Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-18 / 51. szám
815 DUNÁNTÚLI PROTESÁTNS LAP. 816 kellett volna fenntartani, az akkor nagy adósságok súlya alatt roskadozó egyházközség, a mely a vallásüldözések alatt két Ízben lett vagyonától s templomától megfosztva, a nagy templom felépítéséből származó zilált anyagi viszonyok közt, a protestánsok zömének fájdalmára s azok valláserkölcsi élete és eulturalis haladásának nagy kárára kénytelen volt kollégiumát megszüntetni, igen, mert e uagy missiójában a kerület részéről ép azért, mert a pápai főiskola a kerület minden anyagi erejét kimerítette, támogatást nem nyerhetett. Ezen szomorú csapást tehát a komáromi egyház tagjai fájlalják, de mert akkori szegénységük, mint egyházaink egyik általános jellemvonása volt annak kizárólagos indoka, e tény szég}7eupirral nem boríthatja arcukat. Az alapítványi ügyek kérdése pedig, mint az alábbi való tények igazolaudják, azon egyházra nézve a szégyenérzete helye tt, az alapítók emléke iránti hálás kegyeletnél fogva a legszebb vallásos erényt hozzák nyilvánosságra az egyház tagjaival szemben. Ugyanis az egyházi alapítványok egyházi célokra lévén rendelve, azon célokat az egyház mindenkor híven és pontosan teljesítette. Az iskolai alapítványok pedig, megszűnvén az egyház tulajdonát képező kollégium, az alapítók rendelkezéséhez képest az egyház tulajdonába szállottak. Mégis mi történt? A komáromi egyházfa papi alapítványt összes kamathátralékaival együtt átrendezett és elkülönített kezelés alá vett alapítványi pénztárba visszafizette. A többi összes iskolai és egyházi alapítványokat is, dacára annak, hogy ezen alapok kamataira nézve az egyház 40 éves jubileumot ülhetett volna, azaz más szóval jogi szempontból azok kereshetőségi joga az általános polgári jogszabályok szerint is elévült: mégis az egyház az alapítók iránti vallásos kegyelet érzeténél fogva azokat teljes állagukban nem csak biztosította, hanem tényleg készpénzben is visszafizette és azoknak jövedelmét a jogosult komáromi illetőségű tanulóknak ki is adja. Sőt kész lesz azokat ugyanazon jogkörrel, a mely az egyházat megilleti, a főiskola áthelyezése esetén a főiskolába járó tanulók részére is átadni. Az 1891 év végével lezárt vagyoni leltár tanúsága szerint van a komáromi egyházközség kezelése alatt egyházi és iskolai alapítványi tőke 19720 forint 71 krajcár takarékpénztári kezelés alatt álló készpénz, ingatlanokban pedig, a melyek az egyház által szereztettek, 7480 frt; s igy mai alapítványi vagyona kitesz 27200 frt 71 krt. Ezen kívül van egy emeletes bérháza 25000 frt értékben s felépítette s legnagyobbrészben saját költségén berendezte mintaszerüleg az új-szönyi reform, iskolát. A főiskola részére ingyen átengedett béltelken és kollégiumi épületen kívül van az egyháznak 131,770 frt 72 kr mérsékelt leltári becsértékben felszámított vagyona. És igy, hála érte az isteni gondviselésnek, legkevesebb ok sem fog fennforogni arra nézve, hogy a felajánlott ingatlanok vagyon értéke biztositassék, mert azok teljesen tehermentesen szolgáltathatók át a kerület birtoklásába bármily feltételek mellett. Sőt a 3000 frt értékű lelkészi földek is kellő biztosítékot nyertek a fentebbi vagyonokban, sőt az azon időóta 1200 írtról 1700 írtra emelt lelkészi fizetés is teljes biztosítékot talál azokban, sőt ha Istennek tetszeni fog a ma már 10,000 frtot jóval meghaladó s tőkésítve kezelt papi alapítványban. De még itt sokat támadott nagylelkű püspök urunknak szóljon elismerés és köszönet. Ezen lelkészi fizetés az ő nagylelkű alapítványa által, a mely már a másfélezer forintot meghaladja s tőkésítve kezeltetik, évről-évre emelkedni fog. És mert a komáromi egyház mérsékelt egyházi adózási rendszere mellett oly helyzetben van, hogy bár az utóbbi időben harangok beszerzése, vas haranglábak készítése által ereje nagyobb mérvben igénybe vétetett, mindazáltal az alapítványok visszatérítéséhez évi ezer forinttal járult mindaddig, a mig azok az 1891-ik évben végleg vissza nem fizettettek. Ép ez okból mi ezen egyház anyagi képességéről és áldozatkészségéről egészen más vélemény nyel vagyunk, mint a pápai érdeklettek; mi ugyanis bizton reméljük, hogy a komáromi egyház legközelebbi ren-les közgyűlése a felajánlott épület és telken kívül a főiskola közös érdekeinek nagyobb biztosítására legalább fog még tenni egy oly alapítványt, a mely ha a pápai egyház és város által nyújtott alapok attól elvonatnak, azok együttes évi járulékának megfelel. Miért ? Mert nálunk mindenki meg van arról győződve, hogy hangzatos szavakkal a főiskola érdekeit nem lehet biztosítani, annál kevésbé lehet egy jól szervezett tanitóképezdét ahoz coordinálni. Mindnyájan, a kik a főiskolát Komáromban óhajtjuk látni, közvetlenül érezzük azon nagy szavak igaztalanságát, melyek szerint a főiskola a Pápa vidéki szegény gyülekezetek biztosítására s megtartására volna rendelve, mert a szegény gyülekezetek tagjai már szegénységüknél fogva sem vehetik igénybe a főiskolát, s mert azok nevelése és biztosítása kividó elemi iskolát, kiváló ig37ekezetü jó tanítók és lelkészek által eszközölhető, s mert ép a mi komáromi népes gyülekezetünk és a szomszédos igen közel fekvő nagy gyülekezeteink csoportja érzi legjobban azon viszás helyzet káros hatását, a mely a főiskolának távoli fekvéséből reánk és egyetemes egyházunkra származik, hogy egyházunk tagjainak egy nagyobb tömege nem veheti igénybe a főiskola áldását szerényebb anyagi helyzeténél fogva. Ezt érzi egyetemes egyházunk közérdeke már is és fogja érezni mindinkább az állami és társadalmi élet terén, ha fiaink mindinkább ritkuló soraira tekintünk a közpályán. Kiváló középosztályú, családaink, közbirtokosaink, vagyonosabb iparosaink, földmiveséink közül csak egy két család tanítathatja gyermekeit. A Port Royal osztályai növendékeinek számáról lehet beszélni a tanári székből, midőn a magasabb anyagi és szellemi niveaun képzelt közművelődés eldoradói kívánságait óhajszertileg rajzoljuk. De nem lehet arról álmodnunk sem nekünk akkor, a midőn egyházkerületünkben csak két magasabb tanintézetünk van. Mert akkor a kerület egyetlen főiskolájának csak ott lehet a helye, a hol az leginkább betöltheti az egyháztagok nevelésére hivatott missióját. Még az elemi iskola községesitése iránti vádra van nehány megjegyzésünk. Elismerjük, hogy a vallásos oktatás sokkal inkább érvényesülhet, ha a reáltantárgyak, különösen a történelem tanítása is az egyház által fizetett tanító kezében van összpontosítva a hitoktatással. Ugyde ez ily
