egy író az egyes idegen írókat teljesen átértette, nézetében velük egyesült, szóval őket individuálisan magáéivá tette: akkor az többé nem foltozás . . . Aztán meg a mellett van egy más kérdés is: t. i. hogy vájjon mindezen idézetek nincsenek-e mégis épen szerző conceptiója szempontjából teljes tudatossággal alkalmazva, mint immáron e szerzőnek egyéni tulajdonai s hogy nem mond-e azokkal s azok közben a szerző maga valami ujat is ? S ha Ön azt el nem feledi s munkámat szakértő szemekkel vizsgálja, tapasztalta volna, hogy munkám a részletekben is nemcsak nem foltozás, de van benne sok új, a mi eddig még a német irodalomban sincs meg, a mi tehát ott is irodalmi haladás és nyereség számba menne, hát még nálunk, az Ön szerint is oly „szegényes irodalomban!! . . Csakhogy lássa, kérem, a kritika is az irodalomhoz tartozik . . S bizony ezúttal nem a termelő, de a kritikai irodalom bizonyúl „szegényesebbnek“; mert mig külföldön csak szakértő fog egy munka bírálatához s tekinti azt oly szempontokból, mint eddig jelezni szerencsém volt: addig nálunk a kritikusok sokkal többhöz értenek — s készek olcsó szerrel, nehány sorban, meghurczolni valakinek irói hírnevét s becsületét!! Nos tisztelt Uram, én ezennel felszólítom Önt, mutasson Ön csak egy könyvet bármely irodalomból, a melyben a következő részletekben, különösen: a) *a prológus körei, összevetve Philo 3 körével (352 és 494. 2. j. Külön lenyomat 7 és 38. I 2. j.) b) Kimutatása annak, eljuthatott-e a logos-speeulátio még János életében Palestinába (489—493. 1. Külön lenyomat 33—37 1). c) Az ensaikózis magvarázata (528—532 1. Kül. l 72—76 1.) d) A testté lett ko'yog j0'l«-jának mint kegyelem és igazság teljességének a philói két főerővel való összevetése (532—534. Kül. 1. 76—78- 1.) e) A nrvfya hypostasálásának analógiába hozása a lóyos hypostasálásával ( . . . 544. 1. K. 1. 88. 1.) az én felfogásommal hasonló felfogást felfedezhet, én akkor itt is bűnbánóan elfogadom az irodalmi foltozó nevet. Elvárom Öntől, hogy válaszolni fog és pedig nem phrázisokkal, hanem tényekkel . . . Mert Ön engem egyenesen tudományos irói hitelemben támadott meg . .. álljunk szemtől-szembe. Mert szaktudás hiányával én Önt vádolni nem akarom, lehetetlen lévén feltennem, hogy oly dologhoz nyúlt, a mihez nem ért, vagy nem eléggé ért; ha pedig tudatosan vádol engem s jogtalanul kicsinyli, sőt gyanúsítja munkámat, hát akkor mi az más, mint épen az irodalmi tisztességnek lábbal tapodása?! .. . A mi végül magyarságomat illeti, hát azt nem is feszegetem. Önnek nem tetszik. Persze nem irhát mindenki Pázmány tollával, még ha — y vagy —i van is a neve végén. E végből becses figyelmébe ajánlom Önnek a saját, általam e[czikk elején közlött fogalmazványát, hol „német theologusoknak többnyire eredetiben idézett, germanizmusra valló felfogásáról van szó! Ön itt tulajdonképp nem a nyelvet, de a felfogást nevezi germanismusnak. Pedig nem ezt, de azt gondolja. — Mégis megemlítem, hogy én, bárha őseim, mint sok máséi, nem is egyenesen Árpád apánkkal származtak be, tősgyökeres magyar ember vagyok, a német nyelvet csak törve beszélem, s hogy stílusomban sok idegen szót használok, teszem ezt azért, mert a tudományban azok közszavak s Önnek minden ábrándozása daczára magyar nyelvünk még bizony nem oly „kifejlett,“ és épen a tudományos, főleg theol. nyelvben nemP hogy minden fogalomra volna alkalmas kifejezése. Az én irodalmi tisztességérzetem pedig tiltja nyelvcsinálóvá lennem, mert ehhez én nem értek. Kelt Pozsonyban, 1892. dec. 11. Stromp László. theol. akad. ni. tanár VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Egyházkerületünk, mint egészen megbízható forrásból értesülünk, 1893-ik év April hó 10—15. körül Székes-Fehérvárott közgyűlést tart, melynek elintézésre váró igen fontos tárgyai között legnagyobb jelentőségű kétségkívül az iskolaáthelyezési ügy lesz.
