Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-18 / 51. szám

819

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

820

mint az ég a földtől, oly messze volt a mennyeknek országától az az ember, a ki a Romlás városát elhagyta, hogy lelkét megmentse. Hanem igenis azt kívánja, hogy a Romlás városában lakván, munkáljuk magunk és mások lelkének szabadulását — nem e világból, hanem a romlottságból, hogy már itt tisztaságra, békességre, igazságra eljussunk. Krisztus sohasem mondotta „tartsátok meg lelketeketu. Hibás ez a fordítás, a hol azt találjuk. Hanem mindig azt mondá „tartsátok meg életeteket.“ Nem azért mintha az első semmi sem volna, hanem mivel az olyan nagy dolog, hogy csak az utóbbi által eszközölhető. Az új szó: „szeresd felebarátodat, mint ten magadat“ lassanként meghonosult a keresztyén beszédben. Az emberiség útja nem kisebb, mint a zarándoké s napról-napra teljesebb összhangzásba jut az egyházzal. Egy népies theologia, legalább gyökereiben önzetlen theologia derült föl, mely többé nem a félelmet akarja felkölteni, hanem az ember nemesebb-érzelmeire hivatkozik s azóta az emberek világosabban kezdik látni, mint valaha, hogy Krisztus miért jött e világba.

Krisztus a világ megjavítása végett jött közénk. A világ, melyben élünk, bevégzetlen. Nem bölcs, nem boldog, nem tiszta, nem jó — sőt nem is egészséges. Az emberiség még mindig inkább durva, anyagias. Csaknem minden tökéletesítendő még. A geológia nem léte előtt azt hitték, a föld be vau végezve. Pedig nincs. A teremtés munkája folyton főijük. A színképelemzés felfedezése előtt azt hitték, a világ be van végezve. Ma már tudjuk, hogy csak az imént kezdődött. Az emberek ezen nyüzsgő világa, melyben élünk, csaknem minden finomabb színezését, szépségét még csak ezután nyeri meg. Krisztus ennek bevégzéséért jött. A szenvedélyek tüze még nem hült ki; ezek hevét kelle eréllyé átalakítani. Eszményeket már alkottak, de erőre vala szükség, mely azokat megvalósítsa. A biin mérge ellen nem volt ellenméreg. A kétség homálya ellenében nem vala világosság. A nyomorúság terhe alatt lévőknek enyhületre vala szükségük. Mindezt a világ megváltójától, a világ világosságától lehete várni és elnyerni. Ez röviden az ő munkája.

Imé ez egy csodálatra méltó munka — a világ újjá teremtése. Hogyan valósittatik az meg? Isten a világokat úgy teremti, hogy ön magukkal alakíttatja meg azokat. Isten, midőn a földet megteremtő, egy durva gömböt alkotott, ellátva mindazon eszközökkel, a melyek formálására szükségesek. Az eső csepp porhanyitja, a gletscher lecsiszolja, a folyó táplálja, a virág ékesíti. Isten mindig eszközök által munkál, mi is ezen mód szerint teszünk, ha nagy dolgot akarunk keresztül vinni. Krisztus is ezen utat követte, midőn az emberiség tökéletesítését maga elé tűzte. Egy szertelen, nehezen idomitható tömeggel volt dolga, szüksége volt azért eszközökre. Krisztus eszközei az emberek. Azért első dolga volt e világban embereket gyűjteni maga köré. Más szavakkal társaságot alapított.

(Folyt, köv.)

Csizmadia Lajos.

ev. ref. lelkész.

ISK OJA fi ß.Y.

A komáromi mozgalom hű képe.

(Folytatás).

Ép a felhozottak indokolják, hogy még a mennyiben a pápai Feliérló-féle telek megvételével a megosztott s a főgymnasiumi épület elhelyezéséhez szűk, s a legzajosabb utaktól környezett telkeken a főiskolai épület-csarnokok kellő elhelyezést nyerhetnének is, nem lenne ez által semmit sem könuyitve a főiskola létérdekeit támadó válságos pénzügyi állapotokon. De nem segit e bajokon a legszebb szavakba burkolt jóakarat hangoztatása sem. Itt cselekedni és áldozni kell. S nem jó szolgálatot tesz az ügynek az, a ki a komái omi mozgalom nagy eredményeinek szemfényvesztő kicsinyiésével igyekezik a pápai helyzetet szépíteni. Mindnyájan tudjuk, hogy a jogakadémia és a tanítóképző fentartása s később a felső leányiskola felállítása iránt megindított gyűjtések mily eredménytelenek maradtak, az utóbbinak egyedül látható eredménye is csak gyönge kísérletnek mondható, mert a néhány évi mozgalom eredményeként a megajánlott 16900 frt és befizetett 1720 frt tőkék összege: 18620 frt. áll előttünk, melyből 10,000 forintot a főiskola köztiszteletben s szeretetben álló örökös gondnoka, 2000 frtot kerületünk legnagyobb fia szeretett főgondnokunk, 500 frtot a kerület buzgó püspöke nyújtván, hol maradt vissza a kerület áldozatkészsége a komáromi egy havi mozgalom fényes eredményeitől. Mindenki képes azt megbírálni, hogy az átszállítás a mai gyors és olcsó közlekedési eszközök mellett mily csekély s egyszerre leküzdhető nehézségeket okoz. Hogy a főiskola könyvtára s műszerei hol vannak nagyobb biztonságban Pápán e vagy Komáromban ? Erre a a kérdésre feleljenek a tények. A komáromi egyház tekintélyes könyvtára s irattára a Rákóczy korból való reliquiákkal és a legrégibb classicai müvekkel együtt ma is meg vannak az egyház birtokában. A collegiumi épület is a város legmagasabb pontján árvízmentesen már a pápai ó collegiumi épülettel egyidőtől fogva épségben, sőt a legjobb karban áll. Mig az 1848—49 évek viszontagságai dacára, hogy a bombák tűzvésze és az ellenség rablásától való félelem nem okoz aggodalmakat Pápán, mégis eltűntek 1848—49-ben a főiskolai könyvtár műremekei, köztük a legbecsesebb művel a Gályarabok eredeti életrajzával és a mimizmaticával! A kik a veszélyt Komáromban a vár szerkezetben akarják feltüntetni, azok figyelmen kívül hagyják, hogy e szerkezet a mig a fosztogató csoportoktól hadjárat idején teljes biztonságot nyújt, addig a túlságosan ki színezett aggodalmak kisértetébe senkit sem visz; mert ma már mindenki tudja, hogy az általános védkötelezettség óta a háború sorsa a határ széleken a felvonuló nagy hadcsapatok egy két döntő ütközetével döntetik el, és hogy a felperzselés és kifosztás veszélyeinek mű kincseink ép oly nyilfc helyen vannak ki téve mint Pápa, nem pedig a legmeszszebb előre tolt véd várakkal bevehetetlenül védett s az ellenséges golyókhoz liozzáférhetlen Komárom városában, 1 Hogy a katonaság rendszeres fegyelme és a kellő fegye-